Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

LŐRINCZY Gábor - TÜRK Attila: 10. századi temető Szeged-Kiskundorozsma, Hosszúhátról. Ujabb adatok a Maros-torkolat Duna-Tisza közi oldalának 10. századi településtörténetéhez

10. századi temető Szeged-Kiskundo rozsma, Hosszúhátról az elhunyt magasságát, eltérést csak néhány eset­ben tapasztalunk, amikor a lábhoz vagy a koponya mögé mellékletet helyeztek. A sírok szélességét szintén a szükség határozta meg, csak a 715. sír ki­alakítása tekinthető keskenynek. Az emberi vázak helyzete A sírokban hanyatt, nyújtott helyzetben feküdtek az elhunytak. Koponyájuk csak enyhén mozdult el, vállaik többnyire összehúzva, karcsontjaik a test mellett nyújtva feküdtek, a kézcsontok néha a me­dencelapátokon voltak. A padmalyos sírformáról A kiskundorozsmai temető sírjainál megfigyelt te­metkezési szokások ismertetésénél a padmalyos sírforma alkalmazásának gyakoriságát említhetjük elsőként. A három oldalfúlkés sír között jobb olda­li, tehát déli kialakítású padmaly volt a 650. (28. kép 3^4) és a 720. sírnál (29. kép 5-6). Északi, te­hát a bal oldalon vájták ki a padmalyt a 700. sír (29. kép 1-2) esetében. Az utóbbi évek kutatási eredményei alapján tudjuk, hogy ez a sírforma sok­kal gyakoribb volt a honfoglalás kori temetőkben (LŐRINCZY-STRAUB 2006; 1 7 TÜRK 2009), mint azt ko­rábban feltételezték. A vájt fakoporsóról Bár koporsó egykori meglétére utaló elszíneződést egyértelműen csak az 594. sírnál lehetett megfi­gyelni, több esetben a koporsó kontúrvonalát a ko­porsón kívüli és azon belüli föld eltérő elszínező­dése rajzolta ki. Különösen szemléletes ez az 596. sír esetében, de a 650. padmalyos sír esetében is jól dokumentálható volt. Itt és a többi felnőtt ma­radványait tartalmazó sírban a vájt fakoporsó egy­kori meglétére utalt az, hogy a koponya, a kar­csontok és a lábfej csontok, illetve a sír alja között 7-15 cm vastag volt a betöltés, míg a csontváz alatt a karoktól a gerincvonal irányában fokozatosan vé­konyodott. Az 500. sírban a vájt fakoporsó tetejére utalhat, hogy a bontás során a mellkas felett farost-marad­ványokat figyeltek meg. A jobb karcsontok mellett fekvő tegez külső oldala is magasabban feküdt, mint közvetlenül a karcsontok melletti széle (3. kép 1,4). A nyíltartó vaspálcás tegez helye A kis sírszámú temető egyetlen fegyveresét az 500. sír rejtette. A jobb karcsontok belső oldalánál fek­vő tegezben öt rombusz és deltoid alakú nyílhegy volt, hegyükkel felfelé, tehát a nyílvesszőket a te­gezben elhelyezve tették a sírba. A tegez alatt fe­küdt az íj, melynek borításából a két, klasszikus formájú íj-markolatlemez maradt meg. Bár formai­lag közel áll a Kiskundorozsma-Hosszúhát-halom 100. sírjából bemutatott tegezhez (BENDE-LÖRIN­CZY-TÜRK 2002, 362-363), ott az övről lecsatolt vas­pálcás tegezt a bal felkar mellé helyezték. A 10. századi tegezek sírbeli elhelyezésének térben és időben történő változásának vizsgálata még várat magára. A részleges lótemetkezések maradványa A temető legkiemelkedőbb férfisírja az 500. sír, egy maturus korú férfi temetkezése. Csakúgy, mint a többi sír, ez is igen sekély volt, és a talajmüvelés a lócsontokat és a lószerszámot részben megron­gálta (3. kép 1, 5). A ló maradványait a lószer­számmal — csakúgy, mint a 100. sír esetében (BENDE-LÖRINCZY-TÜRK 2002, 352) — Utólag temet­ték el a sír végére ásott kisebb gödörbe. 1 8 Mindkét sírban lóbőr nélkül eltemetett részleges ló csont­váz-maradványa (VÖRÖS 2002, 407; VÖRÖS 2011) ke­rült elő. 1 9 A lószerszám összetétele annyiban volt különleges, hogy a kengyelpár mellett a sírban még egy pár, a másiknál részben jobb minőségű, bár tö­redékes, tausírozott kengyel is előkerült, mely je­lenség egyelőre párhuzam nélküli a hazai szakiro­dalomban. Ez a kengyelpár feküdt legmagasabban, a szántás is megbolygatta, tehát eredetileg ez is párban került a sírba, vagyis két kengyelpár tarto­/ 7 Va iga Sándor: 10-11. századi padmalyos temetkezések a Kárpát-medencében. In: ., legjobb, ha mindez nem merül feledés­be... Ujabb eredmények a Kárpát-medence 10-11. századi régészeti kutatásában. Szerk.: Révész L. - Wolf M. Budapest 2007. Megjelenés alatt. Köszönjük a Szerzőnek, hogy kéziratát megismerhettük. Ifi Érd émes felfigyelni a bojárhalmi esetre, ahol a lábtól kb. egv méternyi távolságra került elő a lómaradvánv (REIZNER 1891, 103). 19 Ezzel ellentétben, az 595. sírban ló részleges csontváz-maradványát bőrrel eg\ iitt temették el (VÖRÖS 2011). 427

Next

/
Thumbnails
Contents