Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

P. BARNA Judit: Adatok a dunántúli késő neolitikus háztípusokhoz. A Sopot- és a korai lengyeli kultúra házai Sormás-Török-földek lelőhelyen

Adatok a dunántúli késő neolitikus háztípusokhoz. A Sopot- és a korai lengyeli kultúra házai ET AL. 2007, 75-78; BÁNFFY-OROSS 2009, 228). A vonaldíszes kerámia kultúrájának házaiban a belső három oszlopsor a tetőszerkezetet tarthatta (PAVÚK 2003, 456), de nem zárható ki, hogy az oszlopok egy része egy esetleges deszkapadlózatot támasztott alá, ezt azonban a rendszerint elpusztult padlószint hiányában nem lehet bizonyítani (BELÉNYESY ET AL. 2007, 75-77). A Keszthely-csoport települései közt a nagy falvak, pl.: Becsehely (II)-Homokos, Becsehely (I)-Bükkaljai-dülő vagy Balatonszárszó-Kis-erdeidűlő mellett olyan kisméretű, ideiglenes telepek, azaz a legfeljebb két-három generációt kiszolgáló majorságok, tanyák is jellemző településformát képeznek, mint amilyet pl. Sormás-Török-földeken is valószínűsíthetünk (BÁNFFY 2004, 10; P BARNA 2005, 21). A Zala megye déli részén feltárt középső neolitikus települések többségén (

Petrivente, SormásMántai-dülő, Sormás-Török-földek), egyazon lelőhelyen találjuk a Keszthely-csoport, illetve a Sopot-kultúra településeit. Ez a tény sokszor jelentős mértékben korlátozta a megfigyelési viszonyokat (HORVÁTH-KALICZ 2003, 7-8). Két olyan, nagy felületen kutatott lelőhelyet ismerünk, ahol a Keszthely-csoport mellett nincs jelen a Sopot-kultúra: Becsehely (II)-Homokos (P. BARNA 2004) és Muraszemenye-Aligvári-mező (KVASSAY 2008). Az elsőként említett lelőhelyen csak a házak helye volt meghatározható a kísérőgödrök által üresen hagyott területeken, az utóbbi lelőhelyről pedig csak rövid ásatási beszámolókból vannak adataink, így az itt feltárt hosszúházakról részletek nem ismertek. A Keszthely-csoport megszűnésének kérdése még nem teljesen tisztázott, a vonaldíszes kultúrkör legdélebbi területi csoportját alkotó Korenovo-kultúra (TEZAK-GREGL 1993) dél-dunántúli felbukkanása azonban már biztosan ehhez a folyamathoz köthető. A Korenovo-kultúra önállóan nem települt meg a Dunántúlon,

5 csupán két olyan lelőhelye ismert a déli határvidékről — PetriventeÚjkúti-dűlő és Becsehely (I)-Bükkaljai-dülő ahol nagyobb mennyiségben kerültek elö leletei (HORVÁTH-KALICZ 2003, 17-18; TOKAI 2006, 15). A két sormási lelőhelyen importjai képviselik. E leletek azonban kis számuk ellenére is jelzik a Korenovo-kultúra jelenlétét és hatását, továbbá a Keszthely-csoporttal és a Dunántúlra ekkor érkező Sopot-kultúrával való folyamatos kapcsolatát (HORVÁTH-KALICZ 2003, 17-18; TOKAI 2006, 14-15; KALICZ ET AL. 2007, 30; P. BARNA s. a.). A Korenovo-kultúrából felmenő falú házakat sem a törzsterületről, sem pedig a Dél-Dunántúlról nem ismerünk, így nem tudjuk, befolyásolták-e a dunántúli háztípusok későbbi fejlődését. A horvát kutatók a felmenő falú, földfelszíni házakat a klasszikus Sopot-kultúra jelentős újításaként értékelik, mivel szerintük korábban — így a Korenovo-kultúrában is — kizárólag lakógödröket, gödörházakat használtak (DIMITRIJEVIC 1979, 239-241; MINICHREITER 1992, 38). Horvátországban a gödörházak használatát valószínűsítik, mivel földfelszíni struktúrákra utaló adatok nem kerültek elő (TEZAK-GREGL 1993, 65).

6 A Sormás-Mántai-dűlői lelőhely nagy része a dunántúli Sopot-kultúra monokulturális telepének tekinthető, ahol több házalap is előkerült és a telepszerkezet is jól értelmezhető volt (P. BARNA 2009). Korábbi munkánkban már összefoglaltuk a Sopotkultúra horvátországi törzsterületén, illetve a dunántúli lelőhelyein feltárt házak kutatástörténetét, ezért ennek megismétlésétől e helyen eltekintünk. A Mántai-dülőben a házak két típusa, a cölöplyukakból kirajzolódó szerkezetű és az alapárkos típus; a típusokon belül pedig négy csoport volt elkülöníthető. A csoportokon belül további alcsoportok három csoporton belül jelentkeztek, melyek egymástól több-kevesebb részletben tértek el. Említett tanulmányunkban is hangsúlyoztuk, hogy e „csoportok" elkülönítése provizórikus volt, inkább csak a könnyebb áttekinthetőséget célozta, mivel a számos alaprajzi variáció és méretbeli eltérés nagy része minden bizonnyal a hiányos és csak bizonytalanul megítélhető alaprajzok következménye (P BARNA 2009, 15-19). Ugyanez a Török-földeken feltárt házakra is érvényes. A Mántai-dülői házakra — amennyiben szükséges — a Török-földekkel való összehasonlítás során utalunk. 5 A Dunántúlon mind a mai napig összesen 6 lelőhelyről ismert Korenovo-kerámia (P BARNA s. a.). 6 Az újabb ismeretek tükrében ez azonban nem valószínű, mivel már a Korenovo-kultúra egyik szubsztrátumát képező Starcevo-kultúra népe is épített földfelszíni, felmenő falú házakat (MINICHREITER 2010). 33