A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

V. SZABÓ Gábor: A tiszacsegei edénydepó. Újabb adatok a Tisza-vidéki késő bronzkori edénydeponálás szokásához

san fényezett felületű, díszített darabok voltak. Velük kapcsolatban felmerülhet valamiféle speciális, kimondottan ezekhez az edénytípusokhoz kötődő tennék ceremoniális fogyasztása vagy feláldozása.

36 Hasonló okok állhattak az egymagukban, esetleg párban földbe került nagyméretű bronzvödrök elrejtésének hátterében is (PATA

Y 1990, Taf. 28. 52-53, Taf. 29. 55-56, Taf. 33. 62). A fenti két példával ellentétben egyértelműbbnek tekinthető a szakrális háttér azoknak a depóknak (ld. 3. depótípus) a földbe kerülésekor, amelyek kisebb méretű ivó- és étkezőedényekből s néhány nagyobb tálalóedényből állnak. Közös jellemzőjük az, hogy nagyobb számú (3-29 darab), inkább evésre alkalmas kis és közepes méretű tálat és közel ugyanannyi (14-37 darab), ivásra alkalmas csészét tartalmaznak. Ezen kívül mindig van bennük néhány (13 darab) nagyobb méretű, tálszerű és 1-4 közepes méretű, szűkebb szájú, italtartó vagy tálalóedény. Ezek alapján azt gondolhatjuk, hogy használatuk egy átlagosan 20 fős közösség étkezéséhez és italozásához kapcsolódik. A szilárd állagú ételek tálalására a nagyméretű, elfogyasztásukra pedig a kis és közepes méretű tálak lehettek alkalmasak. A feltehetően valamilyen alkoholos ital felszolgálására és esetleges keverésére, hígítására a szűk szájú italtartó edények, megivásukra pedig a csészék szolgálhattak.

37 Ezeknek az étkező- és ivókészleteket tartalmazó depóknak térségünkben való elterjedésével párhuzamosan, hasonló leletegyüttesek feltűnését figyelhetjük meg Közép- és Délkelet-Európa vidékein is (NEBELSICK 1997, 376-378). Egy részük temetkezéseket kísérő mellékletként jelenik meg, ahogyan azt szemléletesen bizonyítja az ockovi (PAULÍK 1962) és velaticei (RIHOVSKY 1958) sírok edénykészlete, másik részük a fentebb már bemutatott alföldi depóinkhoz hasonló módon, települések gödreiben lett elföldelve.

38 Sajátos körülmények között kerültek deponálásra a bégaszuszányi/Susani halomban feltárt edénykészletek. A több fázisban emelt halomban 10 edénycsoportot rejtettek el, amelyből a 6-8. tartalmazott nagyobb számú edényt.

39 Közülük a 8. edénycsoport 150 edénye hasonlított leginkább az Alföldről ismert depók összetételéhez. Az itt előkerült együttesek közül ez tartalmazta a legtöbb edényt, és egyedül ebben voltak evésre és ivásra egyaránt utaló tálak és csészék (STRATAN-VULPE 1977, Taf. 3, U-26A). A halmot A. Vulpe egy olyan nagyszabású halotti áldozattal összekapcsolódó rituálé emlékének értelmezi, amely során a halott házát vagy a temetkezésre épült speciális épületet szertartásosan megsemmisítették, és egy izolált helyen halmot emeltek törmelékéből (VULPE 1995, 81-83).

40 A településeken előkerült edénykészletek deponálásának okát, a korábbi profán értelmezésekkel szemben,

41 ma egyre inkább szakrális keretek közt lezajló eseményekkel kapcsolják össze. Arra, hogy ezek a depótípusok pontosan milyen rituáléhoz is társulhatnak, egyértelmű válasz még nem született, hiszen a szertartásos alkoholfogyasztáshoz sokféle társadalmi esemény kapcsolódhatott (DIETLER 1990, 362). A temetkezések kíséretében előkerült hasonló összetételű készleteket valószínűleg a halotti szertartáshoz kapcsolódó, symposionszerű ünnepéllyel 36 Ilyen termék lehetett például a sör. Bronzkori előfordulásáról térségünkben: KROLL 1991. Az alkohol és az alkoholfogyasztás őskori kultúrtörténetéhez Id.: VENCL 1994; SHERRATT 19971 37 Az ivóedényekből álló készleteknek a Kárpát-medencei késő rézkortól bizonyítható elterjedése valószínűleg szoros kapcsolatban áll az alkoholos italok fogyasztásának európai elterjedésével (SHERRA TT-TA YLOR 1989, 130; SHERRATT 1997, 381-382, 391). 38 A korábban már bemutatott Tisza-vidéki együtteseken kívül hazánk területéről a következő HA periódusra keltezhető, településeken előkerült, reprezentatív asztali edényekből álló depókat ismerjük: Kajárpéc kb. 60 edény (FIGLER1996,12. VIH-IX. t.), Magyaralmás 9 edény (PETRES1958, Taf. 1. 1-9). A Kárpát-medence keleti térségeiben mindössze két ilyen edénydepó ismert ebből a periódusból: a 17 edényt tartalmazó erdélyi mezőbandi/

Band (HOREDT1967; CIUGUDEAN1994, 26, Fig. 5A) és a bánsági bégaszuszányi/Susani (STRATAN-VULPE 1977). Zömében közöletlen depókat említ még: VULPE 1996, 526. 39 A hatodik edénycsoport 66 csészét és 13 tálat, a hetedik 4 nagyobb edényt és 20 csészét, a nyolcadik 27 behúzott peremű tálat, 41 csészét, 17 különböző típusú, nagyobb, tálszerű edényt és 2 amjbraszerű edényt tartalmazott. 40 Bizonyítékul hozza érvei mellett azt is, hogy a korszakban hasonló, temetkezést nem tartalmazó halmokat emelnek Délkelet-Európa más területein is. Az erdélyi Oláhlápos/Lapus és az olténiai Meri temetkezést nem tartalmazó halmainak a betöltésében is nagy számban kerültek elő minőségi edények töredékei és épülettörmelékek. Hasonló jelenséggel találkozhatunk a Bakony-vidéki késő bronzkori halmok egy részénél is (pl. Isztimér: KUSTÁR 2000, 22-24). 41 A korábbi profán értelmezések körét felsorolja: STAPEL 1999, 118-124, 141-142.