Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
P. BARNA Judit: Adatok a dunántúli késő neolitikus háztípusokhoz. A Sopot- és a korai lengyeli kultúra házai Sormás-Török-földek lelőhelyen
Adatok a dunántúli késő neolitikus háztípusokhoz. A Sopot- és a korai lengyeli kultúra házai leletet tartalmazó anyagnyerő gödör jelenik meg, pl.: Alsónyéken (ZALAI-GAÁL 2008, 246-247, Abb. 3-4, 7; ZALAI-GAÁL-OSZTÁS 2009, 246). A csoportot alkotó példák közt két variáció különíthető el: 1.1.1. Árkokkal kerített házhelyek: 11., 15., 16., 36.?, 38.? számú ház (2. kép 1-3). Tájolásuk 347°-357° közé esik, vagyis ÉÉNy-DDK-i. 1.1.2. Gödrökkel körülvett házhelyek: 18., 24., 29., 31., 32., 37.? számú ház (2. kép 3-6). Tájolásuk 346°-355° közé esik, vagyis ÉÉNy-DDK-i. 1.1.3. Néhány ház (pl.: 9., 17., 21. és 31. számú) példája mutatja, hogy egy házhelyhez egyaránt tartozhat kerítő árok és gödör is. (3. kép 4-6; 4. kép 3). Három esetben csak a házhely körvonalazható (C kategória), így a házak tájolása nem mérhető. Az É-D-i iránytól való eltérés azonban ezekben az esetekben sem lehetett lényegesen nagyobb, mint az előző két csoportnál. 1.2. csoport: Szintén mindkét sormási Sopot-lelőhelyen több esetben is előfordul a szabályos, 4><3-as cölöpsorból álló, nagyméretű gerendaszerkezetes háztípus (4. kép 1^1). A két lelőhelyen feltárt épületek közt ugyanakkor megfigyelhető némi eltérés: a Mántai-dűlőben feltárt házak alaprajza szabályos, megközelítőleg egyforma nagyságú, kerek cölöplyukakból rajzolódott ki (P. BARNA 2009, 2. kép 3, 7), míg a Török-földeken gyakoribbak voltak az ovális vagy piskóta alakú oszlophelyek, illetve főként a középső, alátámasztó oszlopsorban a hosszúkás, többes oszlophelyek. Többnyire hoszszúházak, de a kisebb építmények közt is megvan ez az alaprajzi elrendezés, pl.: 18. sz. ház (2 kép 4). 1.2.1. A 27., 28. (4. kép 1-2) és 34. számú (mind A kategória). A 34. számú (Sopot)-ház keleti fala mentén valószínűleg megújításra utalnak a fallal párhuzamosan húzódó oszlophelyek (4. kép 4). A 27-28. számú házak datálásához nem rendelkezünk leletanyaggal. Tájolásuk 345° és 354° közé esik, vagyis ÉÉNy-DDK-i. 1.2.2. A 33. számú ház (A kategória) annak ellenére, hogy nem szabályos szerkezetű, ezekkel a házakkal mutatja a legtöbb hasonlóságot (4. kép 7). A keleti falában az egyes oszlophelyek mellett többes oszlophelyek is vannak. Szintén a Sopot-kultúrába tartozik. Tájolása: 351°, azaz a fent említett határok közé esik. 1.2.3. Kisméretű gerendavázas épület (18. számú ház), mely méretéből ítélve feltehetőleg nem lakóházként funkcionált (A kategória). Tájolása: 355°, azaz l°-kal haladja meg a fent említett értékek felső határát. 1.3. csoport: Szabálytalan alakú oszlophelyekböl álló, feltűnően nagyméretű, téglalap alaprajzú épület: 10. számú ház (5. kép 3). Tájolása: 0°, azaz pontosan É-D-i. A keleti oldal mentén, középtájon megfigyelt négy kisebb cölöplyuk talán a bejárat helyét jelzi. Hasonló házak kerültek elő Petriventén és Becsehelyen is, bár ezen a két lelőhelyen a legtöbbször egymásra ásott házak, illetve az ugyanazon a helyen történő megújítások miatt tiszta alaprajzok és a házak méretei nem voltak meghatározhatóak. Az építési technikában a vonaldíszes hagyományok érvényesültek, kevés változtatással. Kb. 10x5 m-es házak, melyekből egyszerre 8-10 vagy akár több is állhatott a telepeken. Tájolásuk É-D-i, ritkán K-Ny-i volt (KALICZ ET AL. 2007, 33). Az 5. számú téglalap alakú, erősen hiányos alaprajzú ház (B kategória) — szabálytalan, nagy oszlopgödrei és mérete alapján — leginkább a 10. számú házzal vethető össze. Tájolása: 354°, azaz a pontos É-D-i iránytól 6°-al tér el Ny felé. A 15. számú ház is hasonló lehetett. II. típus: Alapárkos, illetve alap árok-szerű, többes oszlophelyekböl kirajzolódó alaprajzi szerkezetek II. 1. csoport: Az alapárok a szélső falban helyezkedik el: 19., 20. és 24. számú ház (4. kép 5-6; 2. kép 5). A 19. és a 20. számú ház (A kategória?) nem datálható, tájolásuk: 348°, illetve 350°. A 24. számú házhely (C kategória) tájolása 355°. A házhelyet határoló egyik gödör, a 770. objektum egy idolja 8 datálja közelebbről, melynek párhuzama Novi Perkovci lelőhelyről említhető (MARKOVICBOTIC 2008, T. 6, 5). A Mántai-dülő 28., 29. és 36. számú házai (P. BARNA 2009, 5. kép 2-3, 8) hasonló alaprajzi felépítést mutatnak. Horvátországból teljes egészében alapárkos házszerkezetet is közöltek, Dubovo Kosno lelőhelyen ezek alkották az ún. B típust (MARIJAN 2006, Fig. 4-5). Dunántúli Sopot lelőhelyekről szintén van adat házak részeként alapár7 A 31. sz. ház — kissé hiányos alaprajza ellenére — valószínűleg ennek a háztípusnak (1.2. típus) is megfelel, a településszerkezet elemzése azonban azt mutatta, hogy inkább az 1.1.3. típusba sorolandó. <V Közületien. Megjegyezzük, hog}- Sén is előkerült néhány durva és elnagy olt megformálású idol (KALICZ 1998, Abb. 36, 1,3), melyekkel szintén közös vonások fedezhetők Jel. ami némileg megkérdőjelezheti a kulturális besorolást. 35
