Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

Susanne GREIFF: A Szeged-Kiskundorozsma, hosszúháti ezüstleletek ötvözéstechnikai vizsgálata. Adatok a 10. századi fém mellékletek és ezüstpénzek lehetséges összefüggéseiről

Susanne GRE1FF leti anyagvizsgálati módszer, amelynél a próbák előkészítése nagy gondosságot igényel ahhoz, hogy hiteles képet kapjunk az ötvözetek összetételéről, mivel az eredményeket már az optikailag nem felismerhető korróziós jelenségek is jelentősen befolyásolhatják. SZEGED-KISKUNDOROZSMA, HOSSZÚHÁT ÉS HOSSZÚHÁT-HALOM EZÜSTLELETEI A vizsgálatokat az érmet nem tartalmazó 595. sír leletein, valamint a 100. sír négy érméjén végeztük el. Ezen kívül bevontunk az elemzésbe olyan ezüstpénzek publikált adatait is, amelyek a 9-10. században a Kárpát-medencében előfordultak. A Kiskundorozsma-Hosszúhát 595. sírjának megvizsgált ezüsttárgyai között volt több kisméretű, aranyozott felületű öntött ezüstveret, egy karperec és egy aranygyűrű (1. táblázat). Ezen kívül még egy kisméretű aranylemezt is megvizsgáltunk, ennek eredményeit a teljesség kedvéért itt a többivel együtt tüntetjük fel. A Kiskundorozsma-Hosszúhát-halom 100. sírból előkerült 18 érem öt különböző típusba tartozik, amelyeket Franciaországban és Itáliában vertek 888 és 950 között (BENDE-LŐRINCZY-TÜRK 2002, 384). Sírban való helyzetük változatos volt: míg két érme a halotti maszkot/leplet, addig a többi az övet és a lábbelit díszítette. Vannak közöttük különböző itáliai pénzverdékben készült Berengar, Provence-i Hugo és II. Lothar veretek, valamint több francia dénár, melyek meghatározása kérdéses. Ezek közül négy érme elemzését végeztük el. Eredmények Ezüstmellékletek az 595. sírból Az 595. sír ötvözet-analízisre kiválasztott kilenc ezüsttárgya kivétel nélkül magas, illetve nagyon magas réztartalmat mutat, amely mennyiségileg és rendszerében is túlmutat egy véletlenszerű vagy természetes szennyeződésen (1. táblázat). Egyéb adalékanyagok súlyhányaduk 1,5%-ánál nagyobb mennyiségben nincsenek jelen. Ezért az ötvözet fő tulajdonságait, vagyis az olvadáspontot, az edzhetőséget, a szilárdságot és a színt elsősorban a réz határozza meg. Az ezüst és a réz között lineáris összefüggés van, ahol a két elem adatai is egymással összefüggésben vannak feltüntetve (1. kép 1). Réz: A réztartalom 14,4-47% között van, és az ezüsttel egy jól meghatározott „hígítási" vonalat (1. kép 1) eredményez. így a réz az adott tárgy ötvözeti tulajdonságainak meghatározó komponense. Ólom: Kis mennyiségű ólom csaknem minden antik ezüsttárgyban kimutatható. Miután az ezüstöt többnyire ólomércből vonták ki és ráadásul ólmozó olvasztással tisztították, az ólom jelenléte kb. 1%-ig várható. Egy statisztikai kimutatás szerint a 95%-nál több ezüstöt tartalmazó antik ezüstötvözetekben alig fordul elö 1,2%-nál magasabb ólommennyiség (WANHILL 2003, 13). Az 595. sírban jó néhány olyan tárgy van, amely ezt a százalékos határt meghaladja. Egy párta(?)veret (2010.3.2)

4 és egy kaftánveret (2010.3.6) mutatja a legalacsonyabb értéket, ahol az ólom részaránya 1,13% és 1,10%. Az ólomtartalom összességében az 595. sír mindegyik megvizsgált tárgyánál magasnak mondható. Arany: Eltekintve attól az aranyozástól, amelyet higanytartalma alapján kivétel nélkül tűzi aranyozásként azonosíthatunk, az ezüstötvözetek is tartalmaznak mindig egy bizonyos kis mennyiségű aranyhányadot, mivel az ezüst kivonásánál, illetve a kupellálással történő tisztításakor kémiailag mindkét nemesfém egyformán viselkedik. Az aranytartalom többnyire 1% alatt van, de jelentősen magasabb is lehet, ha aranyozott fémek újrafelhasználásával kell számolnunk. Az 595. sír ezüsttárgyai a 0,3-1% közötti százalékukkal megfelelnek az antik ezüsttárgyak szokásos megoszlási mintájának. Bizmut: Néhány darabnál bizmutot (Bi) mutatott ki a vizsgálat, ennek mennyisége azonban minden esetben a vizsgálati módszer bizmutra vonatkozó határa alatt van. Egyes tárgyakban ugyanakkor magasabb, 0,2-0,3% körüli bizmutot mértünk (lábbeli veretek: 2010.3.19-20., karperec: 2010.3.24). A bizmut olyan fém, amely járulékosan ezüst- és ólomércekben is előfordul. Antik ezüstötvözetekben 1,5%, vagy több is lehet belőle (GALESTÓS-GALE 1981). Ezek az alacsony értékek az ezüst, mint nyersanyag ötvös-technikai tulajdonságait nem befolyásolják észrevehetően, így jelenléte 4 A továbbiakban az azonosíthatóság kedvéért a vizsgált tárgyaknak a szegedi múzeumban nyilvántartott leltári számát adjuk meg. 482