Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
Falko DAIM - Jérémie CHAMEROY - Susanne GREIFF - Stephan PATSCHER - Peter STADLER - Bendegúz TOBIAS: Császárok, madarak, indadíszek. Egy bizánci övveret a 8. századból és egy új lelet Dél-Magyarországról
F. DA IM - J. CHAMEROY- S. GREIFF-S. PA TSC HER - P. STADLER - B. TOBIAS második felére való datálását biztosnak lehet tekinteni egyrészt az ún. pálcikás szegélydísz miatt, amely a hohenbergi mellékszíjvereteken is megtalálható, másrészt a mozgatható, félkör alakú csüngővel ellátott övveret jellemző formája miatt — amely a késő avar kor egyik vezető típusa. A weideni(?) csuklós veret továbbvezet bennünket a brestovaci csathoz és nagy szíj véghez 6 (8. kép 9-10). Régi leletekről van szó, amelyek a legújabb kutatások szerint sírokból származnak, leletösszefüggéseik ugyanakkor sajnos ismeretlenek (PROHÁSZKA S. a.). A brestovaci leletek technikailag teljesen hasonlóak a hohenbergi övgarnitúrához és a weideni verethez, a csat és a nagy szíj vég formája azonban nem annyira jellemző, hogy azokat avar, vagy más származás alapján datálni lehetne. A brestovaci aranytárgyakon a Weidenben előkerültekhez hasonlóan pálcikás szegélydísz látható. Meg kell jegyeznünk, hogy egyelőre még nem tisztázott, hogy a pálcikás szegély az avar kort követően még meddig maradt divatban. A brestovaci kétrészes együttes történetileg egy másik okból is izgalmas: az arany rögzítőhurkokat, amelyekkel a csatot a bőrövhöz erősítették, jól láthatóan erőszakkal szakították le. Vagyis ez egy rablásnak, vagy egy harci cselekmény utáni hullagyalázásnak a bizonyítéka, amely általános szokás volt és — például — a bayeux-i kárpiton életszerűen ábrázoltak is. Elképzelhető, hogy a garnitúra egy Brestovacban eltemetett harcos zsákmánya lehetett, amelyet mellékletként helyeztek a sírjába? Csak röviden érintjük a vrapi, színaranyból öntött övveretek (3-4. kép) problematikáját. A vrapi (Al) kincsleletet 1901-ben találták és nagyrészt J. Pierpont Morgan gyűjteményén keresztül került a New York-i Metropolitan Múzeumba. Történeti értékelése máig nincs lezárva, habár erre több próbálkozás történt. Időközben több új lelet került elö Bulgáriában, amelyek a vrapi kincset egy kissé más fényben láttatják. A vrapi öv darabjainak egy része erősen kopott, más részük pedig új, és a kincsben van néhány félkész termék és aranyrúd is. Az együttesnek tehát legalább egy része bizonyára egy aranyműves műhelyéből származik. Azt, hogy a kincset nem lehet egységesen értelmezni, mutatják más darabjai is, mégpedig az arany- és ezüstedények, amelyek előkelő háztartásokból, és/vagy templomokból származhatnak. A vrapi övveretek technikai szempontból azért érdekesek, mert az előállítás és a használat különböző állomásait mutatják — a nyersöntvénytől a felület utómunkálatain és polírozásán át az összeállításig. A vrapi kincs értelmezését az övdíszítés és az elrejtés történeti értékelése teszi igazán izgalmassá. Melyik korabeli kultúrával lehet a vrapi leleteket összefúggésbe hozni? Bizánccal, az Avar Birodalommal, a bolgárokkal? Az a tény, hogy a lelőhely éppen Dyrrachion bizánci archonátusának szélén fekszik, megengedi azt a feltételezést, hogy a bizánciaknak az előállításhoz vagy éppen az elrejtéshez valamilyen közük volt. Ugyanakkor egyetlen bizánci sem hagyta volna, hogy egy fél kilogramm arannyal díszített övben lássák. Az avarok mellett szól, hogy sok olyan 8. századi öv van a Kárpát-medencében, amely a vrapi leletekhez formailag nagyon hasonló ( STADLER 1986, 105 ff.). Azt, hogy az avarok területén egyetlen, arany öntött övdíszt sem ismerünk, nem lehet ellenérvként felhozni, mert a 8. század aranyban gazdag avar sírjai a mai napig teljesen hiányoznak, és így nem tudjuk biztosan, hogyan reprezentálta magát az uralkodó réteg. Bulgária mellett szól, hogy a legjobb párhuzamok, különösen az ezüstből öntöttek is, az óbolgár központi területről (Pliska és távolabbi környéke) származnak (DAIM 2000, 103 ff.; STANILOV 2006, 90 ff.; DAIM-STADLER s. a.). A vrapi és a velinoi griffes vereteknél meglévő párhuzamosság közvetlen öszszefüggést bizonyít, valamint a leletanyagban további közvetlen összefüggések mutatkoznak, amelyeknek történeti alapjuk kell, hogy legyen. Ha feltételezzük, hogy a vrapi övgarnitúra valóban bizánci készítésű, akkor fölmerül a kérdés, hogy milyen viszonyban lehettek Bizánccal azok, akiket a régi Bulgáriában Vrap-Velino-típusú övgarnitúrával temettek el? Bolgár uralkodók környezetében lévő bolgárok voltak, akiket a bizánciak külön kitüntettek? De akkor miért találunk a vrapi kincsben erősen kopott övdíszeket is? A megoldás bizonyára az erősen változó bolgár-bizánci történelem kapcsolatrendszerében van. Az avar kori kutatás szerepe ebben az esetben — hasonlóan a többi tárgyalt bizánci lelethez —, hogy megerősítse a finomkronológiai besorolást. Ennek kialakítása csak bolgár leletekre alapozva nehéz, még akkor is, ha itt időközben már éremmel keltezett leletegyüttesek is rendelkezésre állnak. A bemutatott bizánci övgarnitúrák és övveretek listája ugyan nem tekinthető teljesnek, mégis rep6 Kunsthistorisches Museum, Wien, Antikensammlung. Ltsz.: VIIB 70 (csat), Ltsz.: VIIB 79 (szíjvég): NOLL 1974, 90. 340
