Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
KOVÁCS László: Bár személyesen megbeszélhettük volna! Megjegyzések Lengyel Imre biokémiai nem- és életkor-meghatározási eredményeihez
MFMÉ - StudArch 12 (2011) 559-608 BÁR SZEMÉLYESEN MEGBESZÉLHETTÜK VOLNA! MEGJEGYZÉSEK LENGYEL IMRE BIOKÉMIAI NEM- ÉS ÉLETKOR-MEGHATÁROZÁSI EREDMÉNYEIHEZ KOVÁCS László Szomorú és elháríthatatlan erkölcsi kötelességemnek éreztem, hogy Lőrinczy Gábor felkérésének vonakodás nélkül eleget téve, tanulmány megírásával tisztelegjek Bende Lívia emléke előtt. Témaválasztásomnak a főhajtáson kívül még prózai oka is volt: nagyjából elkészültem a tiszalúc-sarkadpusztai 11. századi köznépi temető feldolgozásával, amelyben az előzetes közlésbeliektől (KOVÁCS 1986) viszonylag eltérő embertani adatok jelennek majd meg, s a változásokat nem hagyhattam indoklás nélkül. Ráadásul hamarosan kiderült, hogy Lengyel Imre tiszalúci biokémiai és Pap Ildikó morfológiai meghatározásainak kényszerű összevetését célszerű néhány további lelőhely csontanyaga ugyancsak párhuzamosan vizsgált meghatározásainak bevonásával elvi kérdésként is bemutatni, s ezért némi adatgyűjtést követően kialakult e tanulmány tisztázást igénylő felvetése. Számomra még azért is megfelelőnek bizonyult ez a kegyeletes alkalom, mert hasonló tisztelettel fordulok Lengyel Imre emlékéhez is, nagyon sajnálván, hogy a felvetett kérdésekre már nem lehet többé közösen választ keresni úgy, mint ahogy korábban a Szabolcs-Petőfi utcai 10-12. századi temető értékelésekor történt. 1 Munkakapcsolatunk ugyanis több mint két évtizedre nyúlt vissza, s amint arra majd kitérek, éppen a kiteljesedése előtt ért tragikus hirtelenséggel véget. Megnyerő emberi vonásai miatt mindenki a legnagyobb tisztelettel közeledett Lengyel Imréhez (1934. IX. 11. - 1992. VII. 15.), mert személyiségében egyesültek az együtt érző, jóságos professzor és a fáradhatatlan kutató legjobb tulajdonságai. Orvosi pályafutása a SOTE Ér- és Szívsebészeti Klinika diagnosztikai laboratóriumának irányításáig (1980-1992) vezetett, de régészeti és antropológiai körökben inkább a paleoszerológiai kutatásai tették ismertté, amelyek eredményei alapján nyerte el a biológiai tudomány kandidátusa (1976), majd a biológiai tudomány (genetika) doktora (1983) tudományos fokozatot. Autóbalesetben bekövetkezett tragikus halálát követően ugyan elismerő és meleg hangú méltatást kapott," de mivel módszerét tanítványnak nem adta tovább, vizsgálatai zsákutcába vezettek. Sajnos munkásságának publikációs jegyzéke sem készült el, s bár a természettudományi területen való jelentkezése, majd közleményeinek sorozata az antropológiai bibliográfiában 1963 ? és 1984 4 között jól nyomon követhető, a közvetlen régészeti tevékenysége jórészt rejtve maradt, mert a régészeti munkák címében vagy alcímében ritkán (pl. KOVÁCS 1994) történt rá utalás. Eredményeinek értékelése, ha egyáltalán szükséges, és ha egyáltalán lehetséges, egyrészt az érintett élettudományok, másrészt a régészet fel1 Erről lásd alább. 2 Életútjának állomásaira, klinikai, laboratóriumi, oktatási és tudományos tevékenységének tényeire emlékezett Ery Kinga és Farkas Gyula: FARKAS 1992: ÉRY1993. 3 Saját nevén, illetve Nemeskéri Jánossal együtt irt, Berlinben, Brüsszelben, Budapesten és Stuttgartban megjelent első cikkeinek adatai: FARKAS-DEZSŐ 1965, 266.. 267., 268., 269.. 279. és 360. sz. alatt. A bibliográfiába utolsóként felvett cikkei: FARKAS-MARCSIK 1988. 74. és 143-144. sz. alatt. 4 Lengyel Imre könyvének öt fejezetében mutatta be az 1975 előtt általa vizsgált őskori, késő római - kora népvándorlás kori. langobárd. késő népvándorlás kori és ..korai magyar középkori" lelőhelyek csontanyagának vércsoport-meghatározásait. Utóbbiak közé a következő (9.) 10-12. századi temetők kerültek: Aldebrő-Mocsáros, Békés-Povádzug, Dunaalmás-Tatai úti homokbánya. Kál-Legelö. Letkés-Téglaégető 1. temető, Sárbogárd-Tringer-tanva, Sóshartyán-Zúdó-tető, Szakony-Elsö Ötéves Ten > Tsz homokbányája, Szob-1: = szob-homokdülői avar temető: Szob-II: = Szob-Kiserdő, Tengelic-Petőfi Tsz sertésszállása melletti domb, Tiszaeszlár-Bashalom, Tiszanána-Cseh-tanva: LENGYEL 1975. 69-91. 559
