Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
Falko DAIM - Jérémie CHAMEROY - Susanne GREIFF - Stephan PATSCHER - Peter STADLER - Bendegúz TOBIAS: Császárok, madarak, indadíszek. Egy bizánci övveret a 8. századból és egy új lelet Dél-Magyarországról
F. DAIM - J. CHAMEROY- S. GREIFF - S. PA TSCHER - P. STADLER - B. TOBIAS gömbölyűek, hanem a szemlélő irányában csaknem mindegyiken van egy facettához hasonló, enyhén lapos felület (vö. 11. kép 5). Egyébként sem kizárható, hogy az U-alakú ív esetében egyfajta félkésztemlékről, egy hosszabb lemezcsík egy darabjáról van szó, amelyet a szükséges helyeken már kivágtak és a forrasztások is készen voltak rajta, s ebből a kézműves aztán mindig levágta az éppen szükséges hosszúságú darabot. Amennyiben ez a tárgy nem egyedi darab, hanem pl. egy garnitúra része, sokkal racionálisabb lett volna rögtön egy hosszabb díszlemez elkészítése. A szegélynek van még egy különlegessége. A kisebbik lemezcsík — itt van a pánt — belső oldalán egy inkább fóliaszerü ezüstlemez darabja maradt meg. Amennyire a szegély belső fala és a fóliadarab között lévő korróziós termékektől megítélhető, a fólia nincs odaforrasztva. A szegély a vele szomszédos részeivel ellentétben nem is mutat aranyozási nyomokat. A veretet belülről talán eredetileg részben ezüstfóliával vonták be és talán még tömítőanyaggal vagy valami hasonlóval is kitöltötték. Tömítőanyag-maradványokat egyébként nem figyeltünk meg. A rögzítőhurkok A veret hátoldalán három rögzítőhurok maradványa van, méghozzá a tetején és a sarkok előtt, ahol a szegély a pánt irányába elfordul (10. kép 2). A rögzítőhurkok felső vége eredetileg egy lemezhurokkal zárult. A pánt mellett jobbra a szárak felett még felismerhető a hurok indulása. Az efféle rögzítőhurkok elkészítése igen egyszerű volt. Egy keskeny lemezcsíkot meghajlítottak, azt hurokká formálták, a lemezcsík szárait összeforrasztották, két végét pedig ellentétes irányba meghajlították, ezek lettek a támasztólábak. Utóbbiakat ezután hozzáforrasztották a veret hátoldalához; jelen esetben mindegyik láb a közbenső lemezen van. Amikor a kézműves a pánttól balra és jobbra lévő rögzítőhurkokat forrasztotta, történt egy kis baj; a közbenső lemez egy része kissé, néhol nagyon erősen megpörkölődött (vö. 11. kép 3-4). Ez kívülről nem látszik, mivel a fedőlemez nem sérült meg. Ez a kis baleset azt mutatja, mintha a kézműves a huroklábakat egy-egy pont-forrasztással próbálta volna rögzíteni, hogy ne kelljen megint az egész darabot felhevítenie. A nehézség itt természetesen a forraszhely egyenletes felhevítésében rejlik és minél nagyobb a különbség az összeillesztendő elemek nagysága között, annál nehezebb sikeresen végrehajtani a forrasztást. Gyorsan megtörténik, hogy az egyik hely túl forró lesz, és elkezd olvadni. A csuklópánt A csuklópánt egy teljesen hétköznapi háromrészes pánt, mint ahogyan ezt az aranyművesek még ma is készítik. A két külső pánttag a szegélyhez van forrasztva. A középső tag valamikor az elveszett csüngőhöz volt rögzítve. Amint azt a csuklópánt baloldali nézete bizonyítja, a kézműves a forrasztásnál szemel láthatóan szakszerűen ügyelt arra, hogy a pántdarabok hézagai mindig a forraszhely felé forduljanak (11. kép 6). A pántdarabokat valószínűleg még a rögzítés előtt díszítették, ráadásul talán még mielőtt az egyes darabokat egymástól elválasztották. A kis körök esetében szerszámként finom poncolok szolgálhattak. A vonalak gravírozottak is lehetnek. A minta megmaradt részeit annyira eltömíti az aranyozás, hogy nem alkothatunk róla egyértelmű képet (11. kép 7). Aranyozás Az összeszerelés után került sor a tárgy tűzi aranyozására. 5 1 Ekkor amalgám is került a veret belső oldalaira kisebb-nagyobb foltok és kicsi golyócskák képében, ahogyan ez egy felületes pillantással is észrevehető (10. kép 2-3). Az aranyozási eljárás után az aranyozás csiszolása, fényezése következett. Ezt még ma is politúrozó fémszivaccsal, illetve hematitból való polírozókővel végzik, miután a tárgyat előzőleg nedves állapotban puha rézkefékkel megdörzsölték (lásd BREPOHL 1992, 401 ff.!). A fényezett és a kezeletlen aranyozás között a külső oldal és a belsőbe került spriccek és foltok összehasonlításával nagyon jól felismerhető a különbség. Használatból eredő kopásnyomok? Aranyozott tárgynál megfelelő igénybevétel esetén elsőként természetesen az aranyozás dörzsölődik le. Emellett a még aranyozott felület, valamint a már lekopott aranyozású felület szintje között logikusan alig lehet különbség. A veret sajnos éppen az 51 Lásd Susanne Greiff által írottakat. 356
