Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

P. BARNA Judit: Adatok a dunántúli késő neolitikus háztípusokhoz. A Sopot- és a korai lengyeli kultúra házai Sormás-Török-földek lelőhelyen

P. BARNA Judit kokról, Balácáról 9 és Bicske-Galagonyásról (MAK­KAY ET AL. 1996, 31-32), de teljes alaprajz korábban nem volt ismert. A lengyeli kultúra legkorábbi ho­rizontjában is épültek alapárkos házak, pl: Bakonyszücsön (REGENYE 1994). II. 2. Az alapárok, illetve alapárokszerü többes oszlophely a középső tartó oszlopsor helyén: 22.(7), 23. (B kategória), 25. és 26. számú házak (5. kép 5-6). Kisméretű, téglalap alakú házak, a középső tartó oszlopsor helyén alapárokkal. A 26. számú ház (A kategória) esetében a szélső falban és a középső oszlopsor helyén is alapárok van (egyik objektumban sem volt lelet, az épület nem datálható). Ezek a házak meglehetősen egységes képet mutatnak, mind szerkezetileg, mind méretü­ket, mind pedig helyüket tekintve: egymáshoz kö­zel, a körárok által övezett terület centrális részén helyezkednek el. Tájolásuk szintén egységes: 352° és 355° fok közötti, azaz max. 3°-os eltérés jelent­kezik. Párhuzamuk a Mántai-dülői 27. számú ház­ban ismerhető fel (P. BARNA 2009, 5. kép 1). A 18., 19., és a 20. számú házakhoz hasonlóan, kis mére­tük miatt, valószínűleg ezek sem lakóépületek. A korai lengyeli kultúra házai Sormás- Török-földeken III. Az 1., 2. és 4. számú ház nagyméretű, enyhén trapéz alakú, gerendavázas épület, melyek alapraj­zát masszív, egyes és többes oszlophelyek és cö­löplyukak rajzolják ki (3. kép 1-3). Közös voná­suk, hogy déli végük valószínűleg nyitott volt. A településen belüli helyzetük is egységes: a II. kör­árok-rendszer ÉK-i negyedében, a körárok közvet­len közelében fekszenek, nagyjából egy házsort al­kotva. Az 1. számú ház (A kategória) alig több mint 4 m-re fekszik a körárok belső oldalán húzó­dó paliszádtól. Belsejében sem osztófal, sem a hossztengelyben húzódó alátámasztó oszlopsor nyoma nem került elő. Ez utóbbi megvolt viszont a 2. számú házban (B kategória). A 4. számú ház (A kategória) északi részén egy nagyobb oszlophely és két kisebb cölöplyuk talán az osztófal nyomai, de az oszlophely tartozhatott akár az alátámasztó oszlopsorhoz is. A házak pontos párhuzama nem ismert, ami — kronológiai és kulturális besorolásu­kat tekintve — nem is meglepő. Nem pontosan ugyanilyen, de fő vonalakban mégiscsak hasonló épületeket Veszprém-Jutási út lelőhelyről említhe­9 Regenye Judit: A Vor- és a Protolengyel-horizont 1994, 37. tünk (REGENYE 2004; REGENYE 2006; REGENYE 2007), bár az ottani házak alaprajzából sokkal több részlet volt megfigyelhető. Közös vonás a nagy méret, az erőteljes oszlophelyek, az enyhén trapéz alakú alaprajz, illetve a házak déli végén a rövidebb fal hiánya. A sormási házak esetében a megaron-szerü alaprajz — a 8. számú ház kivételével — nem bi­zonyítható egyértelműen, de a hosszú falak déli vé­gét lezáró masszív oszlophelyek itt is utalhatnak padlásra. További párhuzamok a Juraj Pavúk által elkülönített 3a típusba sorolt házak közül hozha­tók, pl.: Zlkovce lelőhelyről a 75. számú ház (PAVÚK 2003, Abb. 7), bár ezek sokkal szabályosabb alaprajzot mutatnak és fiatalabbak is. Az 1. ház K felé (2°), a 4. pedig Ny (350°) felé tér el az É-D-i iránytól. A 2. ház tájolása viszont 340°; a lelőhely összes épülete közül tehát ennek tájolása tér el leginkább a pontos É-D-i iránytól. A három ház összetartozását, kronológiai egységét a leletanyagon túl szerkezeti hasonlóságuk és egy­máshoz való közelségük is valószínűsíti. A tájolá­sukban mutatkozó nagyobb változatosság ugyanak­kor azt sugallja, hogy helyük kitűzésében nem az É-D-i irányhoz való tájolás elve érvényesült, ha­nem a körárokhoz való igazodás. IV. Legjobb tudásunk szerint a lengyeli kultúrában eddig párhuzam nélküli a 30. ház (B kategória), pontosabban házrészlet (5. kép 4), melynek déli, rövid falát masszív oszlophelyek jelzik, melyhez egy további cölöplyuk, illetve egy hosszú, keskeny alapárok csatlakozik a nyugati oldalon. A ház észa­ki része nem rekonstruálható, mivel egyetlen to­vábbi szerkezeti eleme sem maradt meg. A gödrök által szabadon hagyott helyből ítélve közepes mé­retű lehetett; keletről egy hatalmas, árok-szerű ob­jektum, északról pedig egy nagyobb gödör zárja le a házhelyet (s leleteik révén egyben datálják is a házat). Tájolása: 348°. Oszlophelyek és alapárok hasonló kombinációja Dubovo-Kosno lelőhely­ről, Sopot környezetből említhető (MARIJAN 2006, Fig. 4, 7). A 38.(7) házhely (C kategória) keleti oldalán nagy, hosszúkás árokszerü objektum (1138. obj.) húzódik, talán itt is hasonló elrendezés feltételez­hető, mint a 30. háznál. Déli végét három oszlop­hely jelzi. Tájolása: 347°. Gödrökkel, árkokkal körülhatárolt házhelyek a lengyeli kultúrából is ismertek: pl., Kleinrötz (A) >ei az É-Dunántúlon. Doktori diszertáció kézirata. Budapest 36

Next

/
Thumbnails
Contents