A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

SOMOGYI Péter: Újabb gondolatok a bizánci érmék avarföldi elterjedéséről. Numizmatikai megjegyzések Bálint Csanád közép avar kor kezdetére vonatkozó vizsgálataihoz

Noha a galati (1946) és a priseacai (1965) kincsleletek összetétele régóta ismert, teljes körű numizmatikai feldolgozásuk még várat magára. A II. világháború alatt előkerült drägäsani leletből lenyomatok formájában csak három érméről rendelkezünk adatokkal. Az érmék általam megadott MIB szerint való meghatározásai az eredeti közleményekben szereplő BMC-típusokon alapulnak (DIMIAN 1957, 196 197; BUTOl 1968, 97-100, Fig. 1-4; MITREA 1976, 200; SOMOGYI 1997, 128, 21. j., 131, 34. j.). Ehhez most két kiigazítást fűznék: Priseaca esetében a MIB 62A-típusok számát (1) összecseréltem a MIB 62B-vel (4). Mivel a galati érmékről nem közöltek képeket, nem kizárt, hogy Heraclius három hexagrammája közül egyik-másik tulajdonképpen az első emissziót követő verési periódusba (625-629) tartozik (izokefália). Vârtop/Vîrtoput illetően csak egy rövid feljegyzés áll a kutatás rendelkezésére: ,, Isolé ou trésor? 1939, Deux Hexagrammes: de Constant II et de Constantin IV." (MITREA 1977, 380-381, no 131). Ezért teljesen érthetetlen, hogy Viorel Butnariu miért következtetett II. Constans, valamint Heraclius és Tiberius egy-egy ezüstérmére, valamint Florin Curta mi alapján rekonstruált egy Heraclius, II. Constans és IV. Constantinus egy-egy hexagrammájából álló kincsleletet (BUTNARIU 1985, 224, nr. 173-174; CURTA 2005, 125, no. 13, 128, no. 47, 130, no. 80). Costel Chiriac II. Constans és IV. Constantinus egy-egy hexagrammájáról beszél, amelyek egy elkallódott kincslelethez tartozhattak, és ennél többet ebből az alapközleményből nem is lehet megállapítani (CHIRIAC 1991, 374). A Piua Petrii-böl származó hexagrammákról szintén több, egymásnak ellentmondó vélekedés létezik.

53 Ezúttal legalább nem ok nélkül, mert Constantin Préda összefoglalása a Piua Petrii-ben előkerült ezüstérmékről több mint zavaros (PRÉDA 1972, 406). Mivel az ott hivatkozott elsődleges közleményhez nem volt módom hozzájutni, nem maradt más hátra, mint Préda szövegének értelmezése, ahol a Piua Petrii-ből származó különféle bizánci érméknél többek között az alábbiakat sorolja fel: 1 AR Heraclius si Tiberiu? (Sabotier, II, pl. 34); 2 AR Constantin IV Heraclius si Tiberiu III (Sabotier, II, pl. 34); 2 AR Constantin IV Heraclius si Tiberiu III (Sabotier, II, pl. 35, nr. 17); ..." Azonnal feltűnik, hogy IV. Constantinus két hexagrammája kétszer, de ugyanakkor kétféle Sabatier-meghatározással szerepel. Az első bejegyzésre adott meghatározás, megegyezik az azt megelőzően említett Heraclius- és Tiberius-ezüstérmére adott Sabatier II, 34 hivatkozással. Mivel a Sabatier II, 34. tábláján csak egyetlenegy hexagramm található Heraclius és Tiberius ábrázolásával (21. sz.) méghozzá egy II. Constans-hexagramm, IV. Constantinus hexagrammája biztos nem ilyen típusú volt. Egyébként az éremadatok kettős felsorolására a rövid jegyzetben több példa is van. Emiatt úgy vélem, hogy Piua Petrii-vel kapcsolatban II. Constansnak egy hexagrammájáról (Sabatier II, Taf. 34/21 = MIB 152-154, 659-668) és IV. Constantinusnak legalább két hexagrammájáról (Sabatier II, Taf. 35/17 = MIB 67, 674-681) beszélhetünk, amelyeket 1945 előtt a Ialomita és a Duna összefolyásánál találtak. A bizánci numizmatika számára ezek a leletek valóságos kincsesbányát jelentenek, néhány veretvariáns napjainkig is csak általuk ismeretes.

54 De a kora középkor kutatói is korán felfedezték a havasalföldi hexagramm-leleteket. Mivel az éremkincseket a záróérmék tanúsága szerint megközelítőleg egy időben, mégpedig legkorábban a 670-es években áshatták el, nem csoda, ha a legtöbb kutató az onogur-bolgárok megérkezéséhez köti őket (BUTOI 1968, 103; BUTNARIU 1985,216; POPOVIC 1986, 111-113, Sl. 6; CHIRIAC 1991, 373-377; CURTA 1996, 109, 137. j.; SOMOGYI 1997, 130-131). Érdekes módon arra a nem kevésbé fontos kérdésre senki sem próbált választ keresni, hogy mi lehetett annak az oka, hogy egy olyan vidékre, ahol kurrens pénz, azaz rézérmék egyébként már jó ideje nem voltak forgalomban, az aranyérmék pedig mindenkor ritkák voltak, hirtelen nagy menynyiségű hexagramm áramlott. Ebben a vonatkozásban Florin Curta tanulmánya az egyetlen kivétel. A szerző ebben azt fejtegeti, hogy ezek az ezüstérmék és egyúttal a Cosovenii de Jos típusú ezüstfibulák is bizánci adóként és ajándékként kerültek a bolgárokhoz, amelyek egy részét aztán IV. Constantinus 680/1-es bolgár háborúja idején ásták el. Ez az eszmefuttatás hallgatólagosan túlteszi magát azon, hogy a havasalföldi hexagrammleletek fele az Olt mentén, illetve attól nyugatra került elő, tehát olyan vidéken, amely Asparuch bol53 BUTNARIU 1985, 221. nr. 113: „2 AR Constantin IV. Heraclius si Tiberiu III; Sabatier II. pl. 35/17 si 57/16"; CHIRIAC 1991. 374: „ De la Piua Petrii, la vârsarea lalomitei în Dunâre (Tîrgul de Floci in evul mediu), provin trei hexagrame, una de la Constans II si doua de la Constantin IV Pogonatul. "; CURTA 2005. 130. no. 75: „Piua Petrii (Romania); two hexagrams... ". ahol IV. Constantinus érméiről van szó. 54 Ahogy HAHN 1981, 155 fogalmaz: A priseacai lelet „mint nagy mintalelet irányadó a hexagramm-verés utolsó időszakát illetően". Ld. még CURTA 1996. 113. 155- 156 j.!