Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

LŐRINCZY Gábor - TÜRK Attila: 10. századi temető Szeged-Kiskundorozsma, Hosszúhátról. Ujabb adatok a Maros-torkolat Duna-Tisza közi oldalának 10. századi településtörténetéhez

LŐRINCZY Gábor - TÜRK Attila tárás Csongrád megyében (1. kép 4; RégKutMagy 2004 (2005) 284). A bánya keleti részét 1999-ben tártuk fel, és a várakozásaink beigazolódtak: megtaláltuk az „ideális" lelőhelyet, nem túl sok (932), de annál izgalmasabb jelenséggel, amelyek egyértelműen a magasabban fekvő területre koncentrálódtak. A kora bronzkorból temetőt és települést, a szarmata korból településrészletet, a honfoglalás korból egy körárokkal övezett lovassírt tártunk fel. A Szeged-Kiskundorozsma, Hosszúhát-halom 100. Sírja (BENDE-LÖRINCZY-TÜRK 2002; BENDE-LŐRINCZY- TÜRK 2003), illetve a bronzkori temető a feltárást kővetően rövid időn belül közlésre is került (BENDE-LŐRINCZY 2002; BENDE-LŐRINCZY 2003). A 10. SZÁZADI TEMETŐ 2004-ben az M5-ös autópálya kivitelezéséhez kapcsolódóan folytatni kellett a bányatelek feltárását. Előkerült a dombhátat keresztülszelő bronzkori paliszád gödörsorának folytatása, illetve a dombháttól északra fekvő szarmata település számos élelemtároló verme. A 100. sír helyétől a következő nyugati dombon szarmata temető sírjait, majd az ettől nyugatra fekvő kisebb dombháton egy honfoglalás kori temetőt (1. kép 3; 2. kép) tártunk fel. A temetőben összesen 13 sír került elő, ebből 11 egy csoportban, kettő ettől a csoportosulástól 60 m-rel távolabb feküdt.

4 500. sír:

5 T.: Ny-K, 260-80°. H.: 200 cm, sz.: 75 cm, m.: 36 cm.

6 A sírgödörben hanyatt, nyújtott helyzetben egy maturus korú (50-60 éves) férfi jó megtartású csontváza

7 feküdt (3. kép 1-3). A vájt fakoporsó egykori meglétére utal, hogy a karcsontok alatt 7 cm vastag betöltés volt, de a medencecsont és a csigolyasor alatt szinte semmi. A vájt fakoporsó tetejére utalhat, hogy a mellkas felett a bontás során farost-maradványokat lehetett megfigyelni. A jobb karcsontok mellett fekvő tegez külső oldala is magasabban feküdt, mint közvetlenül a karcsont melletti széle. A sír keleti végében, a két lábfej csontjai felett és a bal lábszárcsont, valamint a sír északi oldala között, a felszíntől mintegy 20-25 cm mélyen, már a nyesés során előkerült egy kb. 3 éves mén

8 részleges csontváz-maradványa. A lókoponya és a négy lábcsont eke által megbolygatott állapotban a sír alja fölött 38 cm-rel magasabban feküdt (3. kép 5). A nyesési szinten a sírfolt elszíneződése és az északkeleti sarkának kiöblösödése alapján egyértelmű, hogy az állatcsontokat és a lószerszámzatot utólag ásták rá a sírgödör lábfelőli végére. Mell.: 1. Vasmerevítéses tegez a jobb karcsontok és a sír déli fala között, enyhén ferde helyzetben úgy, hogy a tegez az emberi test felé dőlt (3. kép 4), a külső széle magasabban, a belső közelebb a sír aljához. A tegez alsó végének vasszerelékei a jobb combcsonton feküdtek. A tegez szájának merevítése csak elől és oldalt volt megfigyelhető. Nyakpántjának két ellentétes oldalán a tegezszáj merevítésére szolgáló pántok futottak (3. kép 1-4), melyek vége felül derékszögben megtört és itt egy-egy vasszegecs található (4. kép 1-2). Az egyiken fa lenyomata látható. A nyakpánthoz közvetlenül alul egy P-alakú függesztő fül (övre) csatlakozott (4. kép 5). A tegez oldalát lapos vaspántok merevítették. A nyakpántból minimum kettő, de inkább három, míg a fenékpántból három merevítő indult, de ezek nem futottak végig a tegez teljes felületén. A testen középen valószínűleg további három darab, mindkét végükön rombusz alakúra kalapált vaspánt (4. kép 6a-b) merevítette. így a tegez faléceit összesen 3-3-3 merevítéssel erősítették meg a nyakpánt alatt, középen és alul. A szegecsek és a pántok egy részének belső oldalán falenyomat látható. Vasmerevítés egyértelműen csak a tegez elején és oldalán volt megfigyelhető, csak a fenékabroncs futott körbe (4. kép 7). A tegez oldalán egy további 4 RégKutMagy 2004 (2005) 284. A 10. századi temető 594-595., 651., 701., 715. és 720. sírjának eredeti sír- és részletrajzai Czabarka Zsuzsa, a többi sír, illetve az ásatás felszínrajza Bende Lívia munkája. Az ásatáson és a sírok bontásában részt vett Varga Sándor régészhallgató. A sírrajzok pauszmásolatait és a táblarajzokat Czabarka Zsuzsa készítette. A régészeti leletanyagot Borbíró Márta, Dobó Bernadett és Vidovics Teréz restaurálta. A sír- és részletfotók Bende Lívia, a tárgyfotók Pápai Zoltán felvételei. A térképeket Kamarási András (Archeoline Kft.) készítette. Ezúton is megköszönjük minden közreműködő munkáját, segítségét. A temető leletanyaga a Móra Ferenc Múzeum népvándorlás kori gyűjteményében, 2010.3.1-59, a temető dokumentációja MFM RégAd: 5669-2010 leltári számon található. 5 Az 1999-ben kezdődő feltáráson az előkerült objektumokat, függetlenül jellegüktől, koruktól, folyamatos számozással látták el. Ez magyarázza a magas sírszámokat. 6 A sírmélység a nyesett felszíntől lett mérve. A humusztalanítás során mintegy 20-40 cm vastag földréteget távolítottak el a temető területén. 7 A temető embertani anyagának meghatározását Marcsik Antónia (SZTE Embertani Tanszék) végezte el. Segítségét itt is megköszönjük. Az embertani anyag értékelését lásd MARCSIK 2011. A 700. sírból nem került elő embertani anyag, a 649, és a 716. sírból előkerült csonttöredékek meghatározhatatlanok voltak. 8 A temető állatcsont-anyagának meghatározását Vörös István (MNM) végezte el. Segítségét itt is megköszönjük. Az embertani anyag értékelését lásd VÖRÖS 2011. 420