A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

ISTVÁNOVITS Eszter – LŐRINCZY Gábor – PINTYE Gábor: A szegvár-oromdűlői császárkori telep

erre az időszakra és további 3 esetben (a 84/20. és a 84/21. objektum méhkasos formája, a 155. sír pedig a benne előkerült csontváz alapján) valószínűsíthető ugyanez. A gödrök közül a 80/2., a 81/23. és a 81/49. objektum mérete, elhelyezkedése és tájolása alapján lehet kirabolt császárkori sír maradványa is. A gödrök közül 13 méhkas alakú, alja felé szűkülő volt 3, hengeres 3 és a további 7 esetben közelebbi információnk nincsen. A 7 szögletes (alapvetően téglalap alakú) objektum közül mérete, illetve formája alapján épület maradványaként meghatározott 4 volt (83/1. ház, 83/2. ház, 84/3. ház és 87/1. ház). A gödrök ilyen megoszlása alapvetően nem tér el a császárkori telepeken általánosan megszokottól. A méhkas alakú gödrök között vannak erősebben és alig-alig bővülő formájúak. A 84/6. objektumban tapasztás volt megfigyelhető, amelyet megújítottak. A gödrök agyagos kitapasztása nem egyedülálló jelenség az alföldi császárkori telepeken (VADAY-VÖRÖS 1980, 122; NEPPER 1985, 225; KULCSÁR-VÖRÖS 1989, 82-83 stb.). Az objektumok egy része gabona-, illetve terménytároló lehetett. Vaday Andrea a kunszentmártoni település értékelése során figyelte meg, hogy az egyik gödörbe tállal lefedett hombárokat állítottak. A hombárokkal kapcsolatban ebből kiindulva feltételezhette, hogy „kissé földbe ásva használták a darabokat", mivel méretükhöz képest keskeny talprészük miatt meglehetősen instabilak voltak (VADAY-VÖRÖS 1980, 122; VADAY 1989, 138). így állíthatták bele a szegvári 86/4. gödörbe is az amforát. Minthogy valamennyi töredéke innen származik, feltehetőleg itt tört össze, s aligha hulladékként került az edény az objektumba. Ami az „épületeket" illeti, közülük egyértelműen lakóházként értékelhető a 84/3. jelű. Jellemzője az egyik hosszanti falból kiugró épített kemence, melynek tapasztása alatt cserépréteg biztosította az egyenletesebb hőelosztást (13. kép 1-2). Az épület a maga 11,2 m

2-es gödrével megfelel az alföldi barbarikumban általánosan megfigyeltnek (VÖRÖS 1998, 59). Kemencéjének elhelyezése ugyan szokatlan, de nem egyedülálló. Hasonló megoldást figyelhettünk meg az ásató által a 3-4. századra, újabban a 4. század végére - 5. század elejére keltezett tiszaeszlári telepen, valamint az 5. századi tiszavasvári lelőhelyen (KOVALOVSZKI 1980, 18-20, 9-11. rajz; ISTVÁNOVITS 1999, 173-175, 182). Ugyanez a típus a germán-szarmata terület határán máshol is előfordult a 3-4. században használt településen (Vác-Csörögi-rét).

38 A szegvári ház esetében abból, hogy a kemencéjének sütőfelületébe tapasztott cserépréteg csak enyhén égett át, valamint, hogy padló nem volt érzékelhető, arra következtethetünk, hogy a házat nem használhatták túlságosan hosszú ideig. Az alföldi császárkori falvakban a kemencés ház viszonylag ritka volt, előfordulására álljon itt néhány példa: Ujhartyánból a 2. század végére - 3. század elejére, Kecskemét-Belsőnyírről a 4. századra, Tiszaeszlár-Bashalomról és Tiszavasvári-Városföldje, Jegyző-tagból a 4. század végére - 5. század elejére keltezhető lelőhelyről ismerjük (VADAY-SZEKERES 2001, 237-238; GALLINA 2000, 35-36, 3. kép 3-4; KOVALOVSZKI 1980, 18-20, 9-11. rajz; ISTVÁNOVITS 1999, Fig. I3-I4).

39 A 84/3. ház tartószerkezetéről közelebbit nem tudunk: sem a gödrében, sem környékén cölöplyuk nem került elő. Az alföldi császárkori házak esetében a tetőt tartó oszlopok nyomainak hiánya nem egyedi jelenség (ilyen volt pl. a biharkeresztesi telepeken: NEPPER 1984, 17; NEPPER 1985, 160; a rákoscsabai lelőhelyen: PETŐ 1991, 237; a gyomai 133. lelőhelyen: VADAY 1996, 65-66 stb.). Az oszlopnyomok hiányát az eddigi vélemények szerint vagy a mezőgazdasági műveléssel hozhatjuk összefüggésbe, vagy a ház szerkezetével. A kérdés tisztázása behatóbb vizsgálatot igényel. A szegvári ház esetében a következőket állapíthatjuk meg: adatai alapján félig földbe ásott lehetett, ti. az alja mindössze 30 cm mélyen jelentkezett. Ez persze adódhatna a felszín kopásából is, ebben az esetben azonban a kemence szintje segít meghatározni az eredeti mélységet. A kemence ugyan csak pár cm-nyit mélyedt a talajba, azonban hozzá kalkulálva a boltozatát is, megállapíthatjuk, hogy az objektum eredetileg sem lehetett 80-100 cm-nél mélyebb. Ez azt jelenti, hogy felmenő fallal a ház rekonstrukciójánál mindenképpen számolnunk kell. Ezt egyébként is logikussá teszi az a tény, hogy a kemence „kiugrik" a kibontott objektum falából, s így nem is lehetett volna másként befedni az épületet. A kemence 90 cm-es átmérőjét figyelembe véve a ház fala a földbe mélyített részhez képest — legalábbis az északnyugati, kemence felőli oldalon — legalább 120 cm távolságra lehetett. így kialakíthattak egy padkát 38 Kulcsár Valéria ásatása. Szíves szóbeli közlését köszönjük! 39 De említhetjük az egyelőre csak előzetes közlésből ismert, s így kérdéses korú mezőkeresztesi házat is (IVOLF-S1MONYI 1995. 9>.