Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

KOVÁCS László: Bár személyesen megbeszélhettük volna! Megjegyzések Lengyel Imre biokémiai nem- és életkor-meghatározási eredményeihez

KOVÁCS László adata lehet, s magam, bár kívülállóként, ez ügyben több, de egyaránt eredménytelennek bizonyult, alább ismertetett lépést tettem, immár csupán a hagyományosan minimális régészeti kérdésfeltevésre, azaz a Lengyel-féle nem- és életkor-meghatározás eredményei — s természetesen nem maga a módszer — elfogadhatóságának latolgatására szorítkozhattam. A szakértelem teljes hiányában nem foglalkozhattam Lengyel ABO vércsoport-vizsgálataival, genetikai alapú családrekonstrukcióival, de idő híján és terjedelmi okból az abszolút és relatív kronológiai megállapításaival sem, jóllehet azokat korábban már több alkalommal érintettem (KOVÁCS 1994, 149-177).

5 Mielőtt azonban a részletekbe belemennék, fontos megjegyeznem, hogy a szívélyes együttműködésen túl, csupán a fenti kérdéskört tekintve azért is volt közkedvelt Lengyel módszere a régészek között, mert a szivacsos csontokból nyert apró mintákat elemezve 1. megbízható gyorsasággal készült el, 2. csaknem minden csontvázmaradványból, tehát a metrikusan nem vizsgálhatók többségéből is eredményre jutott, 3. a nemileg metrikusan is meghatározható felnőtteken kívül az infans I - juvenis korcsoportokban is adott nem-meghatározást, 4. bizonyos betegségek meglétére is következtetett. Rátérve a párhuzamosan végzett vizsgálatok eredményeinek összevetésére, korábban nem voltam ennyire érzékeny az eltérő nem és életkori adatpárosokkal szemben, mert az 1974-ben 391 sír feltárásával félbehagyott Szabolcs-Petőfi utcai 10-12. századi, feltehetőleg köznépi temetőnek Pap Ildikó és Lengyel Imre által elvégzett párhuzamos vizsgálatában (PAP 1981, 67, 74-77

6) mutatkozó különbségeket a publikációban egy hosszabb jegyzettel elintéztem (KOVÁCS 1994, íl.j.), igaz, ott ilyen különbség jóval kevesebb mutatkozott. Mindenesetre a tiszalúci temető 1984-ben a 252. sírral véget ért, s a teljes feltárását követő év április 12-ére a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat Régészeti Szakosztálya felkért, hogy az elmúlt esztendő ásatási körképében számoljak be az eredményekről, majd a jegyzetekkel kibővített szöveget előzetes jelentésként közre is adtam.

7 Mivel az elképzelhetetlen volt, hogy a metrikus embertani vizsgálatokra még az ásatás befejezésének évében sor kerüljön, 1984 őszén Bökönyi Sándor szíves közvetítésével felkértem az addig személyesen nem ismert Lengyel Imrét a beszámolóhoz és a jelentéshez szükséges gyors adatszolgáltatásra alkalmas csontkémiai elemzés elvégzésére. Igenlő válaszát követően. Pap Ildikó szívességéből át is adhattam neki a Természettudományi Múzeum Embertani Tárában elhelyezett anyagból nyert, s csupán a sírszámmal jelzett csontmintákat, vagyis Lengyel sem az ásatáson tett amatőr embertani megfigyeléseimről, sem a csontvázak méreteiről és a sírok leletanyagáról, sem az egymáshoz viszonyított helyzetéről nem szerzett tudomást. Lengyel már 1984. december 10-re elkészítette az ABO vércsoport-meghatározások eredményeiről összeállított jegyzékét a költségeit fedező MTA Régészeti Intézete számára,

8 a nem- és kormeghatározási eredményekkel azonban késett. Miután ezekre az előzetes temetőelemzésem számára már szükségem volt, egy alkalommal elvittem hozzá a sírrajzokat, amelyekre ráírtam az általa a feljegyzéseiből diktált nem- és korhatározásokat. Az így megszerzett adatokat 1985. március 28-ra jegyzékbe foglaltam,

9 a későbbiekben pedig már egyikünk sem érezte annak szükségességét, hogy ő maga is összeállítsa ugyanezt a táblázatot, amelynek a hagyományos metrikus módon történt ellenőrzését 2008-ra Pap Ildikó végezte el. Visszatérve a 80-as évek második felére, Lengyellel többször is megtárgyaltuk, hogy a teljesen feltárt magyarhomorog-kónyadombi 540 sírós 10-12. századi köznépi temető szinte kívánja a paleoszerológiai vizsgálatot, mert a 145 temetkezésében előkerült 199 magyar érmének már az első pillantásra is tanulságos horizontálsztratigráfiai elhelyezkedése hozzásegít5 A Szabolcs-Petőfi utcai temető közreadására készülvén 1991. május 13-án elküldtem Lengyel Imrének a nyers kézirat azon reszet, amelyben a családrekonstrukcióinak és a dekompozíciós vizsgálatokra épített relatív kronológiájának összevetési nehézségeit fogalmaztam meg, lásd alább. 6 Lengyel Imre: Jelentés [Szabolcs-Petőfi utca]. Kézirat. Budapest 1981. MTA Réglnt Ad. Ltsz.: J. 67/1981. 7 A beszámolót 1985. október 15-én Miskolcon, a Herman Ottó Múzeumban megismételtem. 8 Jelentés Dr. Lengyel Imrének, a biológiai tudományok doktorának a Tiszaluc-Sarkadpuszta lelőhelyen feltárt kora magyar középkori temető embertani vázmaradvánvain végzett ABO vércsoport-meghatározások eredményeiről. MTA Réglnt Ad. Ltsz.: Ttud. 7-/199/84. 9 Lengyel Imre: A Tiszalúc-Sarkadpuszta-i 11. századi magyar köznépi temető nem és életkor meghatározásai. MTA Réglnt. Ad. Ltsz.: Ttud. 7-/199/84. 560