A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Fodor Ferenc: Adatok a martonosi paprikatermesztés történetéhez

Ki volt kockázva a föld. Az utalló két oldalára voltak erősítve a fogak megfelelő távolságra. Fúrú után mindig locsolták. A gép után nem locsolunk.

,,]4 Ma szinte minden gazdaságban van traktor és palántázógép. A ládában lévő palántát félmarkonként kirakják a palántázógépen lévő deszkára, ahonnan az ültetők menet közben leszedik. Egy bokorba 3-5 szálat ültetnek. Palántáláskor a család, szomszédok segítenek, esetleg napszámosokat fogadnak. A sortávolság 60-65 cm, a tőtávolság 25-30 cm. A paprikát ültetés után egy-két hét múlva megkapálják. Később tolikapázzák vagy ekekapázzák. A paprikaföldet gyommentesen tartják. A gyomos paprikaföld a gazda hanyagságáról tanúskodik. Az 1960-as évek elejétől egyre többen helyre vetik a paprikát. Kétsoros, lóhúzatós géppel vetették. Ezt a gépet helyi lakatos készítette, és bérbe járt paprikát vetni. Ma már traktor után való pneumatikus rendszerű vetőgépekkel vetik a magot. Ezt vállalkozók végzik. A magvas paprika termesztése kevesebb munkával jár, de a kelés minősége az időjárástól függ. Ha keléskor nem esik megfelelő mennyiségű csapadék, akkor a föld teteje megkeményedik, a csíra nem tud kitörni a talajból. Ekkor gereblyével, szegecses fahengerrel próbálják lazítani a talaj felszínét. Ez fáradságos munka, és sokszor nem is jár eredménnyel. Ilyenkor az egész területet újból kell vetni. Kelés után megkapálják és kiegyelik, ahol túl sűrűn kelt azt kitépik, esetleg a ritkábban kelt helyre ültetik. Ma már a modern vetőgépek egyenletes tőtávra vetik a magot. A magvas paprikát legalább négy-ötször kell megkapálni. Vegyszerezése és vegyszeres gyomirtása hasonló az ültetett paprikáéhoz. A technológiai fejlődés mellett azonban ma is ragaszkodnak a hagyományos művelési módszerekhez. Hátrafelé kapálnak, kocsival nem mennek rá a paprikaföldre, szedésnél a zsákokat kihordják a földről. Szedés Szedéskor a nagyobb területei rendelkező családok napszámosokat fogadnak. „Hétszáz dinár a napszám, hatra ide eljönnek, egy pálinkát megisznak. Közel vannak a földjeink. Traktorral vagy biciklivel megyünk ki a földre, nyolc óra felé reggeli egy fél óra. Tíz óra körül pipahuja, rágyújtunk. Délben egy óra pihenés. Négy óráig szedjük. Ha korábban végzünk akkor is kifizetjük az egész napot. Ismerősök, helybeliek. Egy hónappal előre kell fogadni... Nejlon zsákba szedjük. Mikor tele van a zsák, van egy ember aki visz egy rezerva zsákot, az kicseréli. Felhordja a prikolicára" A paprikát az időjárástól függően háromszor szedik. Az utolsó szedésre a fagyok beállta előtt kerül sor. Ez a szedés a leggyengébb minőségű. Átadáskor hídmérlegen mérik le, majd az üzem udvarán prizmába öntözik. Raselzsákban is tárolják. Kéthárom hetes utóérlelés után kezdődik a feldolgozás. Azok a gazdaságok, akik saját malommal rendelkeznek, maguknak termelik meg a paprikát. 14 Sőreg József (1959) 15 László Mária (1945)