Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

P. F1SCHL Klára - KULCSÁR Gabriella: Tiszán innen, Dunán túl. A kora bronzkor kérdései a kiskundorozsmai temető kapcsán

P. FISCHL Klára - KULCSÁR Gabriella 3-5. kép. 6. kép 1-2, 7), és néhány baks-sövényházi szórvány edényt is (KULCSÁR 2000, 52, 8. kép 4-7). Szintén zsugorított csontvázas temetkezés melléklete lehetett néhány röszkei karcolt díszes bögre (KULCSÁR 2000, 51, 7. kép 1-2). Településről eddig Baks-Homokbánya lelőhelyről ismert egy változata. Itt több gödörben, szórványként és egy 18 bögréből álló edénydepó részeként ismertek darabjai, alapvetően kora nagyrévi környezetben (BaksHomokbánya 1., 3., 19., 51., 93. gödör és szórvány leletek: P. FISCHL-KISS-KULCSÁR 1999, 93-101, 5. kép 1-2, 7-9. kép, 27. kép 1. 40. kép 1-2, 52. kép 7, 30. kép 3, 6,55. kép 6-7, 56. kép 1). A településen előkerült bögrék kidolgozásukban némileg eltérnek a fentiektől, de a stílusuk tagadhatatlanul e körhöz sorolja ezeket is. Délebbre szórványleletként Ada/Ada-Mohol (SRB) és Nosza/Nosa (SRB) lelőhelyeken (HORVÁTH 1984, 18, Tab. VII. 1-2,4) került elő. Horváth Ferenc a Hajdüjárás/Hajdukovo-Pörös (SRB) lelőhelyen 1951-ben feltárt leletek közül két kis bögrét és egy tálat feltehetően összetartozó síregyüttesként (7. sír) sorolt az Ada-csoporthoz (HORVÁTH 1984. 15, 18, 21, Note 48, Tab. III. 3, Tab. IV. 3, Tab. VII. 5-6). A leleteket eredetileg közlő Mirko Sulman a 7. sírt É-D-i irányú, zsugorított csontvázas, női sírként ismerteti, melynek mellékletei között a két bögrén és egy tálon kívül a fej mellett két aranyhuzal hajkarika, míg a nyakon egy fajanszgyöngyökből, dentáliumtagokból és egy kis díszített fémlemezkéből álló ékszer volt (SULMAN 1952, 122-126, Tab. II. szl. 12-14, Tab. ív. szl. 28-30; vö. bővebben KULCSÁR 2000, 58). Ezzel egy újabb, Sándorfalva/Kiskundorozsmatípusú temetkezést azonosíthatunk a Tiszától nyugatra. A Tisza bal partján a korai Maros-kultúra időszakának településein és temetkezéseiben egyaránt találkozunk a vizsgált bögretípus változataival. A sándorfalvai/kiskundorozsmai/jánosszállási bögrék/kis korsók legjobb párhuzamait a Maros völgyétől délre, a tiszasziget-ószentiváni településen és temetőben találjuk meg (

BANNER 1928, 5. kép 6, 6. kép 5, 9-12, 14. 16; BANNER 1929, 67-68, 16. kép 3, illetve BANNER 1928, 151, 67. kép 1). A mokrini temető korai, zsugorított csontvázas (GIRIC 1971, T. VI. Gr. 13/1, T. IX. Gr. 23/1, T. XLVII. Gr. 163/3) és hamvasztásos/szimbolikus (GIRIC 1971, T. XXXIX. Gr. 131/1, T. LXXII. Gr. 275/2, T. CIV) temetkezéseinek mellékletei között, ha nem is teljesen azonos, de hasonló stílusú bögréket figyelhetünk meg, csakúgy mint Perjámos-Sánchalom/Periam-Movila $antului (RO) település szórvány leletei között (SOROCEANU 1991, 118, Abb. 35. 49/5, Taf. 49. 5). A Marostól északra, Hódmezővásárhely-Kökénydombon a korai Maros-kultúra településére utaló leletek között került elö egy díszítetlen és két, karcolt díszítésű, csonka kúpos nyakú bögre (FOLTINY 1940, 183-184, xxxm. t. 4, 6-7, 18-19; V. SZABÓ 1997, 71, V. t. 1,4). A bögretípus peremből induló füle és belső arányai alapján eltér a Nagyrév-kultúra eddig ismert Duna-menti és közép-Tisza-vidéki korai, perem alól induló füles bögréitől és korsóitól. Alapvetően különbözik a Tisza jobb partján Sövényháza-Kötörés névvel jelölt leletcsoport leleteitől (BÓNA 1963, PL. XI. 8, PL. XII. 1-2, 6, 9, 12). A teljes hasonlóság igénye nélkül említhetünk azonban stílusában hasonló bögréket Szentes-Berekről (GAZDAPUSZTAI 1957, XVIII. T. 7) és több szórvány, közép-Tisza-vidéki edényt is (pl. Szelevény: CSÁNYI 1983, 16. kép 5; Tószeg: BANNER-BÓNA-MÁRTON 1959, 92, Abb. 1. 14). A közép-Tisza-vidéki nagyrévi csoportok déli kapcsolataira utalnak a Nagyrév-Zsidóhalmon feltárt sírcsoportok (pl. A/72, sír: CSÁNYI 1992, 84; CSÁNYI-TÁRNOKI 1992, KAT. Nr. 457). Csányi Marietta ezeket a nagyrév-zsidóhalmi temetőben, különösen az „A" sírcsoportban megjelenő csontvázas temetkezéseket, rítusuk és mellékleteik alapján a dél-alföldi (Óbéba-Pitvaros/korai Maros-kultúra) népesség befolyásával magyarázta (CSÁNYI 1992, 84). A bögretípus megjelenése tehát a kora bronzkor 2-3. időszak fordulójára keltezhető, kulturálisan a korai Maros- és kora Nagyrév-kultúra kerámia-hagyományában kereshetjük a gyökereit (P. FISCHL KISS-KULCSÁR 1999, 95-96). A jánosszállási edények kapcsán felmerült azok edénydepóként való értelmezése is (KULCSÁR 2000, 60-61). Ennek alapján vetettük fel egy viszonylag távoli alsó-ausztriai párhuzam lehetőségét is. Itt ugyanis a Tisza-vidéki kis bögrék és tálak formáira rímelő edényekből álló edénydepók kerültek elő, melyeket a Leithaprodersdorf/Leitha (Lajta)-csoport (osztrák kora bronzkor 1 a /magyarországi kora bronzkor 2 vége; NEUGEBAUER 1994, 21, 49-56, Abb. 4) időszakához köthetünk (1. kép 14-16) (Siegendorf/Cinfalva (A), Trausdorf an der Wulka/ Darázsfalu (A), Enzersdorf an der Fischa: HICKE 1984; HICKE 1987, Abb. 70; KRENN-LEEB 1996, 15-16, Abb. 8). Ennek magyarázatául szolgálhat, hogy már a kora bronzkor legelejétől kimutatható a Kárpát-medencének Kelet-Ausztriával és Csehország morvaországi területeivel való kapcsolatrendszere. Ennek részleteivel a magyar kutatás hosszú ideig csak érintőlegesen foglalkozott (lásd Nagyrév-típusú korsók megjelenése Morvaországban), de a cseh62