Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

P. BARNA Judit: Adatok a dunántúli késő neolitikus háztípusokhoz. A Sopot- és a korai lengyeli kultúra házai Sormás-Török-földek lelőhelyen

P. BARNA Judit A LENGYELI KUi A következőkben a kutatástörténeti adatok részletezése helyett a főbb tanulságokat foglaljuk össze. A kutatás korai szakaszában általános nézet szerint három építménytípus jellemezte a lengyeli kultúrát: a földfelszíni, oszlopos szerkezetű, kétosztatú, hosszú házak, a félig földbemélyített házak, illetve a gödörházak (DOMBAY 1960). Ma már köztudott, hogy a kora neolitikumtól kezdve, az őskor minden szakaszából jól adatolhatok a földfelszíni, oszlopos szerkezetű házak, a gödörlakások feltételezését tehát el kell vetni. Gödrök legfeljebb gazdasági jellegű objektumként vagy ideiglenes lakásként vehetők számba (LICHTER 1993, 24-26; KALICZ 2003, 8). Az utóbbi két évtized nagyfelületű feltárásai a Dunántúlon is több, értelmezhető alaprajzot hoztak felszínre, a kultúra különböző fázisaiból: pl.: Veszprém (REGENYE 2007), Alsónyék (ZALAI-GAÁL 2008), Győr-Szabadrétdombon (M. VIRÁG-FIGLER 2007), stb. Ezek mind földfelszíni gerendaszerkezetes házak, melyek méretbeli ingadozása részben az alaprajzok hiányosságaiból adódhat. Az aszódi lelőhely kisebb méretű felmenőfalú, cölöpvázas, paticsos házai a kelet-magyarországi, főleg a tiszai kultúra felől érkező hatásokat tükrözik (KALICZ 1985, 15-17; KALICZ 1998, 98; KALICZ 2008). Szlovákiából kb. 150 értékelhető házalapról tudunk szinte a kultúra egész életéből, de a formatív fázisból ott sem ismert alaprajz (PAVÚK 2003). Ezek közül Sormáshoz időben legközelebb a szőgyéni (Svodín, SK) házak állnak; formailag talán az 1. (NÉMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1986, Abb. 3. 2.; PAVÚK 2003, 457), illetve a 3/a típusok (PAVÚK 2003, 459^160) vethetők össze leginkább a sormási házak III. csoportjával. Alsó-Ausztriában és Morvaországban kevés és főleg egyes, elszigetelt házalapot tártak fel; a települések szerkezetéről szűkösek az ismereteink. Több lelőhely házként azonosítható objektumai csak magnetométeres felmérésekből ismertek (LOBISSER-NEUBAUER 2005, 104; RUTTKAY 2005, 198); a korai időszakban kisebb építmények a jellemzőek (PODBORSKY 1984, 36). A lengyeli kultúra horvátországi és szlovéniai településeiről nincs tudomásunk a sormási házakkal rokonítható leletekről. A Száva-csoport lelőhelyein lakóobjektumként értelmezik a nagyméretű, többnyire lapos aljú objektumokat, pl.: Catez-Sredno polje (GÜSTIN 2008, 19). Horvátországban csak nagyon szórványos adatok, pl.: Ozalj (TEZAK-GREGL 2001, 28), utalnak a lengyeli házakra, melyeket felmenő és tapasztott falúnak gondolnak. ÚRA LAKÓHÁZAI Sormás-T'örök-földek lelőhely késő neolitikus házai Sormás-Török-fÖldeken több olyan ház vagy házhely került elö, melyek párhuzama részben Sormás-Mántai-dűlőből, részben Horvátországból ismert. Mindkét sormási telep egyrétegű, amint az általánosan jellemző a dunántúli Sopot-kultúrában. Magyarországon a Sopot-kultúrának eddig egyetlen telije ismert: Fájsz, a Duna mentén. Itt a rétegsor leletei leginkább a Sopot- és a Vinca-kultúrákhoz köthetők, s elképzelhető, hogy korai Vinca leletekkel indul. Leégett házak, kemencék, s gazdag leletanyag került elő az előzetes fúrások során (RKM 2001 (2003) 162). I. típus: Cölöplyukakból és különböző formájú egyes, illetve többes oszlophelyekből kirajzolódó alaprajzi szerkezetek I. 1. csoport: A két sormási lelőhely házainak összehasonlításakor a legfeltűnőbb hasonlóság az árkokkal vagy más esetekben nagy gödrökkel körülhatárolt házhelyek (2. kép) esetében jelentkezik. A házak gerendaszerkezetes, felmenő falú, többnyire nagyméretű épületek. Alaprajzuk a legtöbb esetben nem határozható meg közelebbről, mivel a jól beazonosítható házhelyeken csak egy-két szerkezeti egység (cölöplyuk vagy oszlophely) maradt meg (C kategória). Házat kísérő hosszú gödröt korábban pl. Balácán tárt fel Regenye Judit. A gödörben vastag paticsréteg, feltehetőleg egy ház omladéka volt. A házrészlet és a gödör viszonya hasonló volt, mint a vonaldíszes házak falát kísérő hosszú gödrök esetében (REGENYE 1994,37). A sormási példák alapján ezt a megállapítást tovább árnyalhatjuk: az árkok, illetve gödrök nem csupán a házak hosszanti falait kísérik, gyakran a ház valamelyik rövidebb fala mentén is megtalálhatók. A legjobban ezt az L alakú árkok esete mutatja. A kísérő gödrök ilyen elhelyezkedése — jelenleg úgy tűnik — a Sopot- és a formálódó lengyeli kultúra dél-dunántúli településeire jellemző. A horvátországi Sopot-kultúra egy szintén nyílt, egyrétegű településén Novi Perkovci-ban a cölöplyukak által jelezett gerendavázas házak két oldalán szintén megtalálhatók a nagy anyagnyerő gödrök, de a házhelyek rövidebb oldalán — a vonaldíszes hagyományokat követve — itt sincsenek gödrök (

MARKOVIC-BOTIC 2008, Abb. 4.). A klasszikus lengyeli kultúra házainál szintén nem fordul elö; ehelyett a házak északi végén egy hatalmas, rengeteg 34