Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
STRAUB Péter: Újabb késő népvándorlás kori település Nagyrécse határában (Bakónaki-patak)
Újabb késő népvándorlás kori település Nagyrécse határéiban (Bakónaki-patak) ban gyakoriak (BABIC 1972; HOREDT 1978, Abb. 4),' s de a Kárpát-medencén belül sem mennek már ritkaságszámba. A Dunántúlon éppúgy előfordulnak, mint az Altold különböző pontjain, avar- és szláv környezetben egyaránt. 9 Pontos funkciójukat illetően több elképzelés is létezik." 1 A kisebb átmérőjű és magasságú, a Tiszától nyugatra mindeddig hiányzó (VIDA 2009, 15. kép) darabokat leginkább kenyér- vagy lepénysütő tálaknak szokás tartani, a nagyobb tepsik esetében pedig leggyakrabban a gabona- és a növényi magvak szárítása jön szóba." Nagyrécsén mindkét alaptípusnak kerültek elő különböző méretű és formájú darabjai. A kisebb és laposabb kerek példányok (7. kép 1-3, 8. kép 9) színe sárga, soványításuk minden esetben szerves anyaggal és mészkőzúzalékkal történt, oldaluk a rokon leletekhez hasonlóan a fúggőlegestől a meredeken kihajlóig változik. A két legnagyobb darab átmérője eredetileg kb. 20, illetve 32 cm lehetett, magasságuk 3-4 cm, a 10. objektumból előkerült egyik darab peremét rovátkolással díszítették (7. kép 2). A másik típusba azok a kerámiának csak nagy jóindulattal (TOMKA 2004, 423) tartható nagyméretű tepsik/medencék tartoznak, melyeknél sajnos még a nagyobb töredékek alapján sem lehetünk biztosak eredeti méretükben (15-16. kép)." A pelyvával soványított, nagyon gyengén, néha vöröses, illetve sárgásbarna színűre kiégetett, durva anyagú tepsik közt feltételezhetően szögletes (15. kép 1) és ovális példányok (16. kép 1) egyaránt lehettek, de akár a kettő ötvözetével is számolhatunk. 1 3 Egy gödörben szinte minden esetben több különböző méretű tepsi töredékei is feküdtek, melyekhez kapcsolódóan római tegulák nagyobb darabja is előkerültek, amiket hasonló formájuk alapján — és jobb megtartásuk miatt is — feltehetően szintén tepsiként használhattak. 1 4 Florin Curta vizsgálatai szerint a sütőtálak és a tepsik amennyiben nagyobb szériában kerülnek elő egy telepen, azok mindig a faluközösségi használatú részein sűrűsödnek (CURTA 2001, 297-306). Nagyrécse esetében is érdekes képet mutat eloszlásuk, három kivételével valamennyi darab ugyanis a feltárt terület délnyugati felébe koncentrálódik (1. kép c). Az edények soványító anyagaként apró szemű kavicsot, homokot, szerves anyagot és mészkőzúzalékot találni, következetesség azonban nem mutatkozik az edényforma és a soványító anyag közt, az edények felülete sok esetben lyukacsosra égett. Néhány nagyobb fazéktöredék — és természetesen a sütőharang és a tepsik — kivételével valamennyi darab lassúkorongon készült, díszítést nemcsak a külső, hanem olykor a belső felületen (14. kép 1-2) és magán a peremen (10. kép 4; 14. kép 1-2) is ta8 Átfogó gyűjtést közöl MARIK 1997; SIMON OVA 1997, Abb. 3; CURTA 2001. Fig. 72: FUSEK 2004. Karte 4. Az egyes szláv népekre vonatkozóan újabb rövid összefoglalást, illetve lelőhelygyűjtést tesz többek közt BIERMANN 2000, 374; TEODOR 2001. Pl. LX1X; PRIHODNÜK 2001, 248-249; COSMA 2002a, 101-102; GUSTIN-TIEFENGRABER 2002. 