A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

ISTVÁNOVITS Eszter – LŐRINCZY Gábor – PINTYE Gábor: A szegvár-oromdűlői császárkori telep

a kemence mellett (is), amely nyilván alvóhelyül szolgált. Maga a ház pedig korántsem volt olyan kicsi, mint amekkora a kibontott beásás. Ha a másik három oldalon átlagosan mindössze 50 cm-es padkára gondolunk, az alapterülete akkor is legalább 22,5 nr volt. A kemence mögötti szélesebb padka alapján pedig ennél még nagyobb helyiséggel számolhatunk. A fenti elképzelés alapján valamiféle tartószerkezetnek mindenképpen kellett lennie. Azt viszont a kemence teljes boltozatának hiányából érzékeljük - ahogyan az előbb már utaltunk rá —, hogy az eredeti felszínhez képest legalább 40-50 cm-nyit kopott a domb ezen a részen. A cölöpöket pedig ennél mélyebbre nem volt szükséges leásni.

40 A többi „épületmaradványnak" eredetileg valószínűleg nem lehetett lakóépület funkciója. Ezeket jóval sekélyebben ásták a földbe. A 87/1. (27. kép 2,4) építményt jóval sekélyebben ásták a földbe. Letaposott, illetve letapasztott padlót itt sem sikerült megfigyelni, de ennek alján több cölöp- és karólyuk is előkerült. A tetőszerkezet meghatározásának szempontjából, az objektum körülbelüli középvonalában elhelyezkedő, a többitől jóval mélyebb cölöplyuk érdemel figyelmet, amelynek segítségével sátortetős megoldást valószínűsíthetünk. A kisebb, fal melletti, páros cölöplyukak a tetőzet stabilitását növelő koszorúfák vagy a későbbi, aládúcolásra szolgáló vékonyabb oszlopok nyomaiként értelmezhetőek (PÁRDUCZ 1949, 87). A kisebb, sekély, lekerekített sarkú négyzet alakú gödör és a többi karólyuk funkcióját illetően nem akarunk találgatásokba bocsátkozni, de az mindenképpen megemlítendő, hogy ez utóbbiak talán nem azonos időben voltak használatban. A fal szerkezetére ebben az esetben sem találtunk bizonyítékot. Mivel az építmény viszonylag kis alapterületű, lakóhely funkciója megkérdőjelezhető, inkább valamilyen gazdasági melléképületre gondolhatunk (B. TÓTH 1991, 98-99). Sátortetős megoldásával pedig az egyik legelterjedtebb szarmata épületforma újabb bizonyítékát szolgáltatja (VÖRÖS 1998, 58). A 87/1. számú objektum a maga 5,3 m

2-ével igen kis méretű. A 83/1. és 83/2. számú épületek keskeny, hosszúkás formájukkal ugyancsak nem lakóépületnek tűnnek, bár funkciójukat meghatározni könnyelműség lenne. A 83/1. építmény (5. kép 1) alját rendszer nélkül, elszórtan elhelyezkedő karólyukak és más, szabálytalan beásások tagolták. Hasonló alakú a 83/2. épület is (5. kép 2; 9. kép 1, 3, 5), bár alapterülete fele akkora, mint az előbbié, és a cölöplyukak is hiányoztak. Az alján sekély, teknős gödörsor húzódott, amelyhez hasonlót Tiszaeszlár-Bashalomról említhetünk. A párhuzam alapján gondolhatunk gödörólra, főként ha figyelembe vesszük a szegvári telep állattartó jellegét (VÖRÖS 2005). Kisebb testű állatok esetén nem építettek hídlást, hanem a homok elszívóképességére bízták a ganaj lét. Nem véletlen tehát, hogy ez az óltípus főként homoktalajokon volt használatos (ÉBNER 1929, 4; ASZT 2002, 69-100). Ez esetben a sekély bemélyedések a jószág által kifeküdt gödrökkel lennének azonosíthatóak, méretük kisebb testű állatra utal. Néprajzi analógiák alapján hizlalóvermet is feltételezhetünk, amelynél nem volt szükséges az egyik oldal lemeneteles kialakítása, mert a sertést csak a vágáskor emelték ki belőle (KISS 1936, 78). Padlót — akárcsak az összes többi épületnél — nem lehetett megfigyelni. Felmenő falak nem maradtak meg, de a 83/2. épület betöltésében előforduló tapasztásdarabok paticsfalra utalnak. Tartószerkezetre utaló nyomot nem találtunk. A 83/1. „ház" karólyukait értelmezni mai ismereteink mellett nem lehet. Sokféle lehetőséggel kellene számolnunk, melyek közül itt csupán egyet vetünk föl: a szegvári telepen talált agyagnehezékek utalhatnak pl. szövőszékre. Akár ez is hagyhatott olyan nyomot, mint amilyet sikerült föltárnunk. (Természetesen néhány karólyuk alapján szövőházat feltételezni aligha lehet. A kérdés megválaszolásához csak további ásatások jó megfigyelései vezethetnek közelebb.) A telepobjektumok közül ki kell emelnünk a 155. sírként jelöltet (23. kép 1). Az ovális gödörben egy emberi csontvázat bontottunk ki. Hasonló jelenséget — vagyis azt, hogy nem a közösség temetőjében elhantolt egyén maradványai kerülnek elő — már több helyen megfigyeltek (ISTVÁNOVITS 1999, 176-178; VADAY 1997). 40 Az épületek meghatározásának kérdésében Dám László etnográfussal konzultáltunk. Segítségét köszönjük!