Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

STRAUB Péter: Újabb késő népvándorlás kori település Nagyrécse határában (Bakónaki-patak)

STRA UB Péter hulladék (3. kép 1-2, 4-5, 7), a mélyebbek (3. kép 3, 6) tároló gödrök lehettek, hasonlóan a kifejezetten méhkas alakú vermekhez (3. kép 8-9). A nyíltszíni kemencékből három került elő, valamennyit széles és mélyre ásott előtérrel tudtunk dokumentálni, a 19. és a 72. objektum esetében azonban azokat csak a gödörkomplexum egészének kibontása után lehetett jól elkülöníteni (4. kép 1-2; 5. kép 1). Utóbbinál jól meg lehetett figyelni a sütőfelület megújítását is (5. kép 3),

5 miután az eredeti platni cseréprétegéből alig maradt valami. A 126. objektum esetében a megújítás egy másik formáját sikerült megfigyelnünk (4. kép 3). Az előző kettőhöz hasonlóan az eredetileg az előtér keleti végébe épített kemencét (5. kép 6) idővel itt nem tapasztották újra, helyette inkább a munkagödör nyugati oldalához építettek egy hasonlót, amelyet kifejezetten jó állapotban, körben a felmenő falak maradványával találtunk meg (5. kép 5). A 19. objektum esetében a kemence szájánál egy őrlőkő háromnegyede (5 kép 2), a 72. objektum esetében a nyugatabbi kemence szájánál pedig számos nagyméretű homokkő maradt meg (5. kép 5), miként ilyenek feküdtek egy elszenesült farönk körül a munkagödör közepén is (5. kép 4). A kemencék sütőfelülete valamennyi esetben enyhén ovális, hosszabbik oldaluk 110-135 cm, a megmaradt oldalfal, illetve a jól átégett boltozat falvastagsága átlag 10-12 cm. A lelőhely közepén és északi szélén előkerült árokszakaszok kerámiaanyaguk és horizontstratigráfiai helyzetük alapján is a népvándorlás korára keltezhetőek a középső elképzelhető karámnak, míg az északabbi talán a település szélét jelezheti. Földbemélyített népvándorlás kori háznak nem találtuk nyomát, s a szórványos cölöplyukak sem rajzolnak ki épületet. Más lelőhelyekhez hasonlóan (MÜLLER 1995, 97; STRAUB 2005, 6; MOLNÁR 2006, 20) minden bizonnyal itt is felszíni építményekkel kell számolnunk. A lelőhely nyugati részén egymás közelében két kutat is találtunk (6. kép). A mélyebben fekvő bontását sajnos hamar abba kellett hagynunk a magas talajvíz miatt, de a 16. számú objektumban is csupán két méter mélységig tudtunk dolgozni. Az mindenesetre jól megfigyelhető volt, hogy a felszínen jóval szélesebbre ásott alap lefelé lépcsődben szükült össze, míg magának a kútaknának az enyhén összetartó falait mélyíteni nem kezdték. A telepen előkerült leletanyag legnagyobb része kerámia és homokkő. Utóbbi őrlökő, fenő- és egyéb, bizonytalan funkciójú darabjai a népvándorlás kori objektumok közel nyolcvan százalékában került elő.'

1 Az állatcsontanyagot 298 darab minta alkotja, mely összetételében a szarvasmarha (74%) és a sertéscsont (16%) dominál,

7 utóbbiak mindegyike süldő korú példányt jelöl. A háziállatok dominanciája összhangban van a részben hasonló korú kora középkori telepek archeozoológiai eredményeivel (BRATHER 2001, Abb. 47). A kerámiaanyag formailag négy csoportra bontató, a legnagyobb tipológiai kört a fazekak és a csuprok alkotják. Hordó, enyhén S-profilú, bikónikus- és gömbös formákat egyaránt találni, melyekhez változatos peremkiképzés párosul: lekerekített, rövid, akár vízszintesen kihajló, belső vagy külső szélén megvastagodó, ferdén levágott, aláhornyolt, karnisperem. A fazekak alján szinte teljes egészében hiányzik a fenékbélyeg, csupán két példánynál maradt meg a delle nyoma (10 kép 6; 14 kép 8). Telepásatás révén kevés az épségben megmaradt vagy teljes egészében kiegészíthető edények száma, a nagyobb töredékek alapján azok átmérője két csoportba osztható, a kisebbek 10-15, a nagyobbak 18-26 cm átmérőjűek lehettek eredetileg, többségében vegyes égetésüek. Más népvándorlás kori lelőhelyekhez hasonlóan a klasszikus tálforma Nagyrécsén is kifejezetten ritka, csupán egyetlen részletet találni (7. kép 7), a 71. objektumban talált kézzel formált, belső felületén egyenetlenül eldolgozott töredék (11. kép 3) pedig egy sütőharanghoz tartozhatott. Ezzel szemben az agyagtepsik és a lapos tálak a háziipar klasszikus emlékeként rendkívül nagy számban, több mint egy tucat objektumból kerültek elő. A lelettípusról a viszonylag kevés hazai anyag alapján többségében csak szűkszavú leírásokat olvasni, csupán néhány lelőhely kapcsán találni szélesebb áttekintést (ERDÉLYI-SZIMONOVA 1985, 387388; TOMKA 2004, 424-425; HEROLD 2006, 10-11). Az utóbbi két évtized hazai ásatásai azonban bebizonyították, hogy ezek a sajátos edényformák nemcsak a Kárpátokat övező szláv népek hagyatéká5 A kei "ámiával szinte teljesen kirakott felületből három edényt sikerült kiegészíteni (11. kép 6, 8—9). 6 Hasonló jelenség mutatkozott a szomszédos Baráka-dülőben (STRA VB 2005, 6. j.) és ugyanezt tapasztaltuk 2009-ben Alsópáhok határában egy nagy kiterjedésű 8-9. századi telep szondázó ásatásán (RégKutMagy 2009 (2010) 129-130.) 7 A pontos statisztikai megoszlás a következő: szarvasmarha 212 db; sertés 45 db; juh/kecske 16 db; ló 11 db; kutya 1 db; szarvas 1 db csont. A meghatározásért Tugya Beátának tartozom köszönettel. 394