A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

VARGA Sándor: Középkori csontveretes övek a Kárpát-medencében

MFMÉ - StudArch II (2005) 277-304 KÖZÉPKORI CSONTVERETES ÖVEK A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN VARGA Sándor BEVEZETÉS Jelen dolgozat a középkori pártaövek egyik csoportjával, a csontból faragott és esztergált övekkel foglalkozik.

1 Anyaggyűjtésem során igyekeztem a már korábban közölt ásatások mellett a múzeumok raktáraiban őrzött, illetve a legújabb feltárások során előkerült tárgyakat is megvizsgálni, közzétenni. A régi ásatásokból származó adatokat összevetve a közelmúltban napvilágra került, legtöbb esetben eredeti helyzetben megfigyelt, jól dokumentált övek adataival, kísérletet teszek a tárgytípus kapcsán felvetődő legfontosabb kérdések tisztázására. Itt elsődlegesen a csontdíszes övek elterjedésére és a kunok szállásterületeinek kapcsolatára szeretnék kitérni, de fontosnak tartom az öveket díszítő csatok, veretek és szíjvégek típusok szerinti elkülönítését is. Az összegyűjtött csontveretes övek tipológiai csoportosítása után leletegyütteseik vizsgálatával, valamint előkerüléseik körülményeivel az övtípus abszolút kronológiájának pontosítására és az egyes típusok relatív kronológiai helyzetének meghatározására teszek kísérletet. KOT A TÁSTÖR TÉNET A középkori templom körüli temetők sírjainak leletanyagában előforduló, csontból faragott és esztergályozott véretekkel díszített pártaövekről teljességre törekvő összefoglalás mind a mai napig nem látott napvilágot.

2 Az eddig közölt csontveretes övek többségével kapcsolatosan a szerzők megelégedtek a tárgytípusok leírásával, illetve az analóg darabok felsorolásával. Elsőként Bálint Alajos foglalkozott részletesebben a csontdíszes övekkel. Az egész országra kiterjedő leletgyűjtése mellett megkísérelte a veretek méret és díszítés szerinti elkülönítését. Ugyanakkor a különböző típusú veretek övön való elhelyezkedését, sorrendjét nem ismertette, annak ellenére, hogy Kaszaper-Templomhalmon sikerült eredeti helyzetben megfigyelnie az egyik ilyen típusú pártaövet (BÁLINT 1938, 152). Szabó Kálmán a Kecskemét környéki ásatásaiból előkerült csontveretes övek értelmezése során arra az eredményre jutott, hogy e népiesebb, magyarosabb övek kapcsolatai Kelet-Turkesztánig és az Altáj vidékéig vezetnek (SZABÓ 1938, 70). B. Oberschall Magda, a Bartucz Lajos 1926-os orgondaszentmiklósi ásatásából származó leletek feldolgozása során kísérletet tett a műhelyek szerinti elkülönítésre, amit elsősorban az általa megvizsgált tárgyak formájának és díszítésének hasonlóságára alapozott (B. OBERSCHALL 1942, 8-9). Hasonló következtetéseket vont le a csúti temető anyagából Gerevich László, aki a veretek mintázatát elemezte. Egyszerű, gótikus díszítésük alapján a Csútról előkerült csontveretes pártaöveket kapcsolatba hozta a kaszaperi és mezőkovácsházi csontdíszes övekkel (GEREVICH 1943, 141). A kerepesi, czüstveretekkel díszített öv kapcsán Kralovánszky Alán is megvizsgálta a csontveretes övek díszítését, aminek során arra a véleményre jutott, hogy az egyszerű emberek viseletéhez tartozó csontból faragott övtartozékok az avar övekkel mutatnak formai és talán gondolati rokonságot (KRALOVÁNSZKY 1955, 197-198). 1 A szakirodalomban elterjedt nyelvtanilag helytelen csontosöv névalak helyett inkább a csontveretes öv, csontdíszes öv összetételeket használom (ui. minőségjelzős viszonyban a szókapcsolatok és az összetételek egyaránt jelöletlenek, mivel az alanynak, valamint a minőségjelzőnek nincs ragja). 2 A csontveretes övek alaposabb vizsgálatát nehezíti, hogy sok esetben a rendelkezésre álló adatok rendkívül hiányosak a rossz feltárások és a hiányos dokumentációk következtében.