Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
Falko DAIM - Jérémie CHAMEROY - Susanne GREIFF - Stephan PATSCHER - Peter STADLER - Bendegúz TOBIAS: Császárok, madarak, indadíszek. Egy bizánci övveret a 8. századból és egy új lelet Dél-Magyarországról
Császárok, madarak, indadíszek rezentatív. Mindegyiküket nagy gondossággal készítették, díszítésüket, alkalmazott motívumaikat, technikájukat vagy ötvözetüket illetően különböznek a helyben készült utánzatoktól. Feltehetően diplomáciai ajándékként kell értelmeznünk őket, mivel a 8. században — a 7. századdal ellentétben kereskedelmi kapcsolatok nem bizonyíthatóak Bizánc és a Kárpát-medence között. Ez összefügghet a Bolgár Birodalomnak az Al-Dunától délre, 680-ban történt megalapításával, de más oka is lehet. Az elterjedési térkép a feltehetően bizánci övrészek koncentrációját jelzi Dél-Morvaországban, Karantániában és a mai Felső-Ausztriában. Ennek köze lehet a bizánci külpolitika azon fáradozásához, hogy a nagy birodalmak mellett lévő helyi hatalmasságokkal szoros kapcsolatokat építsen ki. Az avaroknál a kevés bizánci leletet a peremterületeken találjuk meg, amely viszont feltűnően egyezik az aranyozott övgarnitúrák és a lovas sírok elterjedésével, s így talán összefüggésbe hozható a késő avar hatalmi területen a vagyon megoszlásával, illetve azzal a szokással, hogy azt a temetkezésben is kifejezzék. CSÁSZÁR BABÉRÁGGAL. EGY BIZÁNCI CSUKLÓS VERET DÉL-MAGYARORSZÁGRÓL A magyar úthálózat nagyarányú kiépítését már az elmúlt két évtizedben is régészeti szenzációk kísérték. Erről beszélhetünk annak az eleinte jelentéktelennek látszó övveretnek az esetében is, amelyet 2004-ben Szeged-Kiskundorozsma, Kettőshatár II. lelőhelyen, a Móra Ferenc Múzeum régészei, Mészáros Patrícia, Paluch Tibor és Szalontai Csaba mentőásatás során egy bolygatott avar sírban találtak és hamarosan közöltek is (MÉSZÁROS-PALUCHSZALONTAI 2005, 154, 12. kép 6; MÉSZÁROS-PALUCHSZALONTA1 2006, 102, 6. kép 6). Mivel a tárgy átfogó történeti értelmezéséhez finom ötvöstechnikai és kémiai elemzésekre is szükség volt, ezért a mainzi Römisch-Germanisches Zentralmuseum és a szegedi Móra Ferenc Múzeum között 2007-ben egy megállapodás jött létre. A veretet Mainzban Susanne Greiff és Stephan Patscher vizsgálta meg. A veret (5. kép 1-2) csaknem ötszögletü, bázisánál egy csuklópánttal egy csüngő számára, amely azonban elveszett (m: 41,5 mm, sz: 39,9 mm, v: 9,8 mm, s: 17,66 g). Számos, összesen 138(!) ezüstdarabból áll, amelyeket egy stabil szerkezetté állítottak össze, majd az előlapjukon tüzaranyozták őket. A vereten látható császárképmás az árkádokból és gyöngyökből álló díszes kerettel együtt egyetlen lemezből („fedőlemez") készült. A keret minden egyes gyöngyébe háromszögeket és pontokat ütöttek. A körbefutó oldalrész („szegély") a két szélén gyöngyös-drótból áll, amelyek között hathat golyócskából álló háromszög sorakozik. A veret képmezejében a bizánci császárt ábrázolták profilból, diadémmal. A chlamys-1 egy nagyméretű, virágalakú korongfibula zárja, mégpedig a bal vállnál, ami arra utal, hogy a minta bal- és jobb oldalát feltehetően a gyártástechnikával összefüggésben felcserélték. 7 Alsóruhájának redőzete jól kidolgozott, a chlamys pedig gyöngyös szegélyű. Arca előtt egy ágat tart, egy másik a feje mögött látható. A képet árkádsor keretezi. A császárportrét az előés a hátoldalon egyaránt élesen rajzolták meg, különösen kivehető ez a diadém gyöngyeinél. Feltűnő a gyöngyök és a hátlapon lévő benyomások tökéletes egymásra illeszkedése, amely préselőminta használatát valószínűsíti. Ez ráadásul kettős bronz préselőminta lehetett, vagyis egy negatív préselőminta az előlapnak és egy pozitív préselőminta a hátlapnak. Ez azonban nem bizonyítható, mert az összehasonlításhoz az előállítás második darabja nem áll rendelkezésünkre. s Az ezekkel a préselőmintákkal előállított lemezeken azután kivésték a kívánt áttöréseket, majd néhány részletet különböző formájú poncolókkal alakítottak ki. 7 Azt. hogy az avar utánzatok oldalai az eredeti éremképekhez képest más esetekben is felcserélődnek, már korábban felismertük. de másként értelmeztük (DAIM 19X7. 146 ff.). Esetünkben már a bizánci eredetinek is fel vannak cserélve az oldalai, ami azt jelenti, hogy egy éremképnek eg}- veretre való átültetéséhez a „hibának " már a bizánci műhelyekben meg kellett történnie. Ugyanerről lehet szó egy kiterjesztett szárnyú sas, valamint az X-jel ábrázolásánál, amelyet Komárno-Lodenice-i (SK) 12. sírban találtak (DAIM 1987. 146. j.. 192 ff. a további irodalommal). Talán egy napon előkerül ma jd hozzá a felcserélt oldalú bizánci előkép. <V Ehhez lásd a vitát St. Patschernél később. Az ezüstlemezt egyszerű negatív mintába belekalapálva előállíthatták a motívum alapformáját, a második munkafázisban pedig a diadém gyöngyeit egy gömbös poncolóval a hátoldalon gy orsan és egyszerűen kidolgozhatták. 341
