A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

SOMOGYI Péter: Újabb gondolatok a bizánci érmék avarföldi elterjedéséről. Numizmatikai megjegyzések Bálint Csanád közép avar kor kezdetére vonatkozó vizsgálataihoz

tek Florin Curtával, aki az érmék, mindenekelőtt a gyakran távoli verdékből származó rézérmék késői, és valljuk be, váratlan elterjedését a Fekete-tenger és a Duna között elterülő régióban az ebből az időből jól ismert fekete-tengeri hajózás révén a hajósok és a part menti lakosság között lebonyolított kiskereskedelemmel magyarázza (CURTA 2005, 123-124). E magyarázat fényében aztán már egyáltalán nem meglepő, hogy Heraclius (MIB 200a, 613-618, MIB 211, 618-628), II. Constans (MIB 199, 662-668) és IV. Constantinus (MIB 114, 668-674) rézérméi alexandriai, római és karthágói verdékből kerültek a kis Constantái kincsleletbe (D1M1AN 1957, 197).

50 A kutatás előtt már régóta ismeretes, hogy a rézérmék elterjedése Havasalföldön, Moldvában és a Moldvához keletről csatlakozó síkságon a rézérmék Bizánc balkáni provinciáiból ismert forgalmának felel meg, és hogy ennek a Birodalom területén kívüli, de a Birodalommal való mindennapos gazdasági kapcsolatoktól függő pénzforgalomnak a vége egybeesik a balkáni provinciák pénzforgalmának végével.

51 Eltérést csak a rézpénzek gyakorisága mutat, mivel az egykori bizánci területekről, érthető módon, lényegesen több éremleletet ismerünk, mint az Al-Dunától északra és a Fekete-tenger partjától északnyugatra elterülő síkságról. A leletek egyértelműen jelzik, hogy e vidék lakossága a 620-as évekig a bizánci gazdasági rendszerhez kötődött. Ebben az összefüggésben különösen érdekes a Focas, Heraclius és II. Constans 34 rézérméjéből álló obirseni lelet. A záróérmék verési ideje alapján (642-647, 651/2 és 652-657) egyáltalán nem kérdés, hogy a Duna-deltától északra, a Prut és a Szeret között még a 650-es években is rejtettek el rézérméket. Másrészt szeretnék rámutatni, hogy az obirseni rézérmék nyolc különböző verdéből származnak, Róma és Ravenna kivételével a birodalom minden akkor működő verdéje képviselve van (DIM I AN 1957, 196; PRÉDA 1972, 411-412; BUTNARIU 1985, 212, 230). Mivel az érméket olyan vidéken rejtették el, ahol már évtizedekkel korábban megszűnt a kurrens rézpénzek forgalma, mindez arra utal, hogy nem itt, hanem olyan szomszédos vidékeken szerezték be őket, ahol még a 650-es években is rendszeres volt a pénzforgalom, például Dobrudzsában. Azt, hogy az obirseni rézpénzek tulajdonosa miért ment északra a Szeret és a Prut középső folyásáig és miért éppen ott rejtette el vagyonát, már sohasem fogjuk megtudni. A lelet mindenesetre szoros kivételt képez, amelyből hiba lenne arra következtetnünk, hogy a Duna torkolatától északra a 650-es évekig folyamatos volt a rézérmék forgalma.

52 A Hroznová u Krnova-i lelet (Csehország, DélSzilézia), benne egy Kr. e. 3-2. századi római rézérmével és II. Iustinus, Heraclius, valamint II. Constans (utóbbi a 658-668-as évekből) egy-egy rézpénzével — valamennyi a karthágói verdéből (RADOMËRSKY 1953, 111. 9. j.) — további példa arra, hogy a bizánci területen (ezúttal magában Karthágóban) beszerzett rézérmék igenis elkerülhettek olyan vidékekre, ahol egyébként nem volt forgalomban bizánci kurrens pénz, és ahol a rézpénz — legalábbis mint fizetőeszköz — tulajdonképpen értéktelen volt. Mint már említettük, a 615-ben bevezetett új ezüst pénzfajta, a hexagramm - - ellentétben a különleges alkalmakra veretett ezüstpénzzel, a miliarensisszel — mindennapi használatra szánt fizetőeszköz volt. Ezért aztán meglepő, hogy az Al-Dunától északra, Havasalföldön egy sor olyan kincsleletet ismerünk, amelyek azt tanúsítják, hogy 650 és 680/1 között ebbe a régióba jelentős volt a hexagrammák beáramlása. 50 MIB-meghatározásaim a szerzőnő BMC-meghatározásain alapulnak. 51 Heraclius rézérméi Havasalföldről és Dél-Besszarábiából: Alcedar (BUTNARIU 1985. 224. nr. 192. 620/1). Al máj (BUTNARIU 1985, 217. nr. 3. 612/3), Cioroiasu, Cioroiu (PRÉDA 1972. 398), Cománesti, egyszerre két darab (BUTNARIU 1985. 218. nr. 35-36. 612/3. 619/20), Craiova-Nemzeli Színház (BUTNARIU 1985. 218. nr. 40. 612/3), Dorohoi és Fúlticeni (PRÉDA 1972. 401), Husi (PRÉDA 1972. 403), O/lenita (PRÉDA 1972. 404). Tecuci környéke (STOLJAR1K 1993. 140. no. 65. 619/20). Vaslui környéke (PRÉDA 1972. 411). Heracliusnak egy 614 és 619 között vert follisát Migijából ismerjük (a Déli-Bug partján, a Kodyma-torkolattal szemben) (STOLIAR1K 1993. 141, no. 68). E rézérmék elterjedéséhez Id. STOLJAR1K 1993, 69. 71-72, 11. szövegközti táblázat. 111; BUTNARIU 1985, 210. Pl. VI. 201. szövegközti táblázat! Biztosan nem véletlen, hogy az avar kori sírból származó legfiatalabb rézérme (84. kat. sz.) és Heracliusnak az avar szállásterületről származó legfiatalabb szórvány rézérméi (Carnuntum 1/31. Wien llb/2 és Ravazd — WINTER 2000. 54. 56. 59) ugyancsak ezekre az évekre keltezhetök. 52 Még kevésbé igaz az a korábbi megállapításom, hogy az Al-Dunánál, illetve Moldvában, a Prut és a Szeret között a bizánci ezüst- és rézérmék rendszeres forgalma az onogur-bolgárok megérkezéséig fennállt volna (SOMOGYI 1997. 128). II. Constans két havasalföldi rézérméje (Novaci és Resca: CURTA 2005. 127 no. 30, 651/2-655/6 és 127 no. 33, 647 655) ugyancsak a part menti hajóforgalommal összefüggő késői és kivételes dobrudzsai és szilisztrai rézérme-forgalomra vezethető vissza, míg a tengertől távolabb fekvő bolgár területről előkerült két rézérme (CURTA 2005, 126, no. 26. 129. no. 61) a meszembriai és Meszembria-környéki pénzforgalommal hozható kapcsolatba.