A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

SOMOGYI Péter: Újabb gondolatok a bizánci érmék avarföldi elterjedéséről. Numizmatikai megjegyzések Bálint Csanád közép avar kor kezdetére vonatkozó vizsgálataihoz

ló hosszú távú törekvése váltott ki, hogy mindenáron megszerezze a katonai-gazdasági hatalmat a terület felett, a havasalföldi hexagramm-leletek mind földrajzilag, mind kronológiailag önálló, zárt lelethorizontot képviselnek. A Kaukázuson túli területekhez képest az AlDunától északra elterülő síkság a bizánci politika számára mind hadászatilag, mind gazdaságilag mindig is csak mellékes színtér volt. A balkáni provinciák elvesztését követően pedig ez a térség is a Bizáncban egyszerűen csak szklaviniának nevezett szlávok lakta vidékek egyikévé vált. Ezért a hexagrammák havasalföldi elterjedését a grúziai és örmény hexagramm-leletek értelmezésének példájára nem magyarázhatjuk egyszerűen azzal, hogy ezek a IV. Constantinus dicstelen hadjárata idején itt megfordult bizánci csapatokkal kerültek ide (MOUSHEGHIAN 2000, 34). De Florin Curta javaslata sem meggyőző, aki szerint ezek az ezüstpénzek az Asparuch bolgárjainak 680/1 előtt fizetett bizánci adóból és ajándékból származnának (CURTA 1996, 114-115). A havasalföldi hexagramm-leletek összetétele meglepően kompakt és homogén. Egy kivétellel II. Constans 654-659., illetve 659-668. évi vereteivel kezdődnek, melyeket IV. Constantinus egymást követő emisszióiból származó érméi követik 674—681ig bezárólag. Az egyetlen kivétel a Heraclius három hexagrammájával kezdődő galati lelet. Verési idejüket (615-625, esetleg 626-629) legalább 25-30 év választja el a lelethez tartozó legkorábbi II. Constansérmék verési idejétől (654-659). Mivel a rézérmék beáramlása Havasalföldre és Dél-Besszarábiábacsak a 620-as években, azaz már a hexagramm bevezetése után szűnt meg, nem elképzelhetetlen, hogy az utolsó rézérmékkel együtt még a legelső hexagrammák, így a három galati darab is eljutottak az Al-Duna vidékére. Egyébként Heraclius hexagrammáit Havasalföldről nem, csak a Kárpát-medencében (Sínnicolaul Mare/Nagyszentmiklós, 64. kat. sz.) és a Dnyeszter torkolatánál (Marazlievka) ismerjük.

73 Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a 650-es évek 2. felében egy olyan területen jelennek meg a hexagrammák, ahol már vagy harminc évvel korábban megszűnt a bizánci érmék forgalma. IV. Constantinus egy 668/9ben vert, a Szeret középső folyásánál talált szórvány hexagrammája (Scurta) azt jelzi, hogy ez az érmebeáramlás a Moldvát is érinthette (BUTNARIU 1985, 222, nr. 137). A 7. század 2. felében Havasalföld és Avarföld numizmatikai anyaga meglepően egységes képet mutat. De nemcsak amiatt, mert a havasalföldi hexagrammák és az avarföldi solidusok verési ideje pontosan fedi egymást, hanem azért is, mert mindkét régióban egy cca. 30 éves „éremlelet mentes" periódus után kezdődött el a bizánci érmék beáramlása. Csupán a két éremállomány összetétele (ezüst-, illetve aranypénzek) különbözik. Ezüstpénzek jelenlétére az avar szállásterület belsejéből csak a Kiskőröstípusú veretutánzatok utalnak, ugyanis az eredeti bizánci ezüstérmék lelőhelyei (Zemiansky Vrbovok és Stejanovci) az akkori avar szállásterület peremén, illetve azon kívül találhatók.

74 BIZ A NCI-A VAR, ILLETVE BIZANCI-SZLA V SZO VETSEG LEHETŐSÉGE A 7. SZÁZAD 3. NEGYEDÉBEN Nem vitatom, hogy a régészeti-numizmatikai leletösszefüggések összekapcsolása az írott forrásokból ismert történeti eseményekkel mindig esetleges és viszonylagos. Ha azonban az Avarföldre irányuló solidus-beáramlás 625/26 körüli hirtelen visszaesése egy jól ismert történeti eseménnyel, a bizánci adófizetések 626. évi beszüntetésével esik egybe, akkor kézenfekvő, hogy a 650 után vert arany- és ezüstérmék ugyancsak váratlan megjelenése okait is egy történeti jelentőségű változásban keressük. Ha ugyanis abból az óriási pénzösszegből, amit Bizánc a források tanúsága szerint csupán az adófizetések utolsó tíz évében juttatott az avaroknak, mindöszsze csak 25 aranyérméről van tudomásunk (kevésbé szigorú kiválasztási elvek mellett ez a szám közel a duplájára lenne növelhető), akkor II. Constans és IV. Constantinus ugyanolyan szigorú kiválasztási elvek alapján felvett 17 aranyérméje eredetileg jelentős mennyiségű aranypénz beáramlására enged következtetni. (Természetesen ez az analógia csak akkor érvényes, ha feltesszük, hogy az avarokhoz került aranyérmék, sírmellékletként vagy elveszített pénzdarabként, mindenkor hasonló gyakorisággal kerültek a földbe, valamint hogy az ily módon a föld alá került pénzdarabok hasonló valószínűséggel jutnak ismét napvilágra, és természetesen a kutatás látókö73 Marazlievkához Id. STOLJARIK 1993. 141. no. 67, típusa feltehetően MIB 138 vagy 140 (615-625)! 74 Ezt jól szemléltetik BUTNARIU 1985. 213. Pl. VII; JACOB 2000. 498. Fig. 1; CURTA 2005. 116. Fig. 1 térképei is.