Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
MULLER Robert: Mikor épült a keszthely-fenékpusztai késő római kori erőd?
Mikor épült a keszthely-fenékpusztai késő római kori erőd? heténypusztai erődök második periódusával egyidejűleg, 375 után épült (TÓTH 2009, 71), felvetette a lehetőségét egy korábbi időpontnak is. Eszerint „vitatott lehet, hogy a fenékpusztai erőd kronológiai tekintetben mennyiben vizsgálható együtt a kelet-dunántúli erődökkel Ez azt jelenti, hogy a kelet-dunántúli erődökkel nem egy időben, hanem később épült. Keltezési bizonytalanságot jelent azonban, hogy nem tudjuk: Fenékpuszta Valériához vagy Pannónia Superiorhoz/Primához tartozott-e? Ezért nem szükségszerű, hogy a fenékpusztai erődöt ugyanakkor létesítsék, amikor a keletdunántúliakat átépítették. Lehetséges, hogy korábban, már új típusú kerek tornyokkal építették fel, és éppen annak mintájára építette át a katonai vezetés a kelet-dunántúli erődöket." (TÓTH 2009, 68). Arra persze nem vállalkozhatott, hogy megmondja, mennyivel előbb kerülhetett volna erre sor, de ez mindenképp azt jelzi, hogy Fenékpusztán nem kerültek elő megdönthetetlen érvek, amelyek a 375 utáni építést bizonyítanák, és erre sor kerülhetett akár a 350-es évek végén is. A keltezésre használt énnek kapcsán korrigálnom kell egy korábbi tévedésemet. A fenékpusztai déli temetők feldolgozása során közöltem Radnóti Aladár 1948-as ásatási naplóját is. Ebben az 1948. augusztus 28-i bejegyzésben olvasható : „V x árokban Konstantinus érem lelet, szórványosan került e/ó'." l( l A kifejezést, hogy „érem lelet", rosszul értelmeztem, mert ez alatt nem több érmet értett a napló írója, hanem, a lelet kifejezést „tárgy" értelemben használta, tehát itt egyetlen darab Constantinus éremről van szó, amely szórványként került elő. Ennek pedig természetesen semmilyen keltező értéke nincs. Ezért tévedtem, amikor azt írtam, hogy amennyiben igaz, hogy 1948. augusztus 28án egy Constantinus éremlelet került elő, akkor azt az erődfalon kívül találták, ez pedig azt jelenti, hogy az erőd Constantinus uralkodásának idején még nem állt (MÜLLER 2010,238). Az erődök építési idejének meghatározásánál szerepet játszhatnak a temetők is, hiszen megnyitásuk kapcsolatba hozható az építési munkálatok megindulásával. Ezt tette Tóth Endre is, amikor Ságváron nemcsak az erőd pénzforgalmát vizsgálta, de megállapította, hogy a Tömlöc-hegyi temetőt a 4. század közepén, II. Constantius uralkodásának idején nyitották meg, ezért az eröd első periódusa is erre az időszakra keltezhető. Wolfgang Schmidt is a 4. század közepére keltezte a temető megnyitását (SCHMIDT 2000, 419), mégis Tóth Endre legutóbb az első periódus kezdetét Nagy Constantin uralkodásának legvégére vagy Constans uralkodásának idejére keltezte (TÓTH 2009, 65). A temető Alsóhetényben is segített az erőd keltezésében, az I. számú sírkápolna építési ideje II. Constantius uralkodásának második felére, a 350-es, legfeljebb a 360-as évekre tehető (TÓTH 1988, 52). Fenékpuszta esetében korábban úgy véltem, hogy az erődtől délre előkerült késő császárkori sírok egyetlen nagy temetőhöz tartoztak, és ez a római szokásoknak megfelelően az út mentén létesült, ezért sírjai az erőd építési idejének meghatározásánál nem használhatók, hisz az erőd előtti település halottait is idetemethették (MÜLLER 1987,108). Azt már Pekáry Tamás megállapította, hogy Lipp Vilmos 1885ben feltárt temetőrészlete és Csák Árpád 1901-ben feltárt sírjai nem azonos temetőhöz tartoztak (PEKÁRY 1955, 29), és az általa közzétett sírok a 4. század utolsó harmadára keltezhetők (PEKÁRY 1955,26). Az azóta folytatott feltárások eredményei alapján a déli erődfal előtt négy egymáshoz közeli temetőből ismerünk késő császárkori sírokat (MÜLLER 2002, 93-94; MÜLLER 2010, 153-156). Az első a DNy-i saroktorony előtt, az erődtől távolabb helyezkedett el, és Lipp Vilmos 1885-ben 300 sírt tárt fel belőle. A második temető a D-i erődkapun át kivezető út keleti oldalán található, ebből valószínűleg 135 sírt tárt fel 1901-ben Csák Árpád, de ehhez a temetőhöz tartozott az a 27 sír is, amelyeket Radnóti Aladár talált 1948-ban a déli erődfal 6. és 7. tornya közötti sávban, az erődfal előtti második szántóföld parcellában. Ezek a temető északi szélét jelezhetik. A harmadik temető az első kettő között, a kivezető út nyugati oldalán került elő. Ebből az első 27 sírt Sági Károly tárta fel 1980-ban az erődtől mintegy 140 m-re, majd a 2000-ben nyitott kutatóárkainkban talált 74 sírral sikerült a temető hozzávetőleges kiterjedését is meghatározni. A negyedik temető sírjai hosszan elnyúlva, közvetlenül a déli erődfal előtt találhatók, ezek nyilván csak a falak felépítése Után kerülhettek ide (MÜLLER 2010, 1. elterjedési térkép). Mind a négy temetőben kerültek elö érmék, de az I-böl nem ismerjük ezek pontos korát. A II. temető legkorábbi érme egy Diocletianus veret, de ez együtt került elö II. Constantius érmével, tehát ez utóbbi határozza meg a sír korát. A másik korai veret Constantius Gallus Caesar 351-354 közötti 10 MÜLLER 2010. 35 németül közli a szöveget. 149
