Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

Falko DAIM - Jérémie CHAMEROY - Susanne GREIFF - Stephan PATSCHER - Peter STADLER - Bendegúz TOBIAS: Császárok, madarak, indadíszek. Egy bizánci övveret a 8. századból és egy új lelet Dél-Magyarországról

F. DAIM - J. CHAMEROY-S. GREIFF - S. PA TSCHER - P. STADLER - B. TOBIAS Mérési hely Ag Cu Au Pb Bi Összesen 11. 94,24 3,20 1,97 0,48 0,11 100 2. táblázat: Ezüstötvözet hibás helye A forrasztott kötések vizsgálati eredményei: Forrasztási hely azonosításához elsősorban az elemek térbeli eloszlása van segítségünkre, kémiai forrasztás gyanúja esetén főleg a rézé. Az elemeloszlás megállapítása a mainzi RFA-készülékkel úgy történik, hogy az a korábban már behatárolt próbaterületet rácsszerüen automatikusan letapogatja. A készülék a besugárzás során kis lépésekben úgy mozgatja az asztalt, amelyen a minta van, hogy minden pontnak felveszi a spektrumát. Az eredmény a minden egyes elemre külön elkészített intenzitási térkép, amelyen azok a területek, amelyeken az adott elemből sok található, erősebben vannak egy meghatározott színnel jelölve, ott pedig, ahol az adott elemből kevesebb van, vagy egyáltalán nincs, gyengébben. Háromszögek: Olyan helyet választottunk ki, ahol az aranyozás már erősen levált. A golyócskák domborulata itt nagyon lapos volt. Míg az ezüst eloszlása inkább nem specifikus képet adott, a golyócskák közötti helyeken mindenekelőtt még a tüzaranyozás nyomait találjuk a vonatkozó elemtérkép türkizszínü és piros területein (8. kép 3). Lágyforrasztásra utaló óntartalmat nem találtunk. A mélyedésekben azonban jelentős a réztartalom és leképezi a golyócskák hálózatát (8. kép 4). Forrasztáshelyek a széllemezen: Ugyanezt a módszert alkalmaztuk a második helyen, a háromszögek és a felső szél közötti átmenetben. Itt hasonló képet kapunk a mélyedésekben a tüzaranyozás nyomairól és a rézzel való dúsításról a lemezek érintkezési felületein. A korróziós termékek elemzésének eredményei: Itt nem okozott problémát, hogy elegendő mérési helyet találjunk. Csak minőségi mérést tudtunk végezni (8. kép 6). Ezüst és kevés réz mellett klór (Cl), de főleg bróm (Br) jelentkezett, amely a klórral rokon elem, hozzá hasonlóan a sóalkotókhoz tartozik. Mindegyik mérési hely, kis eltérésekkel, hasonló képet mutatott. Az eredmények kiértékelése Az aranyozás Az ókorban különféle aranyozási technikákat alkalmaztak. A tüzaranyozás mellett (higanytartalmú aranyamalgám pasztát forrósítanak fel a tárgyon, ezért ezt amalgám-aranyozásnak, vagy higany-aranyozásnak is nevezik) a laparanyozást, egy vastagabb fóliával való plattírozást és a diffúziós aranyozást használták. Az övveret minden egyes vizsgált aranyozott helyén jelentős százalékban lehetett higanyt kimutatni. Ezért itt mindenhol tüzaranyozásról beszélhetünk (ANHEUSER 1999). A tüzaranyozás népszerűsége viszonylag könnyű alkalmazásában rejlett, mivel az aranyozandó felületeket egy pasztaszerű masszával kellett bekenni. A higany képes más fémeket ún. amalgámötvözetek képzése mellett feloldani. Ezek főleg folyékony pasztaszerű állagúak vagy szilárd vegyületek. Az aranyozandó felületeket aranyamalgám pasztával vonják be. Ha ezt az Au-Hg keveréket felhevítik, akkor a higany egy része elpárolog, a megmaradó rész pedig egy szilárd, világos aranyszínű amalgámmá válik, amelynek még mindig jelentős a higanytartalma. Először egy durva, porózus réteg jön létre, amelyet megfelelően finom polírozó szerszámokkal simítanak és tömörítenek. A tüzaranyozásnak a higanytartalmon kívül optikai jellemzői is vannak, amelyeket ezen az övvereten is megtalálunk. A polírozó szerszám számára a kis mélyedésekben hozzáférhetetlen helyeken megmarad a kezeletlen aranyréteg durva, porózus jellege (9. kép 3). A széleken a rétegek tipikusan elvékonyodtak, mialatt a tárgy belső oldalán fellelhető gömb alakú rögök egy termikusan kiváltott spriccelődésre vezethetők vissza (9. kép 1-2). A tűzaranyozott helyek elemzése során kimutatott kevés réz arra utal, hogy az arany-higany keverék elkészítéséhez viszonylag tiszta aranyat használtak, amely technológiailag is elengedhetetlen. Az ezüstötvözet Az ezüstötvözet elemzésének eredményei az ókori ezüst szokásos összetevőit mutatják. A réz mellett általában található benne ólom és arany, néha bizmut is. Réz: Egy jó 94%-os ezüsttartalmú alapfémben a több mint 3%-al jelenlévő réz a domináns ötvözőanyag. Kb. 4%-os mennyiségi arányig a réz természetes összetevő is lehet, mivel a korai ezüst 350