Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
LŐRINCZY Gábor - TÜRK Attila: 10. századi temető Szeged-Kiskundorozsma, Hosszúhátról. Ujabb adatok a Maros-torkolat Duna-Tisza közi oldalának 10. századi településtörténetéhez
10. századi temető Szeged-Kiskundo rozsma, Hosszúhátról arra utal, hogy a temetés során nagy valószínűséggel nem voltak a kézelőhöz rögzítve, mely nélkül azonban igen nehezen képzelhető el viseletük. 3 6 Itt kell megjegyeznünk, hogy a kiskundorozsmai temető három sírjából előkerült karperecek közül az alkar közepén mindhárom sírban a jobb, míg a csuklónál két esetben is a bal oldalon került elő karperec. Kőhetétes hólyagos gyűrű: A kiemelkedően gazdag 595. sír nemesfémanyagában egyedi az aranylemezből készült kőbetétes gyürü (19. kép 4-5). D-alakú karikája és gyürüfej alatti egyenes részét egy aranylemezből vágták ki. Készítése során széleinek illesztését nem forrasztották össze. A gyürüfej szélessége nem éri el a D-alakú karika szélességét. A kék színű üvegbetétet — mely a legáltalánosabban elterjedt változat — rögzítő foglalatot is aranylemezből, vágással alakították ki, ahol a lemezszélek találkozását szintén nem dolgozták el. Az ékszer további érdekessége a feltűnően nagyméretű gyürükarika, mely alapján felvetődik, hogy a tárgy nem egy átlagos női ujjon való viseletre készült. Ez valószínűsíti előkerülési helye is, mivel az elhunyt maturus korú nö jobb markában volt (19. kép 1). A kiskundorozsmai példány a Horváth Ciprián által publikált legfrissebb klasszifikáció szerint a hólyagos fejű gyürük csoportjába sorolható (HORVÁTH 2005, 122), melyek fő kritériuma, hogy ezeket lemezből alakították ki. Napjainkig összesen 12 párhuzama ismert a Kárpát-medencében, melyek vagy teljes egészében aranyból," illetve három esetben a fej arany, a karika pedig ezüst alapú ötvözetből készült 3 8 (HORVÁTH 2005, 133-137). Legközelebbi párhuzamaként a szeged-bojárhalmi 3. sír említhető, 3 4 valamint a Szeged-Szabadka határa. Négyhalom-dűlőben előkerült síregyüttes gyűrűje 4" (MESTERHÁZY 1996, 353; HORVÁTH 2005, 136). Ennek a tárgytípusnak először Hampel József szentelt figyelmet a honfoglalás kori tárgyi hagyaték áttekintése során (HAMPEL 1900, 784), majd Nagy Árpád végzett részletes gyűjtést (NAGY 1968, 81-83). Legutóbb Horváth Ciprián dolgozta fel a típus napjainkig ismert valamennyi leletét (HORVÁTH 2005). Két fő csoportja, a hólyagos- és a négygömbös fejű gyűrű közül egyértelműen az utóbbi, a lemezes szerkezetű (50 darabból 39 példány) dominál a Kárpát-medencében (HORVÁTH 2005, 132). Ez ellentmondani látszik a tárgytípus feltételezett, közvetlen szaltovói eredeztetésének (BÁLINT 1975, 57), ahonnan kivétel nélkül öntött példányok ismertek. A hitelesen megfigyelt leletek egy kivételével a jobb kézfejről kerültek elő (HORVÁTH 2005, 129), hasonlóan az itt tárgyalt kiskundorozsmai lelethez. A vizsgált gyűrűtípust korábban értelmezték jegyajándékként, vagyis az asszonyi állapot jeleként (SZŐKE 1962, 17, 27). Később Kovács László cáfolta ezt a véleményt a férfisírokból előkerült leletek elemzése kapcsán (KOVÁCS 1989, 171-173). Véleményünk szerint a kiskundorozsmai 595. sir gyűrűjének mérete és sírban megfigyelt helyzete alapján valószínűnek látszik, hogy ebben az esetben nem az elhunyt viseleti tárgyáról van szó. Bár a tárgytípus alapvetően a női sírok jellemző melléklete, meg kell említeni, hogy fiatalon elhunytakkal eddig nem tártak fel ilyen gyűrűt (HORVÁTH 2005, 129). Ebbe a tendenciába az itt tárgyalt kiskundorozsmai sír is illeszkedik. Továbbá a többi kísérölelet is az e gyűrütípussal együtt előforduló jellegzetes melléklet: lovastemetkezés, veretes lábbeli, rombusz alakú ingnyak díszek, pántkarperec stb. (vö. HORVÁTH 2005, 125). A kiskundorozsmai 595. sír hólyagos fejű gyűrűje a Tisza-Maros vidékén már korábban körvonalazott elterjedési csoport (HORVÁTH 2005, 131) egyik újabb lelőhelye. A gyűrütípus használatát egy tágabb — 10. század első kétharmada (RÉVÉSZ 2006, 413) — és egy szűkebb 10. század középső harmada, annak is inkább a második fele közötti — időszakra keltezik. A kiskundorozsmai síregyüttes ez utóbbit látszik megerősíteni. 36 Egyben az is felvethető, hogy az övveretek elemzése során kimutatott, szimbolikus övvel való temetkezésekhez hasonlóan (BOLLÓK 2007) egyes esetekben ez a tárgytípus is a „sír számára " készülhetett. 3 7 Pusztadobos, Karos-Eperjesszög II. 11., 47. és 52. sír, Eger-Szépasszonyvölgy 26. sír; Mezőtúr-Dohányosgerinc; Szakony-Tsz. kavicsbánya 1.. 6. sír; Tiszqfüred-Pusztakocs, vö. HORVÁTH 2005. 133-137. 38 Pl. Karos-Eperjesszög II. 45. sír, Pétervására-Laktanya, Tiszaeszlár- Vörösmarty utca 2. sír, illetve Győr-Téglavetö-dülő 47. sír, ez utóbbi aranyozott ezüst, vö. HORVÁTH 2005. 133-137. 39 Már Reizner Jánosnak is feltűnt a bojárhalmi gyűrű karikájának nagr mérete ( REIZNER IS91. 10S). 40 Aranyalapú ötvözetből készített lemezből kivágott és forrasztott hólyagos fejű gyűrű (19. kép 4-5). A gyürüfej lemezből kivágott. az illesztés ive jól kivehető. A D-alakú gyűrűkarika két vége kiszélesedik és a fej alatt egymásra kalapált, így alakítva ki a gyürüfej alsó részét. Mag.: 2,7 cm, gyűrűkarika átm.: 1.96*2,18 cm. gyűrűfej: 1,7*1,7 cm, gyürüfej mag.: 0,8 cm, gyűrűpánt sz.: 0,36 cm, vast.: 0,08 cm, s.: 4,92 g. MNM ltsz.: 471942.1. 435
