A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)
SOMOGYI Péter: Újabb gondolatok a bizánci érmék avarföldi elterjedéséről. Numizmatikai megjegyzések Bálint Csanád közép avar kor kezdetére vonatkozó vizsgálataihoz
rébe.) Amíg a 626 előtti aranyak mennyisége a forrásokban megadott éves összegek alapján viszonylag jól meghatározható, megfelelő forrásadatok híján a 650 után beáramló solidusok eredeti mennyisége még csak nem is becsülhető. De annyi bizonyos, hogy ez a mennyiség a magánjellegű pénzforgalom kereteit és lehetőségeit messze felülmúlta. Ha tehát 25-30 év elmúltával hirtelen ismét jelentős mennyiségű aranypénz (meg ezüstpénzek is) került az avarokhoz, akkor feltétlenül jogos valamilyen alapvető változásra gyanakodni. Az persze más kérdés, hogy a változást kiváltó eseménynek nyoma maradt-e az írott forrásokban. A vizsgált korszak forrásai az avarokat illetően igen szűkszavúak, ezért csak nagyon gyér és esetleges ismereteink vannak Konstantinápoly 626. évi ostroma és a frankokkal való első konfrontáció között eltelt másfél évszázad Avarföldet is érintő eseményeiről (SZÁDECZKY-KARDOSS 1998, 209; BÁLINT 2004, 604). A kevés forráshely egyike az a sokat idézett tudósítás egy avar követségről, amely 678-ban azért érkezett Konstantinápolyba, hogy gratuláljon IV. Constantinusnak az arabok felett aratott bizánci győzelemhez (POHL 1988, 278, 26. j.; SZÁDECZKY-KARDOSS 1998, 221, 97. §). A forrásból sajnos nem derül ki, hogy ez a követjárás egy egyszeri és kivételes kapcsolatfelvételt, vagy az avarok és Bizánc között már korábban megindult hosszabb távú diplomáciai közeledés feljegyzésre méltó csúcspontját jelzi. 7-" 1 Tény viszont, hogy a 650 utáni avar kori aranyérmék sorát IV. Constantinus 674-681 között vert solidusai zárják. Mivel verési idejük és helyük az avar követség időpontjával és helyszínével kiválóan megegyezik, könnyen lehet, hogy ezek az érmék a diplomáciailag kötelező viszontajándékok részeként ezzel a követséggel kerülhettek Avarföldre. 76 Ami a korábbi solidustípusok elterjedését illeti, arra a fenti gondolatmenetet elfogadva két feltevés is adódik: vagy már II. Constans idején is érkeztek avar követségek Konstaninápolyba, melyek aztán az éppen akkor aktuális arany- és ezüstérmékkel megajándékozva tértek vissza hazájukba, vagy pedig a 678. évi követségnek ajándékozott pénzek között voltak korábbi, még II. Constans idején vert solidusok és ezüstérmék is. Az első feltevéshez az onogur-bolgárok története szolgál néhány támponttal. Közismert ugyanis, hogy az onogur-bolgárok 626 után rendszeresen részesültek a szomszédos steppei népeknek juttatott bizánci ajándékokból, évjáradékból. S a bizánci adminisztráció biztosan nemcsak a Kuvrat és Heraclius császár közötti nagyon jó személyes kapcsolat miatt döntött így (CICUROV 1980, 153, 161 és 174-176; POHL 1988, 270, 15-16. j.; SZÁDECZKY-KARDOSS 1998, 213. 89. §), hanem jól átgondolt politikai számításból: Az onogur-bolgárokra, akiknek az avarokkal való ellenséges magatartását a krónikák is feljegyezték, 77 természetes szövetségesként számíthattak az avarok ellen, akikről a 626 utáni években még senki sem tudhatta, hogy már soha többé nem fogják veszélyeztetni Bizánc balkáni területeit. Másrészt a Mala Perescepino-kör temetkezései túlnyomóan 629 után vert sol idusokat tartalmaznak, csupa olyan típust, melyek az avaroknál alig, vagy egyáltalán nem for75 Az ulé)bbi véleményen van POHL 1988, 442, 28. j., és DAIM2003. 59 sem csupán egyszeri eseményt lát benne. 76 Rövid utalással erre a lehetőségre: POHL 1988. 278. Már részletes érveléssel BÁLINT 2004. 605 606. Véleménye szerint a Zemiansky Vrbovok-i két hexagramm olyan túlsúlyos, különleges veret lenne, amelyek diplomáciai ajándékként, adományként az avar követséggel kerülhettek a Kárpát-medencébe. Feltevése azonban nyilvánvaló félreértésen alapul. Valójában mindkét ezüstérme súlya egészen szokványos 6,671 és 6,691 g (RADOMËRSKY1953, 118; SOMOGY! 1997. 97), a hexagrammák normasúlyától (6,82 g) alig térnek el. Az azonban igaz, hogy jelentősen nehezebbek a miliar ensiseknél, amelyek súlya Zemiansky Vrbovokon 3.325 és 4,682 g között váltakozik. Ennek ellenére 615 és 680 között a hexagram mákat bizonyíthatóan kurrens célokra verték (GR1ERSON 196)8, 17-18). Ebben az időben a miliarensis volt a különleges alkalmakra vert ceremoniális ezüst, ami már csak emiatt is nagyon ritka (GRIERSON 1968. P) 20; HAHN 1981, 17, 98, 133 és 155). Következésképp inkább a Zemiansky Vrbovok-i miliarensisek kerülhetett adományok vagy ajándékok részeként a Kárpát-medencébe (GRIERSON 1968. 19 a közép-szlovákiai lelőhely Sziléziába helyezésével; CURTA 1996, 111 112). Emiatt a Kiskőrös-típusú ezüstérme-utánzatok által is bizonyított egyedülálló elterjedésüket az avaroknál (SOMOGY! 1997, 125, 10. ).. 126 127) korábban is bizánci hivatalos juttatásokkal magyaráztam. Olyan évjáradékok és ajándékok részeként, amelyeket Bóna István bevándorlás-elméletét alapul véve nem az avarok, hanem az Avarföldre vonult onogur-bolgárok még korábbi szállásterületeiken kaphattak (SOMOGYI 1997. 129, 27. j.). HAHN 1981, 133. 21-22. j. nyitva hagyta ennek az érdekes éremleletnek a magyarázatát. 77 A történészek különbözően értékelik Nikephoros tudósítását Kuvrat avarok elleni lázadásáról. A véleményeket ROMASOV 1994. 232 237 foglalta össze. CICUROV 1980. 175-176. 65. j. a forráshelyet megbízhatatlannak tartja, és legfeljebb azt tudja elképzelni, hogy Kuvrat avar követeket űzetett el országából. !'()///. /988. 273. 43. j. az avarokat a türkökkel helyettesítené, akikről az onogur-bolgárok ebben az időben ténylegesen leváltak. ROMASOV 1994. 237 is erre a megoldásra gondol. SZÁDECZKY-KARDOSS 1998. 213 nem vonja kétségbe a híradás hitelességét.