Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

Falko DAIM - Jérémie CHAMEROY - Susanne GREIFF - Stephan PATSCHER - Peter STADLER - Bendegúz TOBIAS: Császárok, madarak, indadíszek. Egy bizánci övveret a 8. századból és egy új lelet Dél-Magyarországról

F. DAIM - J. CHAMEROY- S. GREIFF - S. PA TSCHER - P. STADLER - B. TOBIAS gömböt (10. kép 1). A hátlapon ennek megfelelőjét lehet látni. A hegyes üllő felső lenyomatai nem kerekek, hanem szögletesek. Minden egyes új lenyomat készítésekor anyag nyomódott bele a már meglévő lenyomatokba (10. kép 2). Figyelemreméltóak a díszkeret félgömbjein lévő, finom poncolóval beütögetett, nagyon pontosan kivitelezett minták. Egy háromszög, egy kerek beütés és egy további háromszög a sorrend, amely mindegyik félgömbön háromszor ismétlődik — befelé, felfelé és kifelé. A mintákat ténylegesen beütögették és nem beszurkálták. Ezt mutatják a félgömbök belső falának domborulatai, amelyek olyanok, mint a kicsi púpok; elég sok a sérült félgömb, amelyekbe bele lehet látni. Ami magát a díszkeretet illeti, elgondolkozhatunk rajta, hogy teljesen szabadon trébelték-e, vagy az alapformából — vagyis a félívek és a félgömbök kialakítása nélkül — egy negatív minta segítségével készült. Mindkét eljárás lehetséges. Miután a díszes keret és a császárkép elkészült, egy éles vésővel levágták a fölöslegessé vált, kiálló lemezrészeket, valamint kivágták a közöket. Erre utalnak legalábbis a kis rovátkák a díszkeret szélén, ott, ahol a keret a császár fejének két oldalán lévő közöket határolja (10. kép 3). A munkatársaimmal folytatott vita folyamán felmerült a kérdés, vajon nem lehetséges-e, hogy a fedőlemezt is préselték? Véleményem szerint azonban ennek az elgondolásnak ellentmond a fentebb már leírt állapot, miszerint az elő- és a hátlap részben jelentősen eltér egymástól. Ez azt jelenti, hogy két teljes préselőmintát kellett volna készíteni és azokat egymáshoz kellett volna igazítani, ami öszszehasonlíthatatlanul nagyobb munka. Pedig sokkal egyszerűbb lett volna, ha a hátlapot nem préselték volna vagy az ellenkező préselőmintát a főpréselőminta segítségével készítették volna el, ez mindkét nyomat egymásnak való megfelelését vonta volna maga után. Ezen felül olyan nyomok vannak a hátoldalon, amelyek a préselésre nem jellemzőek. Ilyen a császárkép alsó széle, ahol egy poncolóval végzett jelölés maradt meg. További poncolónyomokat láthatunk a haj indulásánál. Nemcsak a poncoló szerszám hagyott megmunkálási nyomokat. Feltűnőek azok a helyek és zónák is, ahol fémet ütöttek egymásba, így a díszkeret belsejében (10. kép 4), vagy az uralkodó nyaktövénél (10. kép 2). Ez a trébelés tipikus jele, mivel a poncoló szerszám a fém kiszorításakor mindig egy kevés fémet tol maga előtt. Ez a poncolás megszakításakor ott marad. Amennyiben ezt a részt később megint megmunkálják — ahogyan ez egy összetettebb trébelésnél általában lenni szokott —, teljesen magától értetődik, hogy a felgyűlt fémet az alapba beleütögetik vagy beletrébelik. A közbenső lemez A fedőlemez és a szegély között van egy közbenső lemez. Ezt keretszerüen alakították ki, amely a veret hátoldalán jól látható, mivel ez ott mintegy 2,5 mm szélességben behajlik. Nyilvánvalóan az a funkciója, hogy a szegély és a fedőlemez közötti érintkezési felületet megnövelje és ezzel egy stabil, pontos és optikailag is kielégítő összeköttetést hozzon létre a két alkotórész között. Ez hozzájárul az egész szerkezet stabilitásához. Ezen felül a kézműves számára egyenletes alapfelület jött létre, amelyre később a veret rögzítéséhez való rögzítő hurkokat forraszthatta. Egy másik lehetőség lett volna a szegélyt közvetlenül a díszkeret félgömbjeihez illeszteni; ez bonyolultabb eljárást követelt volna, mivel a fedőlemez külső széle a díszkeret készítésekor létrejött erőteljes deformálódás miatt nem illeszkedett volna mindenütt pontosan a szegélyre. Magát a közbenső lemezt egy nagyobb lemezből vágták ki, amint azt annak befelé mutató szélén számos vésésnyom bizonyítja (10. kép 5). A közbenső lemeznek egy egészen különleges helyzete van. Első pillantásra nem úgy néz ki, mintha a szerkezet különálló alkotórésze lenne, mivel a szegéllyel annyira tisztán forrasztották össze, hogy a két lemez azt a benyomást kelti, mintha egy darabból lenne. A közbenső lemez úgy néz ki, mint a szegély felső harmada, amelyet a fedölemezzel párhuzamosan meghajlítottak. Ezzel az egész helyzet egy különösen hatásosan és ügyesen kivitelezett aranyműves technikai megoldásként hat. Ha viszont közelebbről megnézzük, akkor ez a „megoldás" megtévesztésnek bizonyul, mert a veret hátoldalán van egy hely a császár arca és a pálmaág között majdnem félúton, ahol a közbensölemez és a szegély közötti hézag nincs kitöltve. Itt egyértelműen látszik a szegély felső záróéle (10. kép 6). A közbenső lemezzel kapcsolatos félreérthető benyomásunkat egy további körülmény erősíti. Ehhez a veret külső oldalát kell szemügyre vennünk, ahol a félgömbök végződnek és a veret gazdagon forrasztott szegélye indul. Közelebbről nézve néhány helyen a félgömbök és a szegély között egy lemez élvégződését lehet felismerni. A fent leírt megtévesztés fényében automatikusan hajlunk 354