A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

SOMOGYI Péter: Újabb gondolatok a bizánci érmék avarföldi elterjedéséről. Numizmatikai megjegyzések Bálint Csanád közép avar kor kezdetére vonatkozó vizsgálataihoz

Leontius azt követő rövid uralkodása alatt jutottak el a kazárokhoz. Olyan ajándékokkal vagy évjáradékokkal, amelyekből a podgornenszkiji IV. temető 2. kurgánja alatt eltemetett személy, illetve nemzetsége is részesült, hogy aztán az egymással ellenséges két uralkodó solidusai végül is békésen megférjenek egymás mellett egy előkelő lovaspásztor öltözékére varrt díszveretek formájában (NAUMENKOBEZUGLOV 1996).

81 A bizánci pénz- és adórendszer mechanizmusa, illetve az egy-egy típuson belüli számos verőtőváltozat is amellett szól, hogy az éremverés legalábbis a konstantinápolyi főverdében folyamatos volt. Általában tehát nem okozhatott nagyobb gondot, hogy a hivatalos juttatásokat, így az avaroknak és más steppei népeknek megállapított évjáradékot is kurrens aranyérmékkel fizessék. Az avar szállásterületen belül előkerült 626 előtt vert aranyérmék gyakorisági eloszlása követi a bizánci aranyadó forrásokból jól ismert fokozatos növekedését. Ez a megfigyelés is, valamint a könnyű solidusok feltűnő arányú részesedése mind a Kárpátmedencei, mind a Dnyeper-vidéki éremanyagban azt sejteti, hogy a steppei népeknek szánt „pénzszállítmányokat" meghatározott szabályok szerint állíthatták össze. A teljes egészében múzeumba került hódmezővásárhely-szikáncsi nagy hun kori soliduslelet szinte kizárólag II. Theodosius aranyait tartalmazza a konstantinápolyi verdéből. Az azonos típusú solidusok között feltűnően sok azonos elő- vagy hátlapi verőtövön készült darab található (BÍRÓ-SEY 1976, 8, 10).

82 Egy ritka és szerencsés lelet, amely jól mutatja, hogy a hunoknak eredetileg kifizetett öszszeget túlnyomóan az adófizetés idejében aktuális, kurrens solidusok tették ki. Zemiansky Vrbovok-on 11. Constans 17 miliarensisét mindössze csak hat különböző elő- és hét különböző hátlapi verőtövön verték. Az elő- és hátlapi verőtövek kombinációja alapján kilenc csoportot lehet elkülöníteni, melyek közül hat még egymáshoz is kapcsolódik. Az I. csoport öt, a II. csoport még mindig négy teljesen azonos verőtő-páron vert példányt tartalmaz (vö. FIALA 1986, 17-18, Obr. 2-3). Nem kérdéses tehát, hogy a Zemiansky Vrbovok-i ezüstérmék egy zárt gyártási sorozatból származnak, amelynek egy része egyidejűleg és együttesen hagyta el a konstantinápolyi verdét majd a birodalom területét. Ugyanez vonatkozik a Mala Perescepino-kör temetkezéseiből ismert azonos verőtövön készült Heraclius- és II. Constanssolidusokra is (SEMËNOV 1991, 124-125; SOKOLOVA 1997, 19-20, 29 a verőtő-kapcsolatok grafikus ábrázolásával).

83 Ennek ellenére mindig megeshetett, hogy a zárt sorozatok közé ugyanazon uralkodó korábbi típusai, illetve korábbi császárok pénzei is belekeveredtek. Mivel IV. Constantinus arcképe és neve 654 óta szerepel az atyja, II. Constans haláláig (668) vert éremtípusokon, bizonyára nem volt különösebb protokolláris akadálya annak, hogy az egyeduralkodása idején esedékes állami juttatásokhoz, diplomáciai ajándékokhoz a társuralkodása idejéből származó pénzeket is felhasználják, amennyiben a kincstár rendelkezett még ezekkel a régebbi darabokkal.

84 A helyzetet bonyolítja, hogy a két lehetőség egyáltalán nem zárja ki egymást. Az is megeshetett, hogy a II. Constans pénzeinek egy része még 668 előtt, 81II. Iustinianus négy solidusa (1/6-9. ctbra) két különböző emisszióhoz tartozik (MIB 6, 687-692 és MIB 8b, 692-695 vége). II. Leontius két solidusa (MIB 1, 695 vége — 698) azonos verőtőröl származik (1/10-11. ábra). A rendkívül gazdag temetkezés leletei közé tartozik még IV. Constantinus három solidusa (MIB 7a vagy 8a, 674-681, 1/3. ábra, MIB 10, 681-685, 1/45. ábra) és egy ezüstkorsó II. Constans hitelesítő pecsétjével a 641-6561/52. évekből (2. ábra). IV. Constantinus egyik solidusát kivéve ( 1/3. ábra) minden solidust kétszer átlyukasztottak. Ezek felvarrt ruhadíszként párosával helyezkedtek el, • míg az egyetlen át nem lyukasztott darabot selyembe csavarva helyezték a sírba. Mint azt az ezüstkorsó és az ugyanennek a temetőnek a 14. kurgánjából előkerült két II. Constans solidus is bizonyítja (MIB 23, 651/52-654, 1/1. ábra és MIB 31. 662-667, 1/2. ábra), a podgornenskiji kurgánokba temetkező lovasnépek rendszeresen kaphattak bizánci drágaságokat és aranyérméket a 7. század 2. felében. 82 Az 1963 őszén talált éremkincs 1439 solidusból áll (kettő Honoriusé, 32 db 111. Valentinianusé és 1405 db II. Theodosiusé). II. Theodosius azonos elő-, illetve hátlapi verőtövön vert solidusaira a közleményben csak egy konkrét példa áll: a 81— 140. sz. solidusok hátlapját ugyanazon a verőtövön verték. Az azonos verőtöveken keresztül kapcsolódó példányoknak a szerzönö által bejelentett ismertetése és értékelése, sajnos, soha nem jelent meg. így állt elő az a fura helyzet, hogy az 5. századból ismert legnagyobb és teljes egészében múzeumba került soliduslelet teljes körit numizmatikai feldolgozása felfedezése után 42 évvel még mindig várat magára. 83 Ebből kiderül, hogy a Mala Perescepino-i lelet solidusai legkevesebb két időben különböző csoportot alkotnak. 84 Csupán IV. Leóról jegyezték fel, hogy uralkodása kezdetén (775) atyja vagyonát kezdte szétosztogatni. Az sajnos nem derül ki Theophanes fogalmazásából, hogy annak során az elhunyt uralkodó képére vert pénzek is közvetlen kiadására kerültek-e (FÜEG 1991, 42, 31. j.)