Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
MULLER Robert: Mikor épült a keszthely-fenékpusztai késő római kori erőd?
MÜLLER Róbert érme, míg a legkésőbbi veretek I. Valentinianus közvetlenül 375 előtt vert pénzei. Sajnos temetőtérkép hiányában nem tudjuk, hogy az érmes sírok hol helyezkedtek el. Szerencsésebb a helyzet a III. temetővel. A legkorábbi érem itt egy 336-337-ben készült Constantinopolis veret, ami II. Constantius 341-346 között készült érmével együtt került elő a 2000/127. sírban. A legkésőbbi veretek ebben a temetőben is I. Valentinianus uralkodása idején készültek." A IV. temetőből csak három sírból ismerünk érmét. A legkorábbi egy erősen kopott, tehát hosszabb ideig használt 330-341 között vert Constantinopolis érem volt. Továbbá két sírból II. Constantius 351-361 közötti veretei kerültek elö ( MÜLLER 2010, 238). Az énnek alapján a II. és a IV. temetőt a 4. század közepén, vagy röviddel a század közepe után nyithatták meg. A III. temető érmeinek előkerülési helye arra utal, hogy ennek a temetőnek a legkorábbi sírjai nem az út mentén, hanem a temető nyugati széléhez közelebb találhatók, a legkésőbbiek pedig a temető széleihez közel (MÜLLER 2010, 3. elterjedési térkép). A melléklet nélküli sírok aránya is a temető szélén magasabb (MÜLLER 2010.4. térképmelléklet), ami alátámasztja azt a feltételezést, hogy a temetkezést nem az út mellett kezdték meg. Ez alapján pedig bizonyos, hogy a II. és a III. temető különálló volt. A sírokban talált mellékletek is megerősítik a temetők megnyitásának 4. század közepére történő keltezését, hiszen hiányoznak azok a tárgyak, amelyek a 4. század első felére keltezhetők, illetve ebben az időszakban még használatban voltak, mint pl. a hagymafejes fibulák Keller-féle 1. és 2. típusa, a bronzhuzal és üveggyöngy kombinációjával készült karperecek, a nagy, fekete, gerezdelt felületü, kétszer átlyukasztott üveggyöngyök, a csontból készült hajtűk, az agyagmécsesek és a talpgyürüs, hosszúkás üvegpoharak (MÜLLER 2010, 238). A mellékletek többsége ugyanakkor leginkább a 4. század második felére vagy végére jellemző tárgy, mint pl. a homlokdíszek, a kúp alakú és üveggyönggyel díszített csüngős fülbevalók, a kosárkás függők előzményei és korai formái aranyból, a bronzból vagy ezüstből készült nyaklánc-kapcsok, a bronz- vagy aranylemezből készített hordó alakú gyöngyök, az ún. kígyófejes bronz karperecek különböző variációi, a csont karperecek, a hagymafejes fibulák 3/4B típusa, a négyszögletes-, kerek- vagy ovális szíjbefogójú csatok, az amfora formájú szíjvégek, a mázas agyagkorsók, a félgömb alakú üvegcsészék, a kúp alakú üvegpoharak, a gömb alakú- vagy négyszögletes testű üvegkorsók. Ezek többnyire még az 5. század elején vagy az első felében is használatban voltak. Más típusok csak a 4. század utolsó harmadában jelentek meg provinciánkban, és jellemzők maradtak az 5. század első harmadára, felére is, mint pl. a poliéder végű függők, a négyszögletes, síkozott csatkeretek, a szív alakú szíjvégek, a dudoros végű szíjvégek, a poliéder alakú üveggyöngyök, a hengeres testű üvegkorsók vagy a fél tojás alakú üvegpoharak. Az egyes temetőkből ismert tárgyformák és a téglasírok aránya között van némi különbség, de alapvetően egyidőben megnyitott, és azonos jellegű temetkezési helyekről van szó (MÜLLER 2010, 239). Az I. a II. és a III. temető használatának felső határa a régészeti leletek alapján nem határozható meg pontosan. A kereszténység terjedésével nőtt a melléklet nélküli sírok aránya. Ezek már a 4. századi temetőkben is megtalálhatók, és részarányuk nagyon eltérő (LÁNYI 1972, 66). Az 5. században Itáliában, Dalmáciában és az Alpok vidékén már gyakorlatilag melléklet nélküliek a temetkezések (RIEMER 2000, 234; BIERBRAUER 2004, 78). A II. temető eddig feltárt sírjainak 46, a III. temető sírjainak 32%-a volt melléklet nélküli, ezért úgy vélem, hogy ezekbe a temetőkbe — és ez vélhetően az I. temetőre is vonatkozik — az 5. század közepe után már nem temetkeztek. Használati idejük felső határa legfeljebb történeti eseményekhez lehet köthető: az 5. század első harmadának végére, amikor a Pannónia Príma feletti uralmat megkapták a hunok, vagy 456-ra, amikor megjelentek Pannóniában a keleti gótok, és Thiudimer királyuk székhelye a fenékpusztai erőd lett. Az erődfal tövében lévő IV. temető keltezése nehezebb, mert itt nem határozható meg a melléklet nélküli sírok aránya, ugyanis ezen a területen a korai avar korban és a Karoling korban is temetkeztek. A legkésőbbi késő római tárgyak itt is előfordultak, emellett megtalálhatók a korai Keszthely-kultúra viseleti tárgyai kora avar kísérőleletek nélkül is, ezért feltételezem, hogy ezt a temetőt az 5. század közepe után is folyamatosan használták, egészen a 630-as évekig ( MÜLLER 2010, 242-243). Persze 568 után új betelepülőkkel is gyarapodott az erőd népessége. Felmerül a kérdés, miért nyílt meg egymás közelében, gyakorlatilag egyidejűleg három, illetve 11 Az énnek meghatározásáért Torbágyn Melindának tartozom köszönettel. 150
