A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

SOMOGYI Péter: Újabb gondolatok a bizánci érmék avarföldi elterjedéséről. Numizmatikai megjegyzések Bálint Csanád közép avar kor kezdetére vonatkozó vizsgálataihoz

rébe.) Amíg a 626 előtti aranyak mennyisége a for­rásokban megadott éves összegek alapján viszonylag jól meghatározható, megfelelő forrásadatok híján a 650 után beáramló solidusok eredeti mennyisége még csak nem is becsülhető. De annyi bizonyos, hogy ez a mennyiség a magánjellegű pénzforgalom kereteit és lehetőségeit messze felülmúlta. Ha tehát 25-30 év elmúltával hirtelen ismét jelentős mennyi­ségű aranypénz (meg ezüstpénzek is) került az ava­rokhoz, akkor feltétlenül jogos valamilyen alapvető változásra gyanakodni. Az persze más kérdés, hogy a változást kiváltó eseménynek nyoma maradt-e az írott forrásokban. A vizsgált korszak forrásai az avarokat illetően igen szűkszavúak, ezért csak nagyon gyér és eset­leges ismereteink vannak Konstantinápoly 626. évi ostroma és a frankokkal való első konfrontáció között eltelt másfél évszázad Avarföldet is érin­tő eseményeiről (SZÁDECZKY-KARDOSS 1998, 209; BÁLINT 2004, 604). A kevés forráshely egyike az a sokat idézett tudósítás egy avar követségről, amely 678-ban azért érkezett Konstantinápolyba, hogy gratuláljon IV. Constantinusnak az arabok felett aratott bizánci győzelemhez (POHL 1988, 278, 26. j.; SZÁDECZKY-KARDOSS 1998, 221, 97. §). A forrásból sajnos nem derül ki, hogy ez a követjárás egy egy­szeri és kivételes kapcsolatfelvételt, vagy az avarok és Bizánc között már korábban megindult hosszabb távú diplomáciai közeledés feljegyzésre méltó csúcs­pontját jelzi. 7-" 1 Tény viszont, hogy a 650 utáni avar kori aranyérmék sorát IV. Constantinus 674-681 között vert solidusai zárják. Mivel verési idejük és helyük az avar követség időpontjával és helyszínével kiválóan megegyezik, könnyen lehet, hogy ezek az érmék a diplomáciailag kötelező viszontajándékok részeként ezzel a követséggel kerülhettek Avarföld­re. 76 Ami a korábbi solidustípusok elterjedését illeti, arra a fenti gondolatmenetet elfogadva két feltevés is adódik: vagy már II. Constans idején is érkeztek avar követségek Konstaninápolyba, melyek aztán az éppen akkor aktuális arany- és ezüstérmékkel meg­ajándékozva tértek vissza hazájukba, vagy pedig a 678. évi követségnek ajándékozott pénzek között vol­tak korábbi, még II. Constans idején vert solidusok és ezüstérmék is. Az első feltevéshez az onogur-bolgárok története szolgál néhány támponttal. Közismert ugyanis, hogy az onogur-bolgárok 626 után rendszeresen részesül­tek a szomszédos steppei népeknek juttatott bizánci ajándékokból, évjáradékból. S a bizánci adminiszt­ráció biztosan nemcsak a Kuvrat és Heraclius csá­szár közötti nagyon jó személyes kapcsolat miatt döntött így (CICUROV 1980, 153, 161 és 174-176; POHL 1988, 270, 15-16. j.; SZÁDECZKY-KARDOSS 1998, 213. 89. §), hanem jól átgondolt politikai számításból: Az onogur-bolgárokra, akiknek az avarokkal való el­lenséges magatartását a krónikák is feljegyezték, 77 természetes szövetségesként számíthattak az avarok ellen, akikről a 626 utáni években még senki sem tudhatta, hogy már soha többé nem fogják veszé­lyeztetni Bizánc balkáni területeit. Másrészt a Mala Perescepino-kör temetkezései túlnyomóan 629 után vert sol idusokat tartalmaznak, csupa olyan típust, melyek az avaroknál alig, vagy egyáltalán nem for­75 Az ulé)bbi véleményen van POHL 1988, 442, 28. j., és DAIM2003. 59 sem csupán egyszeri eseményt lát benne. 76 Rövid utalással erre a lehetőségre: POHL 1988. 278. Már részletes érveléssel BÁLINT 2004. 605 606. Véleménye szerint a Zemiansky Vrbovok-i két hexagramm olyan túlsúlyos, különleges veret lenne, amelyek diplomáciai ajándékként, adományként az avar követséggel kerülhettek a Kárpát-medencébe. Feltevése azonban nyilvánvaló félreértésen alapul. Valójában mindkét ezüstérme súlya egészen szokványos 6,671 és 6,691 g (RADOMËRSKY1953, 118; SOMOGY! 1997. 97), a hexagrammák normasúlyától (6,82 g) alig térnek el. Az azonban igaz, hogy jelentősen nehezebbek a miliar ensiseknél, amelyek súlya Zemiansky Vrbovok­on 3.325 és 4,682 g között váltakozik. Ennek ellenére 615 és 680 között a hexagram mákat bizonyíthatóan kurrens célokra verték (GR1ERSON 196)8, 17-18). Ebben az időben a miliarensis volt a különleges alkalmakra vert ceremoniális ezüst, ami már csak emiatt is nagyon ritka (GRIERSON 1968. P) 20; HAHN 1981, 17, 98, 133 és 155). Következésképp inkább a Zemiansky Vrbovok-i miliarensisek kerülhetett adományok vagy ajándékok részeként a Kárpát-medencébe (GRIERSON 1968. 19 a közép-szlovákiai lelőhely Sziléziába helyezésével; CURTA 1996, 111 112). Emiatt a Kiskőrös-típusú ezüstérme-utánzatok által is bizonyított egyedülálló elterjedésüket az avaroknál (SOMOGY! 1997, 125, 10. ).. 126 127) korábban is bizánci hivatalos juttatásokkal magyaráztam. Olyan évjáradékok és ajándékok részeként, amelyeket Bóna István bevándorlás-elméletét alapul véve nem az avarok, hanem az Avarföldre vonult onogur-bolgárok még korábbi szállásterületeiken kaphattak (SOMOGYI 1997. 129, 27. j.). HAHN 1981, 133. 21-22. j. nyitva hagyta ennek az érdekes éremleletnek a magyarázatát. 77 A történészek különbözően értékelik Nikephoros tudósítását Kuvrat avarok elleni lázadásáról. A véleményeket ROMASOV 1994. 232 237 foglalta össze. CICUROV 1980. 175-176. 65. j. a forráshelyet megbízhatatlannak tartja, és legfeljebb azt tudja elképzelni, hogy Kuvrat avar követeket űzetett el országából. !'()///. /988. 273. 43. j. az avarokat a türkökkel helyettesítené, akikről az onogur-bolgárok ebben az időben ténylegesen leváltak. ROMASOV 1994. 237 is erre a megoldásra gondol. SZÁDECZKY-KARDOSS 1998. 213 nem vonja kétségbe a híradás hitelességét.

Next

/
Thumbnails
Contents