Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

P. F1SCHL Klára - KULCSÁR Gabriella: Tiszán innen, Dunán túl. A kora bronzkor kérdései a kiskundorozsmai temető kapcsán

P. FISCHL Klára - KULCSÁR Gabriella RÍTUS, VISELET, TÁRGYAK: HAGYOMÁNYOK ÉS STÍLUSOK A kiskundorozsmai temetőrészlet mellékleteinek tipológiai elemzése alapján elmondható, hogy az analógiák a korai Maros és korai Nagyrév körbe vezetnek (BENDE-LŐRINCZY 2002, 81-84). Egyértelműbben csatlakoznak az ismert korai Maros(Óbéba/Pitvaros/korai Mokrin/korai Oszentiván), mint a Duna menti/Duna-Tisza közi közép-Tiszavidéki Nagyrév-leletkörhöz. A Maros-kultúra jól körvonalazható temetkezési szokásait és tárgytípusait, vagyis az ún. „Maros-csomagot" (Maros packagef a következők jellemzik: 1. nemspecifikus temetkezések (tájolás, mellékletadás); 2. összetett viseleti elemek (fejdíszek, melldíszek, kardíszek); 3. lemez- és drótékszerek, nyakperecek, ciprusi tűk, trianguláris tőrök; 4. kétfülű edények. A kiskundorozsmai temetkezések nemspecifikus rítusa (nők: 15., 55., és 56. sír D-É, illetve DDNy-ÉÉK, jobb oldali fektetés, arccal keletnek; férfi: 66. sír, KÉK-NyDNy, bal oldali fektetés, arccal keletnek)

4 és a mellékletek egyik csoportja (csonttűk a női sírokban/ ikerfülű tálak minden sírban, a 15. sír függeszthető edénye, valamint az 55., illetve 56., 66. sír fémtárgyai) a kiskundorozsmai leletegyüttest a Maros-kultúrához kötik (2. kép).

h A Kiskundorozsmán feltárt leletegyüttes eszerint a csomag két elemét tartalmazza, hiányoznak viszont az összetett viseleti elemek és a kultúra vezető edényformája, a kétfülű korsó. A kétfülű korsófonna szintén nem jellemző a Maros-kultúra eddig ismert és legkorábbinak tartott óbébai leletei között sem, csak a 7. sírban található meg egy példánya (3. kép). Az óbébai és pitvarosi temetők jelölik ki a Maros-kultúra legkorábbi fázisát (korábban önálló Óbéba-Pitvaros csoportként), noha a két lelőhely között kronológiai különbségek mutathatók ki. A pitvarosi, immár kétfülű edényekkel is rendelkező temető használati ideje némileg az óbébai utánra tehető (4. kép). Ehhez a leletkörhöz sorolhatjuk a mokrini temető egyes sírjait is (GIRIC 1971). Vizsgálódásunk során összegyűjtöttük a mokrini temető ikerfüles tálmelléklettel ellátott sírjait.

7 Ezeknek a síroknak a köre jelöli ki a temető legkorábbi fázisát. Az ikerfűles tálat tartalmazó sírok további mellékletei között megtaláljuk az összetett viseleti elemeket, ciprusi tűket, nyakpereceket, fém ékszereket, hajkarikákat, függesztőedényeket, az egy- és kétfülű korsókat, illetve a nagyrévi leletkörhöz kapcsolható edényeket. Vagyis azt a leletkört, amit a kiskundorozsmai és a vele szoros kapcsolatban álló többi lelőhely kapcsán már körvonalaztunk. A 29, ikerfüles tálat tartalmazó sír közül azonban csak öt sírban találhatunk kétfülű edényeket. A mokrini temető új, belső kronológiai elemzése 2005-ben látott napvilágot Julia Wagner tollából (WAGNER 2005). Az elsősorban a fejdíszekre és a fejdíszes leletegyüttesekre építő szeriácíón és korreszpondencia analízisen alapuló vizsgálat a temetőben három belső időrendi csoportot különített el. Ezek közül az első kronológiai csoport jellemző mellékletei a csonttűk, nyakperecek, réz drótspirál ékszerek, a szemüvegspirálokból és bepödrött lemezekből álló fejdíszek és a trianguláris tőrök. A kerámiamellékletek közül a függesztőedények két, kevésbé gömbös formáját

s és a kétfülű korsók ún. pitvarosi formáját sorolja ide a szerző (5. kép). Ennek a legkorábbi mokrini fázisnak a leggazdagabb sírpárja a 20. női és a 21. férfisír (GIRIC 1971, T. VIII. Gr. 20, T. IX. Gr. 20, T. X. Gr. 21). Melléklet-összetételükben — az összetett viseleti elem ki3 A régészeti módszertanban többször használt "package "fogalmához lásd legutóbb pl. "Bell Beaker package " "Yamnaya package " (HARRISON-HEYD 2007). 4 A kiskundorozsmai 56. női sírban finom őrleményű gabonából készült kása, s a kis fiiles fazékbari szemes gabona lehetett, míg a 66. férfisírból előkerült tálban és a kis fazékban húsmellékletre utaló sertéscsontok voltak (BENDE-LŐRINCZY 2002, 83). Kevés vizsgálati adat áll még rendelkezésünkre, de felvetődik a kérdés, hogy vajon mennyire lehetett szintén nemspecifikus a növényi- és húsalapú ételmelléklet adás szokása. 5 A női sírokból előkerült csonttűk kapcsán jelen tanulmány szerzői — kiemelve, hogy a hosszúhát-halmi temetkezések igen gazdagok mellékleteikben, így az itt eltemetettek feltehetően magas társadalmi státussal rendelkeztek — a csonttűk kronológiai (Maros-kultúra korai időszaka) és nem státuszjelző szerepe (O'

SHEA 1996) mellett foglalnak állást (vő. P. FISCHL 2001). 6 Érdemes kiemelni K. Zoffmann Zsuzsanna megállapítását, miszerint a kiskundorozsmai 55., 56., 66., sír halottai igen gracilis és más rövidfejűektől kis méreteikkel elkülönülő corvoccipitalis barchykranok típusát képviselik. A típus a Kárpát-medence jelenleg ismert antropológiai leletanyagában még párhuzam nélküli (K. ZOFFMANN 2002, 116). 7 Mokrin: GIRIC 1971, 5., 8., 20., 28., 38., 40., 47., 53., 56., 57., 58., 85., 133., 170., 171., 173., 179., 185., 186., 189., 200., 226., 234.. 248.. 265., 275., 282., 284. és 309. sír. X Ebbe a típuskategóriába sorolható a kiskundorozsmai 15. sír függesztőedénye is. 60