A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

SOMOGYI Péter: Újabb gondolatok a bizánci érmék avarföldi elterjedéséről. Numizmatikai megjegyzések Bálint Csanád közép avar kor kezdetére vonatkozó vizsgálataihoz

gyedik Kuvrat-fiú bevándorlásával függ össze, a legfiatalabb solidusok verési ideje alapján először én pontosítottam az onogur-bolgár bevándorlás történeti dátumát a 674 és 681 közötti évekre, és egyúttal rámutattam, hogy ezen értelmezés szerint a korábbi verettípusok is, így II. Constans solidusai is, csak 674/81 után kerülhettek sírba. Ez a mechanikus, túlságosan merev következtetésem jogosan váltotta ki Bálint Csanád bírálatát. Védelmemre szeretném azonban megjegyezni, hogy ezzel a módszerrel csak néhány kiválasztott temetkezés keltezésére tettem javaslatot. A közép avar kori lelethorizont egészének abszolút keltezésével kapcsolatban tudatosan nem foglaltam állást. A kérdéskör Bálint Csanád által most kitűnően ábrázolt komplexitása ismeretében, ez nem is lett volna tanácsos. BEFEJEZŐ MEGJEGYZÉSEK A FELÜLETESSÉGBŐL, FIGYELMETLENSÉGBŐL EREDŐ HIBÁKRÓL A korszellemnek megfelelően az avar korral foglalkozó szakmunkákban is egyre nagyobb teret nyer az alapadatok felületes kezelése és a szakirodalom lapos, felszínes tanulmányozása. A Bálint Csanád által jelzett és már korábban is többször érintett módszertani zsákutcák — a tekintélyelv, a „kelet-preferencia", a beszűkült szemléletmód, a vegyes érvelés (BÁLINT 2004, 49, 52,246-252; BÁLINT 2004a, 44,96. j., 47-49) — mellett ebben az egyáltalán nem örvendetes fejlődésben további veszélyt látok, ami a magyar avarkutatás komolyságát hosszú távon megkérdőjelezheti. Sajnos néhány figyelmetlenségből eredő hiba Bálint Csanád most tárgyalt munkájába is „becsúszott". Mivel joggal várható, hogy tanulmánya az avarkutatás történetében fontos mérföldkővé, sokat olvasott és idézett alapművé válik, legalább a legszembetűnőbb és leginkább értelemzavaró, felületességből adódó hibákat szeretném helyreigazítani. Jól ismerve Bálint Csanád szakmai igényességét, biztos vagyok benne, hogy ezzel ő is egyetért. Theophanesnak az öt Kuvrat-fiúról szóló jól ismert történetével összefüggésben Bálint Csanád arra hívja fel a figyelmet, hogy a negyedik fiú nem a népével, hanem a seregével kért befogadást az avaroknál. Ez az eddig figyelmen kívül hagyott adat kétségtelenül alkalmas érv lehet a bevándorlás-elmélet ellen. Nem is a megállapítást, hanem annak a nem igazán szerencsés megfogalmazását szeretném szóvá tenni, mely azt a benyomást kelti, mintha már Theophanes is Kubernek nevezte volna Kuvrat negyedik fiát.

103 Azzal, hogy nem erről van szó, mert a negyedik Kuvrat-fiút csak közvetetten és nem minden kritika nélkül azonosítják egy másik forrásból, a Miracula Sancti Demetrii-ből ismert Kuber nevű bolgár fejedelemmel, Bálint Csanád természetesen tökéletesen tisztában van (BÁLINT2004, 283; BÁLINT 2004a, 41, 46). Mint ahogy Bóna István is nagyon jól tudta, hogy a Miracula csak egy Kuber nevű bolgárról tudósít, anélkül, hogy származását elárulná. Ennek ellenére nála is megtalálható a tényállást elkendőző megfogalmazás.

104 A pontatlan szóhasználatra csak egy magyarázat van: azt a történészek által kidolgozott elméletet, miszerint a Theophanesnál említett negyedik Kuvrat-fiú a Miracula Kuberével lenne azonos,

105 mindkét kutató automatikusan viszszavetítette a két eredeti forráshelyre. Módszertani hiba, amely remélhetőleg következmények nélkül marad. Remélhetőleg senkinek sem jut majd eszébe, hogy az elméletre a jövőben már mint hiteles forrásadatra hivatkozzon.

106 Az olyan fogalmakat, mint „Kuber bevándorlása" vagy „Kuber bolgárjai" kizárólag csak a történeti elmélettel összefüggésben lenne szabad használni, a közvetlen forráshivatkozások (Theophanes, Nikephoros, Miracula Sancti Demetrii) esetében ezek használata kerülendő. Egyáltalán nem kérdés — és ezt Bálint Csanádnál senki nem tudja jobban —, hogy IV. Constan103 a bizánci szerző szóhasználata egyértelmű: az avarokhoz beköltöző Kuber hadseregéről (dynamis) és nem népéről (laos) tudósít (...) a forrás a Kuberrel együtt beköltözőiteket nem egy vándorló népcsoportnak tekintette... " (BÁLINT 2004a. 42). „...Theophanes a Kuberrel a Kéirpát-medencébe költözőket egyértelműen hadseregnek, és nem népnek nevezte" (BÁLINT2004a. 55). 104 BÓNA 1970. 260-at idézi BÁLINT 2004a. 45. 102. j. „Szent Demetriosz legendája szerint Kuvrat negyedik fia szlávok jelet t is uralkodott. " 105 Az ötlet már 1884-ben és 1910-ben is felvetődött, azonban csakjóval később, a bizantológus Veselin Besevliev, SzádeczkyKardoss Samu és Paul Lemérte munkája nyomán vált nem minden kritikától mentes tézissé (vö. POPOVIC' 1986, 114, 90-91. ).: POHL 1988, 280. 44. j.; BÁLINT 2004a. 37 23-24. p. 106 A bevezetésben említett budapesti tudományos ülésszakon elhangzott ad hoc hozzászólásában Walter Pohl is felhívta a figyelmet a két forráshely és a rájuk épülő elmélet következetes megkülönböztetésére.