Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
PÁSZTOR Adrién: A Keszthely-Fenékpuszta Horreum melletti temető gyöngyleleteiről
PÁSZTOR Adrién üthetjük Kleinengstingenből vagy pl. Klepsau 12. sírjából is (KOCH 1997, Taf/Pl. 11, 50.14, 55,6, 618). 1 6 A gyöngytípus egyik változata díszíti a 11. sír színes gyöngysorát is (1. kép 5). 1 7 E lánc egyik legjobb párhuzamát Tác-Gorsium 7. sírjából említhetjük, ahol a kislány gyöngysorát szintén a római császárkori gyöngyök mellett (amelyeknek divatja a pannóniai langobard kori nyakláncokon is tovább élt) Meroving-kori nyugati germán gyöngytípusokból állították össze (FÜLÖP 1987, 3. ábra; 6. század utolsó évtizedei: PÁSZTOR 1995. 78). A gyöngyleletek párhuzamainak lelethorizontja ismeretében a horreumi 11. sír legkorábbi keltezése a langobard kori „várpalota^-típusú S-fibula miatt is legkorábban a 6. század utolsó negyedére/végére datálható (VIDA 2009, 74; VIDA s. a.), azonban az üveggyöngyök avar kori párhuzamai alapján feltételezhető, hogy a sír a 7. század 1. harmadára - 1. felére is tehető. A 32. gyereksírban a horreumi nyakdíszektől eltérően csak egy darab 4-4 db fehér-sárga dudoros rátétdíszes üveggyöngyöt tettek a mellkas közepére (pl. STRAUB 1999, 197, 222, 2. kép 1, 3). A horreumi sűrű dudoros rátétes gyöngy típusvariációja ritkaság, színbeli pontos párhuzama még 3-3 db-os dudoros rátétes típusvaráció esetében is elvétve található, pl. KÖmye 117. SÍr (SALAMON-ERDÉLYI 1971, 25, Taf. XV., la, Taf. 20. 117, 5). A kevés számú gyöngy viselete az avar korban olyan sajátos hagyomány, amelyet Belső-Azsiából származó ösi, babonás hittel összefüggő, rontás elleni bajelhárító szokásként ismerhettünk meg a korábbi kutatások során (BÓNA 1979, 30; H. TÓTH-HORVÁTH 1992, 202-201, PÁSZTOR s. a.). A Schwechat/Pallersdorf (Bezenye) típusú S fibula alapján a 32. sír a 6-7. század fordulójára keltezhető (STRAUB 1999, 201-203). OSSZEGZES A horreumi temetkezések gyöngyleleteit különböző módon, eltérő stílusban egy-, két- és háromsoros láncokba fűzték. Közöttük néhány sajátos, a Keleti-Alpok térségében elterjedt késő antik hagyományú viseletet (GLASER-GUGL 1996, 19-23, Kat.num. 3.28.2, Taf. IX.4.) is megfigyelhettünk. Például háromsoros nyaklánc lehetett a 6. sírban, ahol az egyik lánc (BARKÓCZI 1968, Fig. 5, Pl. LVII. 8) az arany kosaras függőket kapcsolta össze. 1 8 A 8. (BARKÓCZI 1968, Pl. Lvni. 7) és 9. lányka sírban pedig az arany csövecskékből font fökötö alatt kétsoros nyaklánc kapcsolódott az arany kosaras fülbevalópárhoz (1. kép 1; BARKÓCZI 1968, Fig. 7, Pl. LX.), mint ahogy kétsoros gyöngylánc látható a 14. gyereksírban ÍS (BARKÓCZI 1968, Fig. 10. Pl. LXII. 10). A különböző típusú, anyagú gyöngyök általában önálló nyakdíszként (11. sír: BARKÓCZI 1968, Fig. 8, Pl. LXI. 4) 1 9 kerültek a halott nyakába (11-13., 17., 29-30. sír) (BARKÓCZI 1968, Fig 9, Pl. LXI, 1. Pl. LXII, 15, 1, Fig. 13, Pl. LXVI, 8, LXVII, 2-9, Pl. LXVII, 11). Kivételesnek mondható az 5. sírban eltemetett leányka öltözete, ahol az antik hagyományú, bizánci származású (GARAM 1991, 173; BARKÓCZI 1968, PL. LV. 3-4), háromszögű aranylemez-csüngőkből álló ingnyakdísz vagy ékszergallér mellett mandulaformára csiszolt ametisztet és néhány üveggyöngyöt (1. kép 3) is a halott nyaktájékára helyeztek (BARKÓCZI 1968, Fig. 4; Pl. LV, 6-31. PL. LVI. 6-31). A gyöngysorokat apró láncokkal is összefűzték: pl. a 17. sír vegyes összetételű nyakláncának gyöngyei között 8-as alakú tagokból álló arany láncocskár" is találtak. A horreumi gyöngyviselet egyik sajátos jellegzetessége, hogy — nagyon kevés kivételtől eltekintve (5., 11., 32. sír) —, az eltérő stílusú nyakékekre kisebb-nagyobb számban borostyángyön16 A fibula alapján a sír a 6. század 3. harmadára/végére keltezhető (KOCH 1990, 235-236). 17 Nyugati germán típusú gyöngyökből álló kora avar kori füzéreken ritkábban megtalálhatók l-l példánya: pl. Környe 91.. 117. sír (SALAMON-ERDÉLYI 1971, Taf. 14. 31. Taf. 20, 5, Taf. XV. la); Keszthely-Déli erődfal 1967/97. sír (PÁSZTOR 2010. 351. Tab. 1.; 358: 7. század 1. harmada - l.fele; MÜLLER 2010. Taf. 41, 97. sír, 11), Keszthely-Fenékpuszta Pusztaszentegyházi-dűlő 10., 170. sír: KBM Ltsz. 2000.31.01; 2001.162.1; Csákberényi 7. század 1. felére - középső harmadára keltezhető 381., 170. sírból (PÁSZTOR 1996. 49, 5. táblázat 38.1. 6. táblázat 38.2). 18 SCHULZE 1984 rekonstrukciója alapján (Horreum 9. sír) az avar kori láncos fülbevaló viseletről legutóbb Garam Éva feltételezve, hogy a láncos függők divatja sajátos haj- vagy fejviselettel is összefügghetett (pl. horreumi főkötők), s előzménye elsősorban az antik kultúrkörben keresendő (GARAM 2005. 169. 172-173). 19 A sírban a baloldali mellkasi bordák között szétszóródott gyöngyök helyzete alapján nem lehet egyértelműen rekonstruálni a gyöngysor szerkezetét. Feltehetően az eltemetéskor a halott mellkasára helyezték a nyakláncot. 20 A gyöngysorral és az arany láncocskával a kosaras arany fülbevalót is összekapcsolhatták (BARKÓCZI 1968. Fig. 13. Pl. LXVI. 7). 238
