Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

Falko DAIM - Jérémie CHAMEROY - Susanne GREIFF - Stephan PATSCHER - Peter STADLER - Bendegúz TOBIAS: Császárok, madarak, indadíszek. Egy bizánci övveret a 8. századból és egy új lelet Dél-Magyarországról

Császárok, madarak, indadíszek exponált részeken, amelyek a kopásnak különösen ki lennének téve, rendszerint megrongálódik. Ez érinti a díszkeret félgömbjeit, a pántot és talán a szegély alsó részét ott, ahol az a pánttal határos. A félgömbök pontos megfigyelésekor nyilvánvalóvá válik, hogy az aranyozás általában egészen a megrongálódott helyekig tart. Csak az egyik félgömbnél tűnik kissé halványabbnak az aranyozás; ez az a félgömb, amely a jobboldali pánttag mellett ferdén jobbra a császár háta mögött van. A pánt esetében ez úgy néz ki, hogy az aranyozás tiszta szélekkel töredezett le, a további felület pedig durva és gyűrődött és mélyebben is van, mint az aranyozott felület szintje. Az aranyozás néhány foszlánya még kiáll, mint sziget a viharos tengeren. Ameddig a szegély alsó része megmaradt, az addig aranyozott is. De talán éppen a veret exponált részeinek sok rongálódása lehet figyelmeztetés arra vonatkozólag, hogy itt az aranyozás már kissé lekopott és ezért volt vékonyabb. Az ezüstkorrózió felrakódó termékei egy ilyen esetben intenzívebben tapadtak volna az érintett felületekre és ennek megfelelően nehéz lett volna az eltávolításuk. A sérülési helyeken még most is van mindenütt ezüstkorróziós termék. A sérülések természetesen a lelet felvétele utáni első szakszerűtlen tisztításból is eredhetnek. Mindenesetre le kell szögezni, hogy az aranyozás a veret épen maradt részein még messzemenően sértetlen, a veret tehát csak viszonylag kissé használódhatott el. Összefoglalás Sok 8. századi avar öntött bronz övvereten jelennek meg mediterrán motívumok, mint griffek, szőlőindák, vadkan, nereidák és cirkuszi jelenetek, amelyek előképeinek mibenléte sokáig tisztázatlan volt. Csak néhány évvel ezelőtt sikerült egy sor eredeti bizánci darab azonosítása, amelyhez az ikonográfiái érvek mellett kémiai és technikai elemzések is hozzájárultak. Jelen tanulmány első részében a legfontosabb leletek bemutatására került sor. A második rész egy új leletről, a szeged-kiskundorozsmai császárképmással ellátott bizánci veretről szól, amelyet a mainzi Römisch-Germanisches Zcntralmuseumban részletesen megvizsgáltak. Az egyetlen, talán vele egyidős hasonló darab egy ezüstdobozka, amelyet Madridban őriznek. A szegedi veretet és a dobozkát is késő avar kori csatokkal, szíjvégekkel és veretekkel lehet összefüggésbe hozni egyrészt a veret formája alapján. amely az avar anyagban csak a 8. század közepén és második felében fordul elő, másrészt a császár babérágas vagy anélküli motívuma alapján, vagy az ezüstdobozka fedelének oldalán, a feltűnően hasonló átellenes palmetták alapján, ahogyan azok gyakran a késő avar szíjvégeken megjelennek. Ezáltal lehet a szegedi veretet és a madridi ezüstdobozkát a 8. századra keltezni. A császár babérággal való ábrázolását olyan, sokkal korábbi éremképekből lehet levezetni, amelyek a hagyományos római győzelmi ünnepre utalnak. A négyesfogatban a városon keresztül haladó győztes hadvezér Róma kezdeteitől fogva babérágat tart a jobb kezében. A 4. század elejéig számos császárkori pénzérmén látható a császár „

processus triumphalis"- jelenete a győzelem jelvényével a kezében. A szegedi veret motívuma, amely valószínűleg erre az ókori motívumra nyúlik vissza, a császárt örök győztesként ábrázolja. A szeged-kiskundorozsmai övvereten tüzaranyozásos réteg van, amelyet a higanytartalom alapján lehet bizonyítani, amely itt a maga 12%-ával ráadásul nagyon magas is. Ezalatt egy kifejezett korróziós réteg figyelhető meg, amelyet analitikailag ezüstbromid és egy kevés ezüstklorid keverékeként lehetett beazonosítani, mely szokatlan összetétel. Kevés ezüst maradt meg fémes állapotban. Kivételt képez a középső lemez hátlapja, amely a földben bőrrel, textillel vagy hasonló szerves eredetű anyagokkal lehetett befedve. Az ezüstötvözet összetétele: 94% Ag, 3% Cu, 2% Au, valamint kevés ólom és bizmut. Két feltételezett forrasztási helyen a fúgákban réz jelenlétét lehetett bizonyítani, ez kémiai forrasztásra utal. Az ötvöstechnikai vizsgálat kimutatta, hogy a veretet számos alkatrészből állították össze. Elsőként a fedőlemezt kell említenünk, amelyből a központi császárképmást és az azt körülvevő díszkeretet dolgozták ki. A fedőlemez egy kívülről alig észrevehető közbenső lemez fölött a szegéllyel van összekötve. Ez a közbenső lemez arra szolgál, hogy a szél és a fedőlemez között lévő érintkezési felületet megnövelje és ezzel egy, az egész szerkezetet stabilizáló hatása van. A tulajdonképpeni szegélyt két lemezcsíkból szerelték össze. A szegélyt egy bonyolult díszítő forrasztás erősíti, amely két körbefutó gyöngydrótból és háromszögekből tevődik össze, utóbbiak hat-hat golyócskából állnak. A szegély egyenes szakaszán egy háromrészes pánt darabjai maradtak meg, a közbenső lemez hátoldalán pedig három rögzítőhurok forrasztási nyomai. Itt nem volt egyszerű a forrasztást elvégezni, amint 357