A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

VARGA Sándor: Középkori csontveretes övek a Kárpát-medencében

zadra helyezi, és azokat a pártaövek legkorábbi előfordulásának tartja (SHAFARIK-SCHULMANN 1954, 53; KÁVÁN 1964, 225; HORVÁTH 1978, 115-116; KLCO 1991; BAX A-FERUS 1991, 58; VÁNDOR 2002, 121).

44 A kutatók többsége — függetlenül attól, hogy etnikai vagy társadalmi különbségeket tételeznek fel az övtípus kapcsán — a 14-15. századra keltezi elterjedésüket és használatukat (BÁLINT 1939, 157; KRALOVÁNSZKY 1955, 197; G. SÁNDOR 1959, 120-121; KOVÁCS 1973, 139; MAGYAR 1981, 63; MAGYAR 1990, 153; HORVÁTH 2001, 69; M. KISS 2001, 27). A harmadik irányvonal szerint nincs bizonyítva a tárgy 14. századi megjelenése, aminek eredményeként a 15. századra (BÁLINT 1938, 168-169; SZABÓ 1938, 66; B. OBERSCHALL 1942, 9;

45 RUTTKAY 1979, 79; BENKŐ 1980, 339; FURMÁNEK-TÓTHOVÁ 1982, 84; PÁLÓCZI HORVÁTH 1982, 104; SLIVKA 1983, 334; FELD-GERELYES-GERE-GYÜRKY-TAMÁSI 1989, 202; HAVASSY 1996, 112; KISS TÓTH ZÁGORHIDI 1998, 187), sőt egyesek még a 16. századra is feldatálják a csontveretes Övek használatát (KRASKOVSKÁ 1961, 173; FARKAS 1998, 9).

46 A csontdíszes övek pontosabb keltezésének legnagyobb problémája, hogy a legtöbb esetben szórványként, valamint a sírokban egyedüli mellékletként kerültek elő. A 53 lelőhelyből közvetlenül mindössze 6 lelőhelyet használhatunk a datálás pontosításához. További 12 lelőhelyen a csontdíszek mellett más viseleti tárgy is előkerült, ezek azonban többségükben nem korhatározó tárgyak (ruhakapcsok, gyöngyök, fülesgombok, különböző típusú párták). A csontveretes pártaövek legkorábbi horizontját a pontkörös díszítésű övcsatok, szíj végek és veretek képviselik. Mohács-Csele-patak Árpád-kori településrészletének feltárása során ugyanis egy zárt gödörből (2. gödör) az I. típusba tartozó csat és I/lb típusú övveret került elő, amelyek mellett V. István (1270-1272) ezüstdenárja, valamint Árpád-kori kerámiatöredékek feküdtek. A pontkörös díszítés korai keltezését erősíti meg az a kör alakú veret is, amely Békés-Ditér Faluhelyről, egy Árpád-kori, eredeti helyén lévő sütőharang gödrének betöltéséből került elő. A veretet párhuzamos és egymást keresztező vonalak, valamint apró körök — közepükön ponttal — díszítik. Az Uhersky Brodból, Verbó/Vrbovéból és Pozsony/Bratislavából származó pontkörös díszítésű II. típusú csatokat a külföldi szerzők szintén a 13. századra datálják (HRUBY 1957, 162-164, 206; SLIVKA 1984, 389; KLCO 1991; BAX A-FERUS 1991, 58). Hasonló díszítésű veretek kerültek elő BalatonmagyaródPusztaszentegyház 125. sírjából. Véleményem szerint a Muhi-Templomdombon előkerült, az övcsatok III. típusába sorolt csat formája és felületének díszítetlensége alapján átmeneti típust képvisel, amely a 14. század első felében jelenhetett meg. A pontosabb meghatározáshoz azonban mindaddig várnunk kell, míg a Muhin talált csathoz hasonló darab nem kerül feltárásra. A Kárpát-medencéből előkerült csontveretes övek leggyakoribb darabjai a IV/1-2. típusú csatok, az I. és a II/1-2. típusú szíjvégek, illetve a 1/2. és II/3-4. típusba tartozó övveretek. Megjelenésüket és elterjedésüket a 14. század végére, illetve a 15. századra datálhatjuk. A mezőkovácsházi középkori temető 95. sírjában, a csontváz medencéjén, a IV/2. típusú csat mellett Zsigmond (1386-1437) CNH. II. 125/A típusú érméje feküdt. Visegrád-Bene telken, egy kövekből falazott középkori kőház belsejének alsó padlószintjén nagy mennyiségű halcsont, valamint egy ép és egy töredékes csont övdísz és számos kisméretű, árszerű vaseszköz került elő. Az épületben és annak környékén Mária királynő (1382-95) és Zsigmond (1386-1437) érméi láttak napvilágot (RégFüz Ser. I. No. 51 (1998) 193-194), aminek eredményeként a házból származó leletanyagot a 14. század utolsó harmadára a 15. század első harmadára keltezhetjük. Lényeges megemlíteni, bár pontos információkkal nem rendelkezünk, a szlovákiai Pottornya/Podturen-Basta és Jeszenő/Jasenov-Vysehrad középkori temetőiből származó IV/2. típusú csatot és 1/2. típusú övveretet, amelyek mellett a 15. század első felére datálható érmék is előkerültek (SLIVKA 1984, 390). mindössze Kaszaper-Templomhalom 162. sírjában és talán a gyula-fövenyesi temető 66. sírjában volt spiráldíszes párta, amit éppúgy kelteznek a 14. századra, mint a 15. századra. Béres Mária úgy keltezte a 15-16. századra PusztaszerMonostor 101. és 753. sírját, hogy a sírokban, amelyek erősen bolygatva voltak, semmilyen datálható tárgy nem volt (FARKAS 1998, 8-9), de hasonló leegyszerűsítő keltezés megfigyelhető a szlovákiai kutatóknál is. 44 Oldrich Krupica az ószéplaki/krasnoi temetőben feltárt csontosövet tartalmazó sírt a fekvése alapján a 12. század első felére datálta (KRUPICA 1978, 293). Ez a korai keltezés azonban minden alapot nélkülöz, mivel a téirgyak párhuzamai a 14-15. századból ismertek. 45 B. Oberschall Magda a 15. századon kívül a csontveretes pártaöveket jeldatálja a 16. század első felére is. 46 Farkas L. Gyula Pusztaszer-Monostor 101. és 753. sírját datálja a 15 16. századra, miután Béres Mária a sírokban talált csontveretes öveket keltezte erre az időszakra.