A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

SOMOGYI Péter: Újabb gondolatok a bizánci érmék avarföldi elterjedéséről. Numizmatikai megjegyzések Bálint Csanád közép avar kor kezdetére vonatkozó vizsgálataihoz

A KONSTANTINÁPOLYI VERDÉBŐL SZÁRMAZÓ ARANYÉRMEK ELOSZLÁSA Annak ellenére, hogy ez az állomány a két hamis sol idust is magában foglalja, az összetételt (aranyérmék), a verdét (Konstantinápoly) és a lelőkörülményeket (sír- és szórványleletek) illetően, egységes és mégis jelentős mennyiségű forráscsoportról van szó, ami megbízható kiindulási alapot nyújt a további statisztikai értékelésekhez. Olyan statisztikai vizsgálatokhoz, amelyek remélhetően lehetővé teszik, hogy a Konstantinápolyban vert aranyérmék avarföldi elterjedéséről megalapozottan ítélkezzünk. Nem kérdés, hogy ez a részállomány tudatos, a teljes avar kori éremanyag speciális numizmatikai-régészetijellemzőit figyelembe vevő válogatás eredménye, ami semmiképp sem nevezhető önkényesnek. Másrészt szeretnék utalni rá, hogy Bálint Csanád listáján a 625 és 681/5 között vert bizánci éremleletek által lefedett és le nem fedett verési periódusok viszonya lényegében akkor is változatlan marad, ha az egy ravennai solidustól, az ezüstöktől és valamennyi veretutánzattól eltekintünk.

24 Mivel ebben az esetben is csak II. Constans uralkodásának első tíz éve (641-650) marad teljesen leletmentes, remélem, ez felment az alól a szemrehányás alól, hogy az avar kori érmeállomány vizsgálatát csak azért szűkítettem le a konstantinápolyi aranyakra, hogy az érmebeáramlás Bálint Csanád által megállapított relatív folyamatosságát mindenáron megcáfoljam. Úgy gondolom, hogy az éremanyag történeti-régészeti értelmezése körüli vitáról mit sem sejtő numizmaták is elsősorban a konstantinápolyi aranyérméket vizsgálnák meg. Noha a 625 és 641 között vert öt valódi és egy hamis solidus kétségtelenné teszi, hogy konstantinápolyi bizánci aranyak 626 után is eljutottak az avarokhoz, ne felejtsük el, hogy ezek mind szórványok, és hogy ilyen típusú solidusok avar sírokból eddig még nem kerültek elő (SOMOGYI 1997, 118, 24. j., 119-120, Tab. 2). A bácsszentiváni solidus (58. kat. sz.) pontos típusa sajnos ismeretlen, viszont a négy további solidus mindegyike más-más típust képvisel. Csak a Torontáludvar környékéről származó solidus (93. kat. sz.) és a Horné Saliby-i hamis pénz (31. kat. sz.) tartozik ugyanahhoz a típushoz (MIB 21, 625-629).

25 Ezzel szemben a 616-625-ös solidusemissziót (MIB 11, 64-65) csak az [—III. eredetosztályból 25 éremlelet képviseli. És ez a szám még növelhető lenne a IV-V. eredetosztály ugyancsak 616-625 között vert könnyű solidusaival is (MIB 64-65). Ugyanis ezek a könnyű súlyú solidusok az avar szállásterületen kívül csak Belgiumban, ÉNy-Németországban és Dél-Angliában kerülnek elő nagyobb számban, olyan országokban tehát, amelyek a magyar régiségkereskedők, múzeumok számára beszerzési területként aligha jöttek és jöhetnek szóba (SOMOGYI 1997, 116, 19. j.). Amíg tehát a vizsgálatba bevont konstantinápolyi aranyak verési ideje csaknem folyamatos sorozatot alkot, a 625 előtti és utáni aranyérmék gyakorisága már teljesen más képet mutat. Az érmebeáramlás illetve Heraclius és Heraclius Constantinus aranyérméi voltak. Feltéve, hogy az uralkodók neveit az előlapi köriraton betűzték ki, a Krslur7szerbkeresztúri (42. kat. sz.), a kunszentmártoni (45. kat. sz.), a tác-fövénypusztai (BÓNA 2002. 478. 2. sz.; BÓNA 2003. 295. Nr. 2) Heraclius-aranyérmék, illetve a zsanai Heraclius-solidus esetében a MIB 1-7. vagy 62-63. típusú solidusok (610-613) vagy a MIB 70-74. típusú fél-, illetve harmadsolidusok jöhetnek szóba. A csak nemrég ismertté vált Cserevicz/cerevici és Németpalánka/Backa Palanka-i aranyérmék közelebbi típusa Heraclius és Heraclius Constantinus uralkodási idején belül (613-631) nem meghatározható (PROHÁSZKA 2004. 104. Nr. 5 és 106. Nr. 10). Noha tulajdonképpen ezek az aranyak is ehhez a „ megtisztított " állományhoz tartoznak, a típus-meghatározásuk körüli bizonytalanság miatt a statisztikánál nem vettem őket figyelembe (1. táblázat; 1-2. kép). Mivel azafénykép, amelyetakecskeméti Katona József Múzeumtól kaptam a zsanai éremről, I. Anastasius solidusát ábrázolja, ezt az érmét nem vettem fel katalógusomba (SOMOGYI 1997 18, 19. j. Nr. 9). Időközben tisztázódott, hogy Zsana határában 1964-ben valóban egy Heraclius-solidust találtak, amely azután vétel útján a kiskunhalasi múzeumba került (BALOGH 2002. 312. 51. j). A pontos lelőhely neve: Zsana-Ciprusszék. A solidus holléte jelenleg ismeretlen. Ezekért az adatokért és a lelőkörülményekről készült jelentés fénymásolatáért ( Ka J M RégAd: 68.162) Balogh Csillának (MFM) mondok köszönetet. Azt, hogy a fent említett I. Anastasius-solidust Balotaszálláson (Zsanától 10 km-re kelet-délkeletre) találták, és hogy ezt még mindig a kiskunhalasi múzeumban őrzik (ltsz.: 64.26.1.), szintén az ősegítőkészsége révén tudtam meg. 24 Ha a BÁLINT2004a. 49 által összeállított lista bejegyzéseit megszámozzuk, a 6-12, 16-17, 24-25, 27 és 31-32. lételekről van szó. 25 Prohászka Péter az MNM Adattárában találta meg azt a levelezést, amelyből kiderül, hogy a SOMOGYI 1997 103, Kat.-Nr. 93 alatti solidust a múzeumnak eladó Adamovic E.-né a Torontál megyei Torontáludvaron (ma: Idvor, Románia) lakott (PROHÁSZKA 2004, 104. Nr. 6). Nemrég tudtam meg, hogy a Horné Saliby-i hamis érmét tulajdonképpen a szomszéd község, Mostová területén találták. Ezért az adatért Jozef Záboj níknak (Régészeti intézet, Nyitra) mondok köszönetet.