Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
HEINRICH-TAMASKA Orsolya: Megjegyzések a fenékpusztai II. számú kora keresztény bazilika keltezéséhez
Megjegyzések a fenékpusztai II. számú kora keresztény bazilika keltezéséhez évtized múlva ismételten megvizsgálta a helyszínt, de nem készített összehasonlító rétegrajzot, amely tisztázta volna a sír és a déli kápolna viszonyát. Pozíciója egyébiránt megegyezik a 2-es sírral: párhuzamos a bazilika déli falával (1. kép 3, 207; SÁGI 1961, 415-416). Az l-es sír nyeregtetős kőszarkofág, nyugati tájolással, benne egy idősebb női csontvázzal, amelyet egy későbbi alkalommal — mikor is egy fiatal férfi került a szarkofágba — félretoltak. Hasonló tájolású a 2-es számú sírgödör is, amelyet nyeregtető szerűen egymáshoz döntött deszkafedéllel láttak el. 1 6 Az 2-es számú sírral ellentétben ezt a sírhelyet nem keresztezik későbbi falmaradványok (1. kép 2, 207-208). A templomon belül összesen kilenc sírt tártak fel, de csak néhánynak állapítható meg a pontos réteghelyzete (SÁGI 1961, 415—421). A 4-es számú sír például az előcsarnok és a hajó közötti, rövid ideig álló válaszfalat vágja. Ezt a falat a háromhajós bazilika kialakulásakor távolítottak el, majd a második padlószinttel teljesen el is fedték (1. kép 3, 210, 2463). A 9-es számú sír a bazilikát megelőző építési periódusból származó belső falat vágja, a 10. és all. pedig áttöri ugyanennek az építési periódusnak a fütőcsatornáját oly módon, hogy azok a második padlószint feletti magasságból indulnak (1. kép 3, 215, 217). Ha Sági Károly véleményét fogadjuk el, úgy valamennyi sír a második padlószintbe mélyítve került kialakításra (SÁGI 1989, 302). Itt azonban megint csak kétségeinknek kell hangot adni, hiszen a második padlószinttől számolva a sírok átlagos mélysége 110-120 centiméter. Ez azt jelentené, hogy mélyebbek a késő római profán épület alapozásánál is, holott az ásatási naplóban nem történik utalás arra, hogy ezt a réteget elérték volna. Mindez megerősíti a tartópillérek alapozása kapcsán már említett feltevést, miszerint a mélységi adatokat pontatlanul rögzítették. Erre utal a 10. és a 11. sír esetében jelentkező ellentmondás is. Az ásatási napló szerint ugyanis ezek ráfekszenek az eredeti profán épület fűtési csatornájára. A 11. sír felvételi rajzán a csatorna oldalfalai is láthatóak (SÁGI 1961, Abb. 15). Ha azonban a bazilika kelet-nyugati metszetére rávetítjük a sírok megadott mélységeit, úgy azok a csatornát átvágva ennél mélyebbre nyúlnak le. A sírgödröket néhol kövekkel rakták ki (4., 5., 8., 10. és 11. sír). A rendkívül rossz állapotban fennmaradt felnőtt csontvázak nyugat-keleti tájolásúak, a halottakat hanyatt fektetve ásták el. A halottak ilyen tájolása, az oldalfalak mentén látható kőrakások, valamint a rossz állapotú csontvázak erősen emlékeztetnek a Keszthely-kultúrával öszszefúggésbe hozható horreum körüli, illetve az 17 ' erőd déli fala előtt feltárt temetők sírjaira. Ket esetben deszkamaradványok (3., 5. sír; 1. kép 3, 209, 211), két esetben pedig egyszerű, elhunyt gyermekeknek szánt földsírok figyelhetőek meg (6., 7. sír; 1. kép 3, 212-213). Utóbbiak egymás mellett találhatóak a bazilika északi falánál. Végül figyelemre érdemes a 9. sír is (1. kép 3, 215), amelyet tegula és imbrex töredékekkel bélelték ki, majd pedig mészhabarccsal megerősített deszkafödéllel zártak le. Akárcsak a templom melletti 1. sírnál, itt is megfigyelhető az utólagos rátemetkezés. Ahhoz, hogy egy idősebb férfi földi maradványait elhelyezhessék, egy korábbi, feltehetően fiatalon elhunyt társának maradványait kellett az északi oldalfalhoz áthelyezni. 1 8 A legtöbb sírt kirabolták, így értékelhető mellékletek alig állnak rendelkezésünkre. Két esetben azonban rendkívül fontos, az eddigi kronológiai besorolás sarokpontjait adó leletek kerültek napvilágra. A 3. sírból egy II. stílusú germán állatornamentikával díszített csat és egy szíjvég került elő, amelyek egy lábszártekercs részei voltak. Mindezek mellett egy egyoldalas csontfésű töredéke, egy Valens-kisbronz, egy nyárfahüvelyben tárolt olló és egy Martinovka-típusú szíjvég képezi a leletanyag gerincét. Az utolsóként említett lelet utal az 568 utáni keletezésre (SÁGI 1961, 417-118, 421—425; MÜLLER 2002, 23). 16 Lásd az előző jegyzet. 17 A Keszthely-kultúra sírjainak egy sajátosságával van dolgunk. A 4-5., valamint a 9. századból fennmaradt temetkezések csontjai jó állapotúaknak mondhatók, tehát semmiképpen sem talajtani okok játszottak szerepet a csontok roncsolódásában. A csontok rossz állapotának okaként új elméletként lásd MÜLLER 2010. 171 f. Az antropológia adatokhoz lásd FÓTH1 2010; FÓTH12011. 18 A 9. sírból származó Jérfi maradványait stronciumoizotópos vizsgálatnak is alávetették, ami bizonyította helybéli származását. Az analízis egy hosszabb vizsgálatsor keretében valósult meg, amely során közel 100 fenékpusztai sírleletet hasonlítottak össze. A cél az volt. hogy a kontinuitás kontra népességcsere kérdéskörének kérdését ne pusztán a sírmellékletek alapján kelljen eldönteni. Lásd HEINRICH-TAMÁSKA SCHWEISS1NG 2011. 229
