Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
KOVÁCS László: Bár személyesen megbeszélhettük volna! Megjegyzések Lengyel Imre biokémiai nem- és életkor-meghatározási eredményeihez
Bár személyesen megbeszélhettük volna! hogy ugyanilyen matematikai meggondolások alapján lehet eljárni az elhalálozási kormeghatározások kapcsán is, 1" mivel azonban ezt nem mutatta be, magam nem voltam képes a felidézésére. A letkési temető tárgyalásának elején már idéztem Bakay Kornél véleményét, aki visszatekintve az 1975-ben megjelent munkájára, s nyilvánvalóan a két természettudós munkatársára gondolva, három évvel később azt jegyezte meg, hogy „tudatában vagyunk annak, hogy az embertani anyag értékelése nem egy esetben korrekcióra szorul, noha az 1975ben közzétett tanulmányunkat... mindezidáig újabb adatokkal nem egészítették ki" (BAKAY 1978, 5). Ez az állítás megerősíti a fenti gondolatmenetet abban a tekintetben, hogy a Bakay által 1975-ben részletesen kifejtett ellentmondások tulajdonképpen sem Lengyel Imrét, sem Kiszely Istvánt nem késztették arra, hogy a kiküszöbölésére kísérletet tegyenek. 11 6 Miután óvatosságra intettem Lengyel Imre nem és életkor meghatározási eredményeit illetően, anélkül, hogy a biokémiai vizsgálatok módszerének értékelésével is foglalkoznék, saját példám alapján szükségesnek éreztem egy kitérést a fenti összes vizsgálati eredmény további hasznosításának lehetőségére, illetve elfogadhatóságára. Még 1991-ben Lengyel nagy önálló tanulmánnyal járult hozzá a Szabolcs-Petőfi utcai temető közléséhez, azonban munkájának németre fordított, már magyarul is nehéz szövege nem vált közismertté a hazai szakirodalomban (LENGYEL 1994). Pedig Lengyel biokémiai vizsgálatai „családi temetőföltok" jelenlétét mutatták ki, s ő „az eredményeit az ABO vércsoport-tulajdonság, a nem, az elhalálozási (= biológiai, szkeletális) életkor és a kollagéntípus alapján, valamint a sírok egymáshoz viszonyított helyzetét is figyelembe véve, 70%-osnál nagyobb valószínűségűnek minősítette, s azok részint a nemzedékek általa megadott egymásutániságából következő sorrendiség, részint az eltemetések időrendjére való utalásai alapján összevethetők voltak bizonyos régészeti megfigyelésekkel, " U 1 amelyeket a Lengyel által elkülönített 44 családra vonatkozólag tettem meg, s amelynek rendkívül kevés mellékletbeli kronológiai fogódzója Lengyel rendszerébe illeszkedni látszott (KOVÁCS 1994, 149-167, főként: 166-167). A továbbiakban Lengyel arra is rámutatott, hogy „mivel a csontokból kiértékelhető dekompozíció mértéke az eltemetés óta eltelt időn kívül egyéb tényezőktől is függ, [a vizsgálataim] a fenti idő 10%-ánál rövidebb időkülönbségeket általában csak valószínűsíteni tudnak, ezért egy temető népességtöredékének relatív kronológiája 70-80% közötti valószínűséggel csak az alábbi három kategóriában vázolható: 1. a még nem helyben született, de már oda temetkezett felnőttek csoportja, 2. a már helyben született és oda is temetkezett felnőttek csoportja, 3. a még ott született, de vag}' felnőtt koruk (ad./mat.) vagy idős koruk (sen.) elérése előtt elhunyt, s még oda temetett felnőttek csoportja. A többiek, felnőtt vagy idős koruk elérése előtt már vagy elköltöztek, s ezért, vagy temetőváltás miatt (pl. köznépi temetöböl templom köriili temetőbe), de mindenképpen más temetőbe temetkeztek" (KOVÁCS 1994, 167). Mindezek ismeretében kísérletet tettem a Lengyel-féle családok („genetikai csoportok") rendszerének és a 3 fokozatú dekompozíciós kronológiának az összevetésére, amelyet sajnos itt nem részletezhető adatok alapján a következő összefoglalással zártam: „A fentiek nyomán kiderült, hogy Lengyel Imre két vizsgálati módszerének eredményei nehezen viselik az összevetést. Csupán az esetek kisebbik részében lehetett az összevetés eredményét - vagy fenntartás nélkül, vagy talán nem lényeges kifogásokkal - elfogadni. Érdekes, hogy ez a megfelelés leginkább a temető északi, nyugati és déli peremének egyrétegű temetkezéseit magukba foglaló családokra volt érvényes. Altalános érvényűnek tekinthető viszont az a megfigyelés, hogy az időrendi csoportbesorolás jobban megfelelni látszik a különféle (biokémiai, régészeti) módszerekkel megállapított temetési sorrendnek vagy azok mozaikjának, mint a családfákba rendezett generációk egymásután következősége követelményének. Ez az állítás akkor is érvényes, ha egy115 „Ugy emezen matematikai meggondolások alapján járhatunk el az elhalálozási korok esetében is a véletlenszerű egyezések befolyásoló szerepének a meghatározásánál, de ebben az esetben a régész két [gyermek, felnőtt?], a morfológus hat [inf. I, inf. II, juv., ad., mat., sen.], a laboratóriumi vizsgálatok pedig tizenegy [???] életkori kategóriát állíthatnak fel. " (LENGYEL 1974. 131). Sajnos, ehhez a kijelentéséhez példát nem mellékelt. 116 Bakay Kornél talán az egyetlen volt, aki megkísérelte régészeti alapon kritikailag értékelni Lengyel Imre csontkémiai vizsgálatainak eredményeit, két 10-11. századi sírmező — Letkés-Téglaégető I. temető és Szob-Kiserdő — leletanyaga kapcsán, s az ellentmondásokra is utalva, de inkább elfogadó magyarázattal <BAKAY 1975: BAKAY 1978. 134-141, 149-152). Elemzésének jelentőségére magam is felhívtam a figyelmet (KOVÁCS 1990, 317, Abb. 3: KOVÁCS 1994, 174-175). 117 Az alábbiakban értelemszerűen a magyar kéziratom alapján idéztem, de az idézetben a német szöveg előfordulási helyére utaltam (KOVÁCS 1994. 149): 575