48-49; KUNA-PROFANOVÁ 2005, 160-161. 9 Lelőhelyeik: Balatonmagyaród, Fekete-sziget (SZŐKE 2002, 83), Balatoninagyaród-Hídvégpuszta (SZŐKE 1994. 191), Balatonőszöd, Temető-dűlő (BELÉNYESY-MERSDORF 2004, 19. kép 4), Csorna, Mocsári-dűlő (TOMKA 2004, Abb. 6, 8; Abb. 7), Eperjes és Hunya (BÁLINT 1991, 62), Galambok, Hársas-erdő (közöletlen, az ásató Száraz Csilla szíves tájékoztatása), Karos (ERDÉLYI SZIMONOVA 1987, 304), Karos-Mókahomok (HEROLD 2006, Taf. 36-42, Taf. 46. 4), Mátraszöllős-Késedomb (CS. SÓS 1970. Taf. III. 1), Mezőkövesd-Vajda u. (RÉVÉSZ 1986, 3. kép 6), Nagykanizsa, Inkey-sírkápolna (SZŐKE 1992, 6. kép 5), Nagyút, Göböj-járás II (VÁRADI2000, 13. kép 2), Nyíregyháza-Pazonyi út (ISTVÁNOV1TS 2007, XVIII t. 3), Örménykút 54 (HEROLD 2004, Taf 77), P anyola-Ásottfok (ÉRDÉL YI-SZIMONOVA 1993. 127), Sály-Lator (MESTERHÁZY1996. 868), Tépe-Bikazug (ÉRDÉL YI-SZ1MONOVA 1987, 304), Vásárosnamény-Gergelyiugornya (ERDÉLYI-SZIMON OVA 1987, Abb. 11. 9-15), Vát-Telekes-dűlö (SKRIBA 2010. 10. kép 2a-c), Zalavár-Vársziget (TOMKA 2004. Anm. 4), Zemplénagárd-Nagygödör (HEROLD 2006. Taf. 55. 5. Taf. 59. 1. Taf. 64. 1-2, 5-7, Taf. 68. 3. Taf. 69. 3). Elképzelhető, hogy számuk több lehet, az amorf töredékes darabokat ugyanis könnyen össze lehet keverni egyéb patics- vagy tapasztásdarabokkal. 10 Összefoglalja WAWRUSCHKA 1999. 364. 368-369; COSMA 2002, 299-300; $KOJEC2003. 432. 434; TOMKA 2004. 425; HEROLD 2006. 10. 11 Nagyrécsén az őrlőkövek, illetve töredékeik feltűnően nagy száma kétségtelenné teszi a telepen a gabona felhasználását. 12 A szögletes, illetve ovális formájú, azonos magasságú tepsik átmérője ugyanis változó (SKOJEC 2003, 424). A legnagyobb nagyrécsei töredék magassága 13,5 cm (15 kép la), melynek további megmaradt darabjai (15 kép lb-c) is csak kis részét képezik az egésznek. Mivel sok esetben a lekerekített peremű oldalfal sokkal — akár kétszer — vastagabb, mint az aljrész, a darabok nagy része ezek érintkezésénél a bontáskor történt legnagyobb odafigyelés és a több alkalommal próbált in situ kiemelés ellenére is darabokra tört. A tepsik alján található vájatok (15. kép 2-4: 16. kép 2, 4-6) készítésükkel függnek össze (MAL1NOWSI 1959. 72; RUTTKAY 2003, 273; SKOJEC 2003. 430). 13 Az egyik hosszanti oldalán egyenes, a másikon ívelt formához analógiaként lásd BITENC-KNIFIC 2001. Sl. 274; SKOJEC 2003. Taf. 8b. 14 Tepsivel egybeépített kemencének (HEROLD 2006. Abb. 4) azonban egyetlen esetben sem találtuk nyomát. A római téglák másodlagos felhasználása a 9. századi Kis-Balaton környéki lelőhelyeken különösen gyakori. 395
