Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
LŐRINCZY Gábor - TÜRK Attila: 10. századi temető Szeged-Kiskundorozsma, Hosszúhátról. Ujabb adatok a Maros-torkolat Duna-Tisza közi oldalának 10. századi településtörténetéhez
LŐRINCZY Gábor - TÜRK A ttila ként a karcsontok alatt lazább, szétteriilőbb, vagyis lentebb egy osztottabb felületen való elrendezést valószínűsíthetünk. Mindez leginkább a hajfonatban párhuzamosan futó, esetleg többszörösen befont szalagok esetében képzelhető el, ahol a nagyobb méretű, szabályos közönként elhelyezett veretek (10-11. kép 41—44; 12-13. kép 48-50) közötti részt az apró veretek töltötték ki (10-11. kép 1 —40; 12-13. kép 1—47). Ehhez hasonló osztott elrendezést figyelhetünk meg a már említett karosi 11/47. sír hajfonatot rögzítő bőrszíjak veretei esetében is (RÉVÉSZ 1996, 65 66. t.). Hajfonatot kísérő bőrszalagok meglétét erősítheti a bal könyök belső oldalán megfigyelt szerves anyag maradványa is. Az eddigieket összefoglalva úgy véljük, hogy a 10. században korongok nélkül is díszíthették a hajfonatot befont szalagokkal és azokra erősített veretekkel. Mindezt közvetve alátámaszthatja az a megfigyelés is, hogy a sír további mellékletei rendszeres kísérőleletei a hajfonatokat korongokkal díszítő leletegyütteseknek. Négyzetes veretek: övveretek vagy ruhadíszek? Az 595. sírnak sajátos leletei az ezüstből öntött, aranyozott hátterű, középen áttört és kék színű üvegbetéttel ellátott, nittszeges felerősítésű, négyzetes alakú veretek, melyekből hét darab került elő (18. kép 3-16). A két könyök vonalában helyezkedtek el, a gerinc vonalára merőlegesen. A középső négy veret hátlapjával felfelé feküdt, melyeken a felerősítésre használt bőrszalag igen jól megmaradt. A váz jobb könyökének belső oldalán lelt veret az élén áll, míg a bal oldalon két veret előlapjával felfelé, egymás mellett feküdt (18. kép 1-2). A négyzetes alakú veret formai szempontból Horváth Ciprián tipológiájában a 2. csoporthoz áll közel, bár a kiskundorozsmai veret csúcsainak díszítése hangsúlyosabb és tagoltabb (HORVÁTH 2004, 159, 160. 3. kép 4-5). Horváth Ciprián anyaggyűjtését Langó Péter bővítette, immár 32 leletegyüttest összeszedve, így az elterjedési terület kiegészült a Kisalfölddel (LANGÓ-MENDE 2006, 233, 11. ábra). Egy balatonújlaki, illetve az itt bemutatott kiskundorozsmai lelettel együtt, tehát összesen 34 lelőhelyről ismert verettípussal azonban egyszer sem került elő övcsat. A dorozsmai veret belső mintájának közeli párhuzama a Jazovo 5. sírból előkerült veret, azonban hasonlóan tagolt levélvég figyelhető meg más verettípuson is, pl. a Székesfehérvár-Demkóhegy 6. sír (HORVÁTH 2004, 3. kép), vagy a karosi III/11. sír nyeregveretén is (RÉVÉSZ 1996, 128. t. 11-12). A külföldi párhuzamok között ez az erősen profilált levélvég a birkái temető 154. sírjában feltárt (ARBMAN 1940, 67, Taf. 91. 3), illetve a csernyigovi 15. kurgán szintén tarsolyt díszítő veretein (FODOR 1977, 15. t.) is megfigyelhető. Ezeket a központos díszű négyzetes vereteket a kutatók egy része övveretnek, míg mások ruha, vagy kaftándísznek tartja. A veretek funkciójának meghatározásához a veretek helyzete mellett fontos hangsúlyozni, hogy a sírokban sem övcsat, sem szíjvég nem került elő. A kiskundorozsmai sírban a csípőnél magasabban elhelyezkedő veretek — valamennyi szempont mérlegelése alapján — ruhadíszként határozhatók meg, melyeket bőrszalagra erősítve varrhattak fel a felső ruházatra. A két oldalsó, az alkarok mellett előkerült veret az élén állva került elő, vagyis a veretsor részben körülölelte a testet. A veretek közötti távolság nem volt egyenletes, sőt gyakorlatilag csak a ruha hátoldalát díszítették. Horváth Ciprián megfigyelését, mely szerint a négyzetes veretek és az ingnyakdíszek következetesen együtt fordulnak elő (HORVÁTH 2004, 161), az itt bemutatott kiskundorozsmai 595. sír is megerősíti. 3 4 A „karperecpár": Kar- és lábperecpár egyaránt előkerült az 595. sírból, hasonlóan a zempléni magányos temetkezéshez (BUDINSKY-KRICKA-FETTICH 1973, Abb. 12). A jobb alkar közepén, illetve a bal csuklón keskeny, ezüstlemezből kivágott, nyitott végű szalagok voltak. A szakirodalomban hosszas vita folyt e tárgytípus funkciójának meghatározásáról (LANGÓ 2000a, 35-37). Formailag a pántkarperecekhez állnak közel, azonban azoknál jóval keskenyebb és törékenyebb kialakításuk miatt karperecként való viseletük, sőt ruhaujj-leszorító funkciójuk is kérdéses. Egyetértve Langó Péter véleményével (LANGÓ 2000a, 37), úgy véljük, hogy formai szempontból a ruhaujj végén, a kézelő díszítésében játszhattak szerepet. Erre számos, más területről fennmaradt, a korabeli felsőruházatra vonatkozó példát ismerünk. 3 5 Ugyanakkor a kiskundorozsmai sírban az alkarokon megfigyelt eltérő helyzetük 34 Ezek alapján felvethető, hogy a szeged-bojárhalmi 3. sírból — az innen ismert hét négyzetes veret mellől — valószínűleg a sír megtalálása során elkeveredhettek a rombusz alakú veretek. 35 Pl. az Eszak-Kaukázusból (IERUSALIMSKAJA-BORKOPP 1996. 25-32). 434
