Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
HEINRICH-TAMASKA Orsolya: Megjegyzések a fenékpusztai II. számú kora keresztény bazilika keltezéséhez
HEINRICH- TA MÁSKA Orsolya Az 5. sírhoz vezető rablási akna feltöltésében egy korongfíbula tűjét és kapcsát, valamint egy vaskést emeltek ki, amelyek a sír kirablásakor kerülhettek ide. A második padlószint feletti pusztulási rétegből előkerült kis ezüstollót Sági Károly sírból rabolt mellékletnek tekinti (SÁGI 1961,436, Taf. XIV. 4; MÜLLER 1987, 114). Az előkerült leletek a 6. század középére, utolsó harmadára utalnak, ugyanakkor a kifosztások miatt bizonyító erejük nem tökéletes. A több helyütt is megfigyelhető rátemetkezések, illetve a sírokat megbolygató későbbi építkezések tovább rontják a pontos kronológiai meghatározás esélyeit. Végső soron azonban a gödrök kőrakással történő kiképzése, valamint a csontvázak rossz állapota alapján joggal feltételezhetjük a rokonságot azokkal a temetkezési helyekkel, amelyeket a horreum és az erőd déli fala előtt a 6. század második, illetve a 7. század első felében használtak (MÜLLER 2010; VIDA 2011). A sírok datálása nagyban függ az egyes építési fázisok kronológiai rendjétől. Az épületen belül talált sírok a három rekonstruált padlószint közül minden bizonnyal a másodikhoz tartoznak, mint ahogyan azt Sági Károly is feltételezte (1. kép 3). Az azonban a rétegvizsgálatok és a sírok alapján már nem bizonyítható, hogy ez az építési periódus az 5. század közepétől a 7. század első harmadáig tartott volna és ezen belül csak a sírok tartoznának az 568-tól 630-ig tartó periódusba (1. kép 1 D). A kutatás jelenlegi állása szerint a máshol feltárt, hasonló késő római épületek profán, illetve szakrális korszaka között többnyire nem mutatható ki folytonosság (RISTOW 2007, 294). A fenékpusztai bazilika második padlószintjének az alaprajza a Meroving és kora bizánci templomokkal mutat rokonságot: azzal egyrészt egyidős, másrészt ahhoz hasonlóan nem bizonyít kontinuitást a késő római és a kora keresztény használat között. A második probléma az épület korábbi periódusa kapcsán merül fel. A késő római korból meglehetősen kevés templomról van tudomásunk, 1 9 ami eleve óvatosságra int az első padlószint 4. századi datálása kapcsán (1. kép 1 C, 2). Ráadásul nincsenek a kezünkben egyértelmű bizonyítékok arra vonatkozóan sem, vajon ténylegesen templomként használták-e az épületet ebben a korszakban. Sági Károly két legfontosabb argumentuma, nevezetesen az apszis és a narthex kérdése, komoly értelmezési problémákat vetett fel. Az első esetében a bővítmény megléte, a második esetében annak szakrális funkciója kérdőjelezhető meg. Végül teljes a bizonytalanság a harmadik padlószint kapcsán, mivel itt semmiféle adattal nem rendelkezünk az épület formájáról. Zárásként megállapíthatjuk, hogy a II. számú fenékpusztai bazilika szakrális használata csak a második padlószint esetében bizonyítható, mely a 6. század közepétől a 7. század első feléig keltezhető. Ebben az időben az építmény temetkezési helyként is szolgált. Ennek függvényében a fenékpusztai 14-es épület továbbra is a kora kereszténység kutatásának egyik legfontosabb emléke Pannónia területén, még akkor is, ha a kontinuitás elméletét csak közvetve támasztja alá. 19 Ehhez már kritikusan hozzászóltak a pannóniai anyag kapcsán: M1GOTTI1997; GÁSPÁR 2002. 230
