Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

P. F1SCHL Klára - KULCSÁR Gabriella: Tiszán innen, Dunán túl. A kora bronzkor kérdései a kiskundorozsmai temető kapcsán

Tiszán innen, Dunán túl vételével — a kiskundorozsmai és a sándorfalvi sírokkal csengenek össze. A mokrini 40. sír (GIRIC 1971, T. XIV. Gr. 40) és a kiskundorozsmai 66. sír melléklet-összetételének nagyfokú azonossága és a két sírban talált trianguláris tőr tovább erősíti a mokrini temető 1. fázisának és a kiskundorozsmai leletkörnek a hasonlóságát (6. kép). Az elmondottak alapján a nehezebben értékelhető óbébai és pitvarosi kapcsolatok mellett a mokrini temető idézett adatai és legújabb elemzése meggyőzően bizonyítják, hogy a kiskundorozsmai sírok — az összetett viseleti elemek és a kétfülű korsók hiánya ellenére — a Maros-kultúra korai fázisának lelőhelyei közé tartoznak. A kétfúlű korsók, úgy tűnik, hogy a korai fázisban nem elengedhetetlen mellékletei a temetési szertartásnak.

4 A korai fázis kisszámú kétfülű edénye (pl.: Mokrin 5. sír: GIRIC 1971, T. II. Gr. 5-6) egy délebbi leletkörrel mutat szoros tipológiai azonosságot. Ez a típus a Bubanj Hum 111-kultúra, illetve a pre- vagy protoVattinának nevezett, újabban Ljuljaci I-PancevoDonja Varos leletkörként említett lelőhelyek anyagában található meg (BOGDANOVIC 1996; GRCKISTANIMIROV 1996).

1

0 A tárgyalt korsótípus elterjedése a Morava mentén déli irányba kirajzolódó kapcsolatrendszert mutat (STOJIC-NIKITOVIC 1996). Arra a tényre, hogy a kiskundorozsmai és sándorfalvai leletegyüttesekből (2. kép; 7. kép) „hiányoznak" a kétfülü edények, jelen ismereteink alapján két magyarázat lehetséges. Az egyik értelmezési lehetőség azt a különbséget emeli ki, miszerint a Tisza jobb parti vizsgált leletegyüttesek nem, míg a bal partiak (Óbéba, Pitvaros és Mokrin) tartalmaznak ilyen formájú edényeket. így az eltérő mellékletadásnak, edényhasználatnak földrajzi és stílusbeli okai lennének. A másik elképzelés a kétfülü edények problémáját kronológiailag közelíti meg, és a Tisza két partján található lelőhelyek leletanyagának homogenitására szeretné felhívni a figyelmet (a folyó nem elválasztó, hanem összekötő közeg). Ez a magyarázat kiemeli a Maros-kultúra korai leletanyagaiban a kétfülű edények hiányát, illetve alacsony számát (pl. Mokrin 1. fázis vagy Óbéba). A Maros-kultúra korai leletegyütteseiben előforduló ilyen edények felépítésükben a Morava menti, észak-balkáni kétfülű edényekhez hasonlítanak. A Maros-kultúra legkorábbi fázisában, amikor az összetett viseleti elemek, a jellegzetes fémtárgyak és a temetkezési rítus meghatározott elemei már jól körvonalazzák a kulturális egységet, az ivóedények alaptípusa a dolgozatban a később tárgyalandó egyfülü bögretípus lehetett. Ez a fonna bár mutat hasonlóságot a nagyrévi formakincscsel — a Nagyrév-kultúra teljes elterjedési területén nem általános forma, így nem köthetjük egyértelműen e kultúra tárgyi hagyatékához. Úgy tűnik, hogy a korai Maros-kultúra hétköznapjaiban ez a forma töltötte be az ivóedény funkcióját. Használatának idején feltűnnek a déli proporciójú kétfülű edények, melyek lassan kiszorítják az egyfülü formát a használatból. A kétfülű fonna általánossá válásával viszonylag gyorsan átalakulnak testarányai és a Maros-kultúra kora bronzkor végi/középső bronzkori szakaszára a nyújtott nyakú, hangsúlyos vállú, nyomott gömbös, alul súlypontos testű jól ismert változat lesz a mindennapok ivóedénye. A kerámia leletek között a másik fontos kiindulópontot az egyfülü bögretípus, és a hozzá arányaiban közelítő nagyobb méretű kis füles fazekak jelentik (2. kép). Az alap bögretípus a kiskundorozsmai 15. gazdag edénymellékletü női sírban került elő (BENDE-LŐRINCZY 2002, 3. kép 2, 7). Párhuzamait elsősorban a Tisza alsó szakaszán találhatjuk meg. Zsugorított csontvázas temetkezések mellékleteként, illetve edénydepó részeként, továbbá elvétve településeken is megjelennek változatai (korábban összefoglalóan: KULCSÁR 2000). A belső arányok tekintetében több típust lehet elkülöníteni: a zömökebb és nyúltabb testű darabok egyaránt előfordulnak. A bögrék általában díszítetlenek, a ritka, egyszerű karcolt vonalas díszítések a Nagyrév- és a Maros-kultúra körében elterjedt díszítőmódhoz kapcsolódnak (P. FISCHL-KISS-KULCSÁR 1999, 96-97). A Sándorfalva-Eperjesen feltárt temetőrészlet szinte mindegyik melléklettel rendelkező sírjában megtalálható ez a fonna (7. kép) (TROGMAYER 2001, 1. kép 8, 2. kép 4, 4. kép 3, 5. kép 3). Ehhez a leletkörhöz sorolhatjuk a SzatymazJánosszálláson előkerült edénydepót, illetve zsugorított csontvázas temetkezés részeként azonosítható 38 hasonló bögrét (KULCSÁR 2000, 47-50, 2. kép 2-9, 9 A kultúra „klasszikus kétfülű korsói" a hosszú nyakú, nyomott gömbös, alul súlypontos hasú korsók csak a kultúra kialakult, érett fázisára jellemzőek. Ezeket ismerhetjük pl. a szöregi temetöböl is, hiszen a temető feltárt részlete nem a kultúra korai fázisának elején indul (P F1SCHL 2001). 10 A Bubanj Hum lll-kultúráról legújabban összefoglaló irodalommal: GARA$ANIN 2007; a Vattina-kultúra belső időrendjéről és a Maros-kultúrához való viszonyáról lásd: P FISCHL-KISS 2002. 61