A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

ISTVÁNOVITS Eszter – LŐRINCZY Gábor – PINTYE Gábor: A szegvár-oromdűlői császárkori telep

forma az 1. századtól kezdve ismert a Pontus-vidéken (Chersonnesos, Pantikapaion, Tanais, Tiritake, Neapolis) és a 3. századig megtalálható. A 2-3. század folyamán ezek eljutottak Moldova, Munténia, valamint Olténia területére is. Gyártási helyük a keleti provinciákban keresendő, egyes vélemények szerint a Fekete-tenger északi partvidékén, illetve Kósz szigetén. Pannoniából néhány töredéket ismerünk, amelyek feltehetőleg 3. századi környezetből származnak, azonban a keltezés az együttesek közzététele híján bizonytalan (KELEMEN 1993, 45-47). Az alföldi barbarikumból is tudunk egy amforáról, amely a Kelemen-féle 23. típushoz tartozik. Ez Szeged-Baks lelőhelyen került elő (PÁRDUCZ 1950, 42, 73. t. 14). Sajnos a leletegyüttes (egy tál és egy gömbtestü edény) közelebbi keltezést nem tesz lehetővé, de egy romulai analógia alapján maga az amfora 2-3. századi lehet (KELEMEN 1993, 47). Felvetődik a kérdés, hogy az e típushoz sorolható amforákban mit szállíthattak. Kelemen Márta feltételezése szerint olaj- vagy borszállítmány érkezett a keleti görög területekről (KELEMEN 1993,69). A római amforák előfordulását a Kárpát-medencei barbarikumban legutóbb Vaday Andrea gyűjtötte össze. Két dolgozatában összesen 5 lelőhelyet említ (VADAY 1998, 122; VADAY 2003, 13).

47 Amforatöredékek kerültek elő — köztük engobe-os és széles kannelúrás felületű is — a Doina Benea által dáko-rómaiként publikált

48 temesvár-freidorfi telepen (BENEA 1997,69, Fig. 33. 6-7).

49 Nagy valószínűséggel a régészeti topográfiák munkálatai során gyűjtött anyagok és a publikálatlan leletegyüttesek alapos átvizsgálásával, ezek száma várhatóan jelentősen emelkedni fog. Korongolt edények A korongolt kerámia kisebb mennyiségben fordult elő, mint a korong nélkül készített, mivel azonban az ide sorolható edények formailag jobban meghatározhatóak, az értékelést ezekkel kezdjük. A kb. 230-250 db korongolt — nem római — edény mintegy 80%-a szürke, a többi téglaszínű, illetve akad egy-két drapp is. A korongolt edényekre jellemző a felület simítása. Az összes cserép mintegy 70%-a volt különféleképpen simított.

50 Altalános a teljes felület simítása, leggyakoribb a sávos simítás. Az edények 5-6%ánál a felületet sötétebbre simították. Két olyan eset fordult elő, amikor a simított felület színe alapvetően eltért az edény anyagának színétől: egy szürke cserép felülete téglaszínű volt (1982/szórvány), egy téglaszínű darabé pedig fekete (84/2. objektum). Tál (31. kép 3). Összesen kb. 30 db különböző korongolt tál töredéke/i fordult/ak elő: többségük szürke, 1 drapp és 4 téglaszínű. Általában kívül-belül simítottak, besimított díszítésű azonban csak egy akadt köztük (27. kép 6). Nagy formagazdagságot figyelhetünk meg a tálak között. A vezértípust egy szürke, kívül-belül simított felületű, erősen kihajló peremű, kissé íves vállú tál jelenti. Legalább 8 darabbal vannak képviselve a telepen: 83/2. ház, 84/1. objektum, 84/3. ház kemence tapasztása, 86/1. objektum, 91/1. objektum, 91/3. objektum, szórvány (7. kép 1; 12. kép 6; 15. kép 4; 17. kép 6; 24. kép 2; 15. kép 5-6). Peremátmérőjük 20,8 cm és 26,6 cm között mozog. 47 Közülük a törökszentmiklósi és a Csongrád környéki darab publikációjára nem hivatkozik, a kiskundorozsmai publikálatlan, a Kovacicán és Banatska Palánkéin előkerültekhez Id. BRÜKNER 1990, 204, 4. t. 4-6! Ez utóbbiak 1-2. századra keltezett itáliaiként meghatározott darabok. Vaday Andrea nem tud az imént bemutatott szeged-baksi darabról, és sajátos módon nem említi a VADAY 1996. 110. 116, 136 137. oldalon említett 4 db gyomai amforát. A listát kiegészíthetjük még egy téglaszínű, pikkelydíszes amforadugóval Berekböszörmény-Pál-dombról (NEPPER 1985, 238). További publikálatlan darabokról van tudomásunk Kiskunfélegyháza-Pap-dűlőből, valamint Székkutas és Fábiánsebestyén határából (e két utóbbi lelőhelyen, terepbejárás során találtak töredékeket). A kiskunfélegyházi és a székkutasi leletanyagot Sóskúti Kornél, a fábiánsebestyénit Pintye Gábor dolgozza föl. Az adatokat az érintettek szóbeli közléséből ismerjük, amiért fogadják köszönetünket. 48 Véleményünk szerint — amennyiben egyáltalán egy telep etnikuma meghatározható (részletesebben ezt a kérdést Id. később!) — inkább szarmata jellegű. 49 A temesvári múzeumban 1908-ban őrzött leletek között található amforákra Párducz Mihály hívta föl a figyelmet (PARDUCZ 193 9, 173, II. jj. Az általa hivatkozott Berkeszi Istvántól nem tudjuk meg, hogy ezek a darabok a provincia vagy a barbarikum területén fordultak-e elő. Párducz Mihály megállapítja, hogy — amennyiben a provinciából származnak — elképzelhető, hogy ezek voltak a barbarikumi amforák (Id. lejjebb!) prototípusai (PÁRDUCZ 1939. 174). 50 A szürke és a téglaszínű cserepek között kb. ugyanolyan arányban fordultak elö.