Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

HEINRICH-TAMASKA Orsolya: Megjegyzések a fenékpusztai II. számú kora keresztény bazilika keltezéséhez

HEINRICH- TA MÁSKA Orsolya dik padlószint a már említett, meglehetősen vastag kőből és építési hulladékból álló réteg felett keresendő, a közölt metszetrajzokon azonban ez nem vehető ki egyértelműen (SÁGI 1961, Abb. 19). Továbbá a metszeteken jelölt modern beásások miatt nem állapítható meg kapcsolat a falazat és a harmadik padlószint alapozása között. Ugyanez vonatkozik az oldalapszisokra is, amelyek kialakítása ily módon nem hozható összefüggésbe a padlózat kialakításával (2. kép a-b; SÁGI 1961, 435, Abb. 19-20). Végül nem egyértelmű az épülethez délről csatlakozó oldalkápolna datálása sem. Sági Károly tanulmányában az olvashatjuk, hogy a rétegek hiánya miatt nem dönthető el pontosan, mikor is épülhetett az oldalkápolna, ugyanakkor az építőanyagok (bazalt és dolomit) egy kései hozzáépítést valószínűsítenek. Hasonló köveket használtak ugyanis a bazilika északi támpilléréinek építésekor is, ami a két bővítmény egyidejűségére vall (SÁGI 1961, 436). Ha azonban a szerző által közölt metszeteket nézzük, úgy világosan látható, hogy a harmadik padlószint a kápolnában hiányzik, miközben a második padlószint megvan (2. kép b, 2032; SÁGI 1961, Abb. 20). Márpedig a kápolna kialakítása elvileg csak a déli oldalapszis elkészülte utánra tehető, hiszen Sági szerint utóbbiban csak a harmadik padlószint található meg. Az épületrész feletti rétegből egy Valens-kisbronz és egy ezüstláncon függő, Rho-monogrammal ellátott ezüstlemez került elő (SÁGI 1961,436, Taf. XIV. 4). A felsorolt építéstörténeti ellentmondások a rendelkezésre álló dokumentációk alapján nem tisztázhatók egyértelműen, azt azonban világossá teszik, hogy a Sági-féle építési periodizáció több ponton is felülvizsgálatra szorul. Ez azt jelenti, hogy az alaprajzi összehasonlításoknál minden esetben tekintettel kell legyünk az egyes építési fázisok kapcsán jelentkező bizonytalanságkora. A kérdéses pontokat egyetlen alaprajzra vetítve (1. kép 2-4) elkülöníthetővé válnak a biztosan együvé tartozó, illetve a nehezen, ellentmondásosan besorolható részletek. Az is láthatóvá válik ezáltal, hogy a harmadik padlószinthez tartozó elemek meghatározása gyakorlatilag lehetetlen, mivel az ásatási dokumentáció alapján nem megállapítható, mely falrészekkel számolhatunk e legutolsó időperiódusban (1. kép 4). Fel kell vetni továbbá a leletek hiányából következő abszolút kronológia nehézségeit is. Kő fragmentumok hiányában a bazilika építészeti stílusa éppúgy nem tisztázható, mint belső terének kialakítása. Mindez végső soron az épület kormeghatározásának alapvető problémáját is felveti. A kormeghatározás tekintetében azonban külön is kell szólni a templomban és a templom körül feltárt sírokról (1. kép 3). A sírok relatívkronológiai besorolását megnehezíti, hogy nem állnak rendelkezésünkre a rétegsori elhelyezkedést tisztázó metszetrajzok. Ráadásul a legtöbb sír bolygatott, így alig kerültek elő említésre érdemes mellékletek. Sági Károly 196l-es tanulmányában három relatívkronológiai csoportba osztotta be a sírokat: a 3-5-ös számú alkotja a legrégebbi csoportot, a 6-8-as számú található középen, míg a 9-1 l-es számú tekinthető a legfiatalabb csoportnak. Az 1-2-es sírokat Sági Károly nem sorolta be egyik helyre sem.

1" A bazilikában talált sírokat Sági a második padlószinthez kötötte, és az 568 és 630 közötti évekre keltezte (1. kép 1 C, 3; SÁGI 1961. 300-301). Sági Károllyal ellentétben Müller Róbert nem tartotta kizártnak azt sem, hogy a sírokat a harmadik padlószintbe mélyítettek be (MÜLLER 1987, 114). Két sír a bazilikán kívül, attól délre került elő. A 2-es számú, Sági Károly felvételi rajzai és leírásai alapján — a déli kápolna alatt található (1. kép 2, 208, 2039). A kápolna stratigráfiai tisztázatlanságáról már korábban volt szó. Az égési-pusztulási réteg alatt egy T-alakú fűtőcsatorna fut, amely egy döngölt agyagpadló szinthez tartozott (1. kép 2, 208, 2040; SÁGI 1961, 400-402). A sír rétegtani helyzete nem világos ugyan, de annyi bizonyos, hogy a kápolna déli falazata alatt találtak rá. A kelet-nyugati tájolású sír a bazilika déli falával párhuzamosan fut, ehhez tehát igazodik, de a déli kápolna felépülése előtti. Hasonló besorolási problémák merülnek fel az l-es sír kapcsán, amelyről — mivel az 1937-ben egy faültetetés során véletlenül került elő — csak egy rövid feljegyzés marad fenn. Sági Károly egy 15 A sírok legfontosabb adatai: 1. sír: kőszarkofág, nő, utólagos férfi rátemetkezéssel; 2. sír: deszkafedél, férfi; 3. sír: bolygatott, deszkamaradványok, mellékletek: 4. sír: bolygatott, nyugat-keleti tájolású, férfi, nagy kövekkel kirakott sírgödör; 5. sir: bolygatatlan, deszkamaradványok, nagy kövekkel kirakott, rossz állapotú csontmaradványok; 6. sír: bolygatott, gyerek, mellékletek; 7. sír: bolygatott, gyerek; 8. sír: bolygatott, felnőtt: 9. sír: falazott sírgödör fa maradványokkal, nagy kövekkel kirakott sírgödör, oldalt gyereksírral, idősebb férfi csontváz: 10. sír: bolygatott, nagy kövekkel kirakott sírgödör; 11. sír: férfi, nagy kövekkel kirakott sírgödör (SÁGI 1961, 415-421, Abb. 8-15). 228