Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
LŐRINCZY Gábor - TÜRK Attila: 10. századi temető Szeged-Kiskundorozsma, Hosszúhátról. Ujabb adatok a Maros-torkolat Duna-Tisza közi oldalának 10. századi településtörténetéhez
LŐRINCZY Gábor - TÜRK Attila zott a síregyütteshez. A bontás során kizártuk annak lehetőségét, hogy a párban előkerült kengyeleket az elhunyttal egy időben helyezték a sírba. Tehát a ló részleges csontváz-maradványát (lókoponyát és a lábcsontokat), valamint a teljes lószerszámot egyaránt utólag temették a sír végébe. Ez a szokás egyébként jól adatolt a korszakból a Maros-torkolat Duna-Tisza közi oldalán is, pl. Algyő 258. sz. kútkörzet 29., 80. sír (VÖRÖS 2000.371). A kiskundorozsmai temetőben még egy újabb adattal gazdagodtunk a temetkezésekben előforduló lókoponyák tájolására vonatkozóan. A Kárpátmedence 10. századi temetkezéseiben feltárt lovas temetkezések többségében a lómaradványokat a halott lába körül figyelték meg, néha pedig a váz mellett oldalt „kiterítve". Lókoponya került elő a halott lába előtt, fölött, illetve attól balra vagy jobbra egyaránt, közös azonban, hogy tájolása nyugati irányú, vagyis a lókoponya az emberi váz koponyájának irányába fekszik (pl. a 100. sír: BENDE-LŐRINCZY TÜRK 2002, 12. kép 1). Ettől az iránytól azonban néha előfordul eltérés. A kiskundorozsmai 500. és 595. sírban a ló koponyát észak-északnyugati irányban fektették, vagyis a sír hossztengelyével hegyes-, illetve derékszöget zárt be (3. kép 1; 8. kép 4). A bánkeszi (Bánov, SK) temetőben feltárt 27. sírban a lókoponya merőleges a sír tengelyére, ott azonban lókoponyát déli irányban tájolták (TOCIK 1968. 15. Abb. 5. 4). Az emberi váz hossztengelyére merőleges lókoponya-tájolásra ismert néhány további adat, azonban a keleti tájolásra" 1 1 mindössze két eset: Sárrétudvari-Hízóföld 146. sír (M. NEPPER 2002, 222. kép) és Nyíregyháza-Felsősima 382. sír (JAKAB 2009, 101). A honfoglalás kori sírokban feltárt lókoponyák tájolására eddig nem fordított megkülönböztetett figyelmet a hazai régészeti kutatás, ugyanakkor őstörténeti szempontból is fontos lehet. A Középső-Volga térségéből ismert korai volgai bolgár temetőkön kívül ma már mind a saltovo-maáckaá kultúra, mind pedig a szélesebb értelemben vett szaltovói kultúrkör más régióinak a temetőiből is ismerünk részleges, többek között lábhoz tett lovas temetkezéseket. Evgenij P. Kazakov korábban úgy vélte, hogy a Volga-Káma vidék kora középkori temetőiben megfigyelt lábhoz tett részleges lovas temetkezéseknél a lókoponya nyugati tájolása „ugor" eredetű szokás. A lókoponya emberi vázzal valamilyen szöget bezáró elhelyezése pedig inkább a Don, majd a Középső-Volga vidékére húzódó „bolgár-török" népek hagyatékában előforduló jellegzetesség (KAZAKOV 1984, 105). A saltovo-maáckaá kultúra rzevka-mandrovo-típusú, egyszerű gödörsíros temetőiből az utóbbi években egyre nagyobb számban közöltek részleges lovas temetkezéseket. Ezek között gyakran előfordul a lábhoz tett variáns is, ahol a lókoponya északi (ritkábban déli) tájolása valóban gyakoribb. A rzevkai temető értékelése kapcsán Vladimír A. Sarapulkin a lókoponya tájolásával kapcsolatban kétségét fejezte ki a Evgenij P. Kazakov által felvetett etnikai elkülönítés merev alkalmazását illetően. Az említett temetőn belül ugyanis szinte az összes lókoponya-tájolási variáció előfordul. Ugyanakkor elképzelhetőnek vélte, hogy a lábhoz tett lovastemetkezés szokásának feltűnése a régió 9. századi temetőiben — és vele együtt a lókoponyák nyugati tájolása — a környéken átvonuló előmagyarok hatásaként értékelhető, mely érinthette a helyben lakók temetkezési szokását is (SARAPULKIN 2006, 203-204)."' A lábhoz tett részleges lovastemetkezések ugyanis alapvetően nem jellemzőek a szaltovói hagyatékra, annál inkább a Volga-Káma vidék 6-9. századi, illetve a Kárpát-medence 10. századi temetkezéseire. Időközben a dunai bolgár területről is ismertté vált lábhoz tett részleges lovastemetkezés, ahol a lókoponya szintén derékszöget zárt be a sír hossztengelyével." A rendelkezésünkre álló adatok jelenleg nem elegendőek részletesebb következtetések levonására. A Kárpát-medence 10. századi hagyatékában a lókoponyák nyugati iránytól eltérő tájolása kimutatható ugyan, de csak elenyésző számban. Annyi mindenesetre bizonyosnak látszik, hogy a lábhoz tett részleges lovastemetkezések szokása és különböző variánsai szélesebb körben terjedtek el a kora középkori Kelet-Európában, 2 , mint azt korábban a hazai kutatás gondolta. így összefüggéseik és eset20 Josef Zábojník a vízkeleti (Cierny Brod, SK) 63. sírral kapcsolatban érdekes — bár egyelőre nehezen bizonyítható —felvetést tett arra vonatkozóan, hogy a jelenség avar eredetű lenne a 10. századi temetési rítusban (ZÁBOJNIK 2007, 356). 21 Hasonlóan vő. A KSENO V— TOR TI KA 2001, 203. 22 A Pliska közelében feltárt Kabinúk 4. kurgán a 8. sz. végére - 9. sz. elejére keltezhető (RASEV 2007, 106-107. ris. 10). 23 A saltovo-maáckaá kultúra hagyatékában a Kárpát-medence 10. századi lovastemetkezéseihez legközelebbi párhuzamok: Netajlovka 252. és 255. sír (AKSENO V- TOR TI KA 2001, 207, ris. 4); Volokovoe ozero 8. sír (TATAR1NOV ET AL. 1986. 218); Dronovka 3 (Limanskoe ozero) 7., 34. sír (TA TARINO V-FEDÄE V2001, 367, 370); Rzevka 20., 39. sír (SARAPULKIN2006, ris. 2. 1., 3). 428