Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

Falko DAIM - Jérémie CHAMEROY - Susanne GREIFF - Stephan PATSCHER - Peter STADLER - Bendegúz TOBIAS: Császárok, madarak, indadíszek. Egy bizánci övveret a 8. századból és egy új lelet Dél-Magyarországról

Császárok, madarak, indadíszek arra, hogy ezt az élt a fedőlemez külső szélének véljük; mindkettő túlságosan logikusan illik egymással össze. Mivel azonban a közbenső lemez megléte bizonyitott, felmerül a kérdés, hogy az említett élvégződés valóban a fedőlemezhez tartozik-e. Ez ugyanúgy lehet a közbenső lemez külső széle is. Ez a szél a forrasztás és a felvitt tűzi aranyozás következtében sajnos nem jól látható, mégis van valami, amely ebbe az irányba mutat. Azon az oldalon, amerre az uralkodó tekint, a csuklópánttól számolva a harmadik és negyedik félgömb között, az itt is látható élvégződés magasságában egy kis nyílás található (11. kép 1-2). Mivel a nyílás szélei részben aranyozottak, ez nem másodlagosan jött létre, s miután ezek a szélek más helyekkel összehasonlítva ráadásul még simák is és a nyílás körvonala összességében szabályos benyomást kelt, itt nem is szakadt el a fedőlemez, amely a trébelésnél pedig előfordulhat. A nyílásba tekintve felismerhető, hogy az a lemez, amely az említett széllel zárul, a nyílás alsó részét képezi és belül még egy kicsit folytatódik, még ha ott már nem aranyozott is. így ez a szél legalábbis ezen a helyen a közbenső lemezhez tartozhatott. Véleményem szerint ez a többi helyen is inkább a közbenső lemezhez tartozhat. A fedőlemez élzáródását a túlérő lemezvégek levágása után el kellett dolgozni, vagyis ki kellett egyenesíteni és simítani, hogy a fedő- és a közbenső lemez összeforrasztásakor egy lehetőleg szűk hézag jöjjön létre és így szavatolni lehessen a pontos forrasztást. Mivel a kézműves már úgyis a letisztázást végezte, tulajdonképpen nincs semmi alapunk azt feltételezni, hogy nem távolította el a legutolsó még kiálló lemezvéget is, mert ezek akadályozhatták volna a forraszanyag folyását. A közbenső lemez egyébként nem különösen mélyen nyúlik bele az említett nyílásba. Ennek oka a mechanikusan nagyon érzékeny közbenső lemez megrongálódása, amely a veret hátoldalának feltárásakor keletkezett. A lemez itt megrepedt és a fedőlemezhez nyomódott. így vált lehetővé mindazonáltal, hogy a nyílást hátulról lefényképezhessük (11. kép 2). A szegély bal oldalának belülről készített képe áttekintést ad a helyzetről (11. kép 3). Maga a nyílás annak a körülménynek köszönheti létét, hogy ezen a kis helyen a fedőlemez oldala nem ért le a fedő- és a közbenső lemez közötti későbbi fuga szintjéig. A kézműves vésőjével a kiálló részek levágásakor itt talán túlságosan is a két félgömb közé került és ekkor a feljebb lévő anyagból is levághatott. A forrasztott szegély, díszítéssel A keret alapjában véve két különböző hosszúságú, csupán 0,3 mm vastag, keskeny lemezcsíkból áll, amelyeket úgy forrasztottak össze, hogy egy szegély jött létre; a csuklópánttól balra és jobbra még felismerhetők a hézagai. Ennek alapján a hosszabbik csík alkotja a keret U-alakú ívét, a rövidebbik pedig az U-alakú ív két vége között zárja a teret. A szegélyt a kívülről felvitt díszítőelemek stabilizálják. A díszítőelemek mindegyikét külön-külön forrasztották fel. Az első elem a fedőlemez felől kiindulva egy körbefutó gyöngyhuzal. Alapformája még átüt; túlságosan szabályosan sorakoznak egymás után a gyöngyök, amelyek nem is igazán gömbnek néznek ki. A gyöngyhuzalra hat-hat masszív golyócskából álló csoportok következnek, melyek mind háromszög-formára vannak kialakítva. Sok háromszög kissé különbözik egymástól megjelenésében, amely arra vezethető vissza, hogy különálló golyócskákból állították össze őket. Zárásként ismét egy körbefutó gyöngyhuzal következik (11. kép 5). A golyócskákból álló háromszögek közötti terek körvonala szintén egy-egy háromszöget alkot. Ezek a háromszögek nyitottak, mivel itt a szegélylemezt egy enyhén meghajlított vésővel három lépésben nem különösen pontosan vágták ki. Valószínűleg ez még azelőtt történt, mielőtt a lemezt meghajlították és szegélyt készítettek volna belőle. A golyócskák mindenesetre részben jelentősen belelógnak a vágatokba (11. kép 3). A forrasztott díszeken sem található semmiféle karcolás vagy vágás, vagy egyéb rongálódási nyom, amely alkalmat adna arra a feltételezésre, hogy az „üres" háromszögeket a díszítőelemek fel forrasztása után alakították volna ki. Ezen felül a hosszabbik lemezcsík, az a bizonyos díszített U-alakú ív egyik vége a lemezcsík egyik háromszög alakú kivágásának közepénél végződik, ott ahol a pánt van. Ez nem így lenne, ha a szegélyt rakták volna először a helyére és csak ezután vágták volna ki a háromszögeket (11. kép 4). A forrasztás esetében is felmerül a kérdés, hogy nem azelőtt készült-e, mielőtt a szegélyt meghajlították és a helyére szerelték. A díszítőelemek felforrasztása sokkal egyszerűbb lett volna, mivel azok a lemezen feküdnének. A lemez meghajlításakor természetesen óvatosnak kellett volna lennie a kézművesnek, nehogy a díszítöforrasztáson valamiféle lenyomatokat hagyjon hátra. Látszik is, hogy a gömböcskékből álló háromszögek többségén kis benyomódások vannak; a gömböcskék itt nem 355