A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

SOMOGYI Péter: Újabb gondolatok a bizánci érmék avarföldi elterjedéséről. Numizmatikai megjegyzések Bálint Csanád közép avar kor kezdetére vonatkozó vizsgálataihoz

vándorlásával, csak rövid ideig tartott? Ezt a Don alsó folyása menti numizmatikai anyagra támaszkodó feltételezést természetesen még bizonyítani kellene, s kérdés, hogy ez valaha is sikerülhet-e. Azonban jelenlegi tudásunk alapján ez lenne az egyetlen lehetőség, hogy az avarokhoz irányuló második nagy solidus-beáramlást mégiscsak a negyedik Kuvrat-fiú bevándorlásával magyarázzuk. Az idevágó történeti és numizmatikai adatok áttekintése tehát ahhoz a felismeréshez vezetett, hogy a bizánci adófizetések 626. évi megszűnése után legközelebb csak a 650-es években kerültek ismét solidusok — és ezúttal ezüstérmék is — az avarokhoz. Jelentős összegekről lehetett szó, melyek mögött — ellentétben a Bóna István általjavasolt és általam is képviselt tézissel, úgy tűnik — mégiscsak közvetlen és rendszeres bizánci juttatások keresendők. Olyan hivatalos juttatások, amelyek folyósítása egy, az avarokkal vagy azok egy részével az onogur-bolgárok ellen kötött szövetség keretében jól elképzelhető lenne. A 678. évi avar követségről szóló jól ismert tudósításon kívül három további körülmény szól emellett a magyarázatmodell mellett: Egyrészt az a történeti rekonstrukció, miszerint az onogur-bolgárok már a 650-es években ellenőrizték volna a Dnyepertől nyugatra eső síkságot, másrészt a havasalföldi hexagramm-leletek általam most javasolt történeti értelmezése, ami kizárja azt a korábbi feltételezésemet, hogy a nyugatra vonult onogur-bolgárok már 681 előtt is rendszeresen kaptak volna évjáradékot Bizáncból, és harmadrészt II. Constans és IV. Constantinus solidusainak feltűnő koncentrációja az avar szállásterület délkeleti részén, míg Pannóniából, ahol a történeti hagyomány szerint a negyedik Kuvrat-fiú kíséretével letelepedett, mindössze négy solidust ismerünk a konstantinápolyi verdéből (3. kép). Négy solidust, amelyek azonban nem kizárólag csak Konstantinápolyból kerülhettek ide. Hála Perctarit és Lupus Paulus Diaconus által feljegyzett történetének, a friauli langobardok és a feltehetőleg pannóniai avarok közötti politikai-katonai kapcsolatok 663-ig történetileg adatoltak (POHL 1988, 275-276).

100 De az itáliai mintára készült avar éremutánzatok is bizonyítják az avarok itáliai kapcsolatait, amelyek a nagybajomi itáliai veret (51. kat. sz.) keltezését figyelembe véve 674 után még javában tartottak, és mint azt III. Theodosius Mistelbach környékén (Alsó-Ausztria) talált tremissise mutatja, legalább a 715/17. évig fennállhattak (SOMOGYI 1997, 133; WINTLR 2000, 50-51, 30. j.).

101 Mivel II. Constans és IV. Constantinus konstantinápolyi solidusai Itáliában is forgalomban voltak, nem volt különösebb akadálya annak, hogy ilyen veretek Itáliából is elkerüljenek a pannóniai avarokhoz. Ezzel szemben, amint erre már Bálint Csanád is rámutatott, II. Constans neulengbachi és Wiener Neustadt-i rézérméi, mivel mindkét lelőhely az akkori avar szállásterület nyugati peremén, ha ugyan már nem azon kívül található, feltehetően avar közreműködés nélkül került Itáliából északra. Ugyanez érvényes a már említett Hornová u Krnova-i (Csehország, Dél-Szilézia) és a sajnos nem teljes egészében nyilvántartásba vett hellmonsödti (Felső-Ausztria, Linz közelében) rézérmeleletekre is (BÁLINT 2004a, 51-52). Amivel ezúttal sem értek egyet, az a mód, ahogyan Bálint Csanád e rézérmék elterjedéséből az avarokhoz irányuló második solidus-beáramlás okaira következtet. Mint már rámutattam, a rézérméknek semmi közük sem volt az államérdeket szolgáló hivatalos juttatásokhoz, elterjedésük irreleváns azoknak az éremleleteknek az értelmezéséhez, amelyekről nyilvánvaló, hogy aranyban folyósított hivatalos bizánci juttatásokból származnak. Végezetül szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy 1970 körül, amikor Bóna István kidolgozta bevándorlás-elméletét, még teljesen ismeretlen volt az avar szállásterületről származó bizánci aranyérmék tényleges időbeli eloszlása. Bóna István csak jóval később, már az éremanyag összetételének részletes ismeretében magyarázta II. Constans és IV. Constantinus solidusainak elterjedését az onogur-bolgárok bevándorlásával. Következésképp az avar kori bizánci érméket — Bálint Csanád állításával ellentétben — nem használhatta és nem is használta fel numizmatikai érvként elméletéhez. A bevándorláselméletből a közép avar kor kezdetére adódó dátum tisztán történeti, ami ráadásul — és ebben Bálint Csanádnak feltétlenül igaza van — pontosan még csak meg sem határozható.

102 Abból a feltevésből kiindulva, hogy ez a késői solidus-beáramlás a ne100 A legújabban, 2005 nyarán, a Hajdúnánás-Fürj-halom-dülöi avar temető egyik sírjából előkerült 11. Constans-solidns verési helye és ideje (Róma, MIB 120', 662/663?) valósággal felkínálja, hogy ezt a darabot Friaulból hozott „szuvenírnek" tekintsük. Köszönöm Anders Alexandrának (ELTE Régészettudományi Intézete), hogy az érem fotóját meghatározás céljából a rendelkezésemre bocsátotta. 101 A Mistelbach-környéki tremissis elkerülte Bálint Csanád figyelmét. 102 BÁLINT2004a. 46 a különböző keltezési javaslatok felsorolásával.