Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
KOVÁCS László: Bár személyesen megbeszélhettük volna! Megjegyzések Lengyel Imre biokémiai nem- és életkor-meghatározási eredményeihez
Bár személyesen megbeszélhettük volna! het mind a sírmező általa felállítandó dekompozíeiós alapú relatív kronológiájának, mind pedig az összeállítandó genetikai csoportjai generációinak ellenőrzéséhez. 1 0 Lengyel gyűjteni is kezdte a vizsgálataihoz szükséges mennyiségű reagenseket, de az egyéb elfoglaltságai miatt a munka megkezdése elhúzódott. Eközben az ismeretségünk csaknem barátsággá lényegült, amikor a barguzini Petőfi-legenda eloszlatásában együttműködtünk a Harsányi László" vezette MTA Természettudományi Szakértői Bizottságának pécsi és budapesti ülésein, illetve Lengyel megírta megsemmisítő erejű cikkét a nevezetes csontváz nöi mivoltáról az általam szerkesztett tanulmánykötetbe, amelynek 1992 őszén történt megjelenését már nem érte meg (LENGYEL 1992). 1 2 Egy évtizeddel később, a barguzini monográfiám írása közben felvetődött a csontvázból vett s Lengyelhez került minták sorsának kérdése is, s ennek ürügyén körbe kérdeztem mindazokat, akik az esetleges tudományos hagyatékával kapcsolatba kerülhettek. Sajnálatos módon kiderült azonban, hogy a SOTE Ér- és Szívsebészeti Klinikáján semmiféle írásos anyagát nem őrizték meg, 1 3 ugyanezt válaszolta az általános örökös unokahúga is, 1 4 és érdekes, de a továbbiakban használhatatlan részleteket csupán Seres Rózsától, Lengyelnek a pestszentimrei Szakorvosi Rendelőintézet központi laboratóriumából (1965-1980) a klinikára magával hozott asszisztensnőjétől tudtam meg. Beszámolója szerint a minták laboratóriumi feldolgozását ő végezte, s az eredmény(eke)t gépelt jegyzék formájában adta át a professzor úrnak, aki a kiértékelést előtte ismeretlen módon készítette el. 1 5 Néhány évvel később az MTA Régészeti Intézetében rövid ideig alkalmazott Márk Lászlót is összehoztam a tudományos hagyaték ügyében Lengyel örökösnőjével, de ő sem kapott semmiféle érdemi felvilágosítást. 1 6 így teljességgel és végérvényesen beigazolódtak Éry Kingának a nekrológjában írott szavai, miszerint ,,Dr. Lengyel Imre halálával nemcsak egy kiváló orvost veszítettünk el, de halálával sírba szállt egy, mind több lehetőséggel kecsegtető tudományág, a paleoszerológia hazai müvelése is, pótolhatatlan veszteségére a régészeti és embertani szakterületnek. Kisszámú tanítványa és munkatársa, ha el is tudná talán végezni vizsgálatainak mechanikus részét, az adatok sokirányú értékelésére azonban Lengyel Imre hatalmas szaktudása nélkül aligha van remény" (ÉRY 1993). Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy Lengyel Imre megismételhetetlen vizsgálataira épült, a korai neolitikumtól a 19. századig terjedő időszak leleteiből nyert tudományos eredményei 1 általánosságban és részleteiben is egyszer majd ellenőrzésre szorulnak, ez a feladat a magyar antropológia elháríthatatlan kötelessége, amelyből a még egyszer hangsúlyozott szakértelem híján, magam mint külső felhasználó, csupán a régészeti elemzés számára nélkülözhetetlen nem- és életkor-meghatározásainak a párhuzamosan végzett morfológiai eredményekkel való összevetésével foglalkozhattam, amint az alábbiakból majd kiderül, mindössze az alábbi hét 10-12. századi temető kapcsán: 1. Aldebrő-Mocsáros, 2. Kál-Legelő, 3. Letkés-Téglaégető I. temető, 4. Szabolcs-Petőfi utca, 5. SzobKiserdő, 6. Tiszalúc-Sarkadpuszta és 7. Ujlőrincfalva-Magyarad, amelyeket ebben a sorrendben tárgyalok. Itt jegyzem még meg, hogy Lengyel Imre és Kiszely István mindig tól-ig életkori határokat adott meg, ezekhez magam csatlakoztattam az Éry Kinga által közölt beosztás szerinti korcsoportadatokat."' 10 A jellegzetes térkép később többször is megjelent, vö. KOVÁCS 1997, 94. 9. kép; KOVÁCS 1997a. 5. ábra; részletesen értékelve: KOVÁCS 2006. 236-241. 238-239. 3. kép: KOVÁCS 2007. 11 Harsányi László professzor pontosan négy hónappal Lengyel Imre halála előtt, 1992. március 15-én hunyt el, vö. VARGA 1992. 12 Tragikus autóbalesete 1992. július 15-én történt. Visszaemlékezéseim a közös bizottsági munkára: KOVÁCS 2003, 245. 249-250, 285, 289, 335. 13 Dr. Kékesi Violetta adjunktus és Szentesné Székely Mária laborvezető vegyészmérnök szíves segítségét ezúton is megköszönöm. 14 Szabó Kinga gy ógy szerész szíves segítségét ezúton is megköszönöm. 15 Szíves segítségét ezúton is megköszönöm: vö. KOVÁCS 2003. 1648-1649. j. 16 Dr. Márk László PhD, a PTE A OK Biokémiai és Orvosi Intézetének adjunktusa szíves közreműködését ezúton is megköszönöm. 17 „Munkájának intenzitására jellemző, hogy 1963 és 1983 [a nagydoktori disszertációjának megvédése] között mintegy 90 cikke jelent meg angol, német, spanyol, francia és magyar nyelven. Mintavétele a korai neolitikumtól a 19. század elejéig tart. mintegy 6000 évet ölel át, és 10 000-nél több vizsgálata világviszonylatban is egyedülálló. " (FARKAS 1992, 158). 18 Inf ans I (0-7. év végéig), infans II (8-14. év végéig), juvenis (15-22. év végéig), aduitus (23-39. év végéig), maturus (40-59. év végéig), senilis (60-x évig) (ÉRY 1993a). 561
