Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

KOVÁCS László: Bár személyesen megbeszélhettük volna! Megjegyzések Lengyel Imre biokémiai nem- és életkor-meghatározási eredményeihez

KOVÁCS László vázai elhalálozási korának meghatározásakor kö­zérthetően összefoglalta a módszere alkalmazásá­nak elméleti nehézségeit: „A csontszövet karbonát, foszfát, kalcium, kollagén stb. tartalmának vizsgá­lata alapján olyan összehasonlító matematikai szá­mításokra épített rendszer alakítható ki, amelynek egyik tagját (mintáját) friss bonctermi, ismert nap­tári korú és kortörténetit esetek alkotják (N 700 [azaz 700 összegyűjtött eset - K. L. ]), míg másik tagja a vizsgált, esetünkben a sarudi temető min­tája. Ennek az összehasonlítási rendszernek egyik gyönge pontja a régészeti minta egyedeire ható is­meretlen mérvű dekomponálódás, a másik pedig, hogy a recens sorozatunkban ismert naptári korok­hoz tartozó kémiai változásokra építjük képletein­ket, míg történeti sorozat esetén a kémiai elváltozá­sok a megélt biológiai korra utalnak, nem pedig a naptári évekre. Ezzel a hibalehetőséggel a morfo­lógiai vizsgálatoknak is szükségszerűen meg kell küzdeniük. Az első, a dekompozíciós behatások okozta kémiai változások zavaró hatása azzal szűr­hető ki, hogy ugyanannak a temetőnek az anya­gából csak azonos szöveti szerkezetű csontminták kémiai adatait hasonlítjuk egymáshoz, tehát egy logikailag is szigorúan körülhatárolt sorozatra vo­natkoztatjuk következtetési rendszerünket" (SZABÓ 1980, 47). Ugyanakkor Lengyel gyakorlati oldalról is megközelítette a kérdést: „...ha feltételezünk egy olyan idealizált, teljesen feltárt temetőt, melynek minden sírjában van bőséges és jellegzetes lelet­anyag, minden vázmaradványa jó megtartású, morfológiai vizsgálatokra alkalmas állapotban van és minden csontvázból kerül kémiai elemzésre is minta, akkor az ebben a temetőben nyugvók nemi megoszlásának kérdése három különböző irányból közelíthető meg: 1. régészetileg a sírmellékletek, 2. morf ológiailag a csontvázak másodlagos nemi jel­legei, és 3. kémiailag a csontminták citráttartalma alapján. A három különböző eredetű vélemény szintézise azonban alapvető problémákat vethet fel. Erdemes-e egyáltalán egy kérdés eldöntésére há­rom különböző, munkaigényesnél munkaigénye­sebb módszert is igénybe venni? Az egybehangzó vélemények erősítik-e annyira egymást, hogy ennek érdekében érdemes lenne vállalni az időt és az anyagiakat emésztő vizsgálatokat? Az ellentmondó vélemények nem kuszálják-e túlzottan össze az ad­dig egyszerűnek látszó problémát? Mennyivel egy­szerűbb volt a helyzet ugyanis azokban az időkben, amikor a régész a sírmellékletek alapján, vagy az antropológus a vázmaradványok morfológiája alapján külön-külön alkotta meg a maga ítéletét, és véleményeik összevetésére esetleg soha nem is ke­rült sor; ennek igénye talán fel sem merült. Akkor még az egyes konkrét esetekre vonatkozóan egyet­len vélemény született csak, és mivel a szakterüle­tek szeparáltsága miatt kontroll lehetőség nem volt, ezt az egyetlen véleményt a későbbiek során »abszolút« érvényűnek fogadták el, ez már további bírálat tárgyát nem képezhette. Manapság azon­ban, a többirányú megközelítés különböző tényekre alapozott ítéletek kialakítását teszi lehetővé, megte­remje ezáltal, nemcsak az egymást erősítő, de az egymást gyengítő, egymásnak ellentmondó vélemé­nyek találkozásának a lehetőségét is. " (LENGYEL 1974, 130). 11 3 A másik alapvető problémát Lengyel abban látta, hogy az együttműködő kutatók csak a vélemények egyezését vagy ellentmondását fogják fel, ahelyett, hogy a vélemények „egyezését, mint véletlenszerű jelenséget is matematikai elemzés tárgyává" tennék, ahogy ő ezt az említett három forrásból összeálló nem-meghatározási vélemény egyezésének kérdésében valószínűség-számítási példával meg is mutatta." 4 Végezetül arra utalt, /13 Rámutatott, hogy a három forrásból összeálló véleménye egyezésének matematikai értéke négyzetesen növekvő, azaz nem 1 + 1 + 1=3, hanem (1 + 1 + 1)~ = 9. A vélemények 2 :1 megoszlása esetén pedig nem 2/i : 'A (66,6%: 33,3%), hanem 3ü : 1/4 (75% : 25%), mert (1 + l) 2 - 1 = 3 (LENGYEL 1974, 130). 114 „Annak valószínűsége, hogy három egymástól független esemény egyidejűleg bekövetkezzék — azaz, hogy a régész, az ant­ropológus és a biológus egyszerre ítéljen valakit férfinak vagy nőnek — egyenlő az események külön-külön számított való­színűségének a szorzatával. Az ismeretlen nemű vizsgálati egyénünk azonos valószínűséggel lehetne férfi vagy nő; a férfi nemhez való tartozásának valószínűsége tehát 50%, azaz l/i. Mivel azonban kedvező esetben, három egymástól független módszer eredményének kell egyszerre a férfi nemre utalnia, a szorzási tétel értelmében e kedvező eset valószínűsége i/2-'/2->/2 = (>/2f= 'Zs ügy anennyi azonban a mindhárom módszerrel egyszerre nőnek történő meghatározás valószínűsége is ('Zs), de mivel a két eredmény egymást kizárja, egyszerre nem fordulhat elő, az egyezés valószínűsége v = '/s + '/s = 2/s = 1/ 4 • Más szóval, ha a három módszerrel párhuzamosan történő nem-meghatározás azonos eredményei pusztán a véletlen játékának lennének a következményei, egy adott temető esetében a várható egyezések aránya nem haladhatná meg a vizs­gált esetek 25 a /o-át. Mindazok az egyezési értékek tehát, amelyek meghaladják a párhuzamosan vizsgált esetek összességé­nek 25%-át, már csak a matematikai logika alapján is az összehangolt módszerek tudományos értékét bizonyítják. " (LENGYEL 1974, 131). 574

Next

/
Thumbnails
Contents