A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

V. SZABÓ Gábor: A tiszacsegei edénydepó. Újabb adatok a Tisza-vidéki késő bronzkori edénydeponálás szokásához

csonka kúpos testű edény (3. kép 5; 6. kép 4). Ma.: 29 cm, szá.: 25 cm, fá.: 8 cm. 6. Szürke színű, tányérosan kihajló, síkozott peremű, ívelt nyakú, legömbölyített kettős csonka kúpos testű edény (3. kép 6; 6. kép 5). Vízszintesen síkozott vállán négy vízszintesen felrakott, széles tarajos, hasán, az előbbiek alatt négy kisebb, hegyes bütyök helyezkedik el. Ma.: 31 cm, szá.: 22 cm, fá.: 8 cm. 7. Vörös színű, fekete foltos, kissé kihajló peremű, enyhén ívelt nyakú, ívelt hasú, csonka kúpos aljú edény (4. kép 1; 6. kép 7). Hasán ujjbenyomkodásokkal tagolt bordadísz fut körbe. Ma.: 45 cm, szá.: 46 cm, fá.: 19 cm. 8. Vörös színű, enyhén ívelt nyakú, ívelt hasú, csonka kúpos aljú edény (4. kép 2; 6. kép 8). Peremén egymással szemben négy bütyök van kiképezve. Hasán ujjbenyomkodásokkal tagolt bordadísz fut körbe. Ma.: 48 cm, szá.: 43 cm, fá.: 11 cm. 9. Vörös színű, kissé kihajló peremű, ívelten hengeres nyakú, csonka kúpos testű edény (4. kép 3; 6. kép 9). Vállán ujjbenyomkodásos bordadísz fut körbe. Ma.: 50 cm, szá.: 49 cm, fá.: 14 cm. 10. Vörös színű, kissé kihajló peremű, ívelt nyakú edény töredéke (4. kép 4; 7. kép 1). Peremét két széles bütyök tagolja, vállán ujjbenyomkodásokkal tagolt bordadísz fut körbe. Hasát a borda alatt szemcsés agyagmázzal vonták be, amit függőleges ujjbehúzkodásokkal díszítettek. 11. Vörös színű, alacsony hengeres nyakú, gömbtestü edény (4. kép 5; 7. kép 3). Vállán négy darab széles, nyelv alakú bütyök, amelyek között trapéz alakban felrakott, ujjbenyomkodással tagolt bordák helyezkednek el. Ma.: 32 cm, szá.: 22 cm, fá.: 11 cm. 12. Vörös színű, széles szájú, kihajló peremű, enyhén ívelt nyakú, csonka kúpos aljú edény (5. kép 1 ; 7. kép 2). Domború hasa alatt négy darab lefelé lógó, széles bütyök van kiképezve. Ma.: 28 cm, szá.: 42 cm, fá.: 12 cm. 13. Sárgás-szürke, foltosra égetett, enyhén kihajló peremű, tojásdad testű fazék (5. kép 2; 7. kép 4). Pereme alatt, nyakán szalagfúl található. Ma.: 26 cm, szá.: 22 cm, fá.: 8,5 cm. 14. Szürke színű, enyhén kihajló peremű, tojásdad testű fazék (5. kép 3; 7. kép 6). Pereme alatt négy darab vízszintesen felrakott, tagolt bütyök helyezkedik el, amelyek alá a váll magasságában négy darab tagolt bütyköt raktak fel. Ma.: 30 cm, szá.: 25 cm, fá.: 11 cm. 15. Vörös-fekete foltos, enyhén kihajló peremű, tojásdad testű fazék (5. kép 4; 7. kép 5). Szemcsés agyagmázzal borított felületét függőleges ujjbehúzkodásokkal díszítették. Pereméből kiinduló két szalagfüle között két perembütyköt képeztek ki. Ma.: 25 cm, szá.: 20 cm, fá.: 7,5 cm. 16. Kívül fekete, belül szürkéssárga színű, kerámiatörcdékkel soványított, enyhén kihajló peremű, feltehetően ívelten csonka kúpos testű edény össze nem illeszthető töredékei (5. kép 5). Az edény pereme alatt ujjal benyomkodott, vízszintes irányú pontsor, oldalán pedig széles szalagfúl helyezkedik cl. 17. Sárgásvörös, durva szemcséjű kerámiatöredékekkel soványított edény töredéke (5. kép 6). Oldalán belülről kinyomott, ujjbenyomkodásokkal tagolt, lapos bütyök található, amelyet kétfelől egy-egy függőleges helyzetű, ujjbenyomkodásokkal tagolt kis borda kísér. 18. Matt, fekete foltos, hengeres nyakú, ívelten kettős csonka kúpos hasú edény (5. kép 7; 7. kép 7), vállára támaszkodó két szalagfüllel. Ma.: 16,5 cm, szá.: 12 cm, fá.: 5 cm. 19. Fekete színű, befelé ferdén bevágott peremű, ívelten csonka kúpos testű tálka (5. kép 8; 7. kép 8). Pereme alatt két széles, lapos bütyök helyezkedik el. Ma.: 12,5 cm, szá.: 20,5 cm, fá.: 8 cm. A leletegyüttes edényeinek formai és időrendi kapcsolatai A tiszacsegei együttes legkarakteresztikusabb darabja egy kihajló peremű, kettős kónikus testű, hasán árkolással és bütyökpárral díszített edény (3. kép 1). Külső jegyei egy olyan jól ismert edénytípussal rokonítják, amelynek képviselői a HA periódus idején a Kárpát-medence keleti felében és Délkelet-Európában terjedtek el.

4 Ezeket a formákat legnagyobb számban az Alföldtől délkeletre eső vidéken, a Susani-, Bobda-, Ticvaniul-Mare-Karaburma III-, Vucedol-Novi Begej-csoportok alkotta kultúrakomplexum területén (GUMÄ 1993, 68-180; GUMÄ 1995, 103-107; MOTZOI-CHICIDEANU 2003, 217-218) készítették, elterjedésük azonban szórványosan Szászországig (KOSSACK 1996) követhető. A típus ferdén árkolt hasú változata a HA1 periódusra keltezhető Polgár M3-29. lelőhelyen is előkerült (ld. még alább). A tiszacsegei darabbal a legtöbb hasonlóságot egy vajuga-pesaki darab (VASIC 1995, Abb. 7.1) mellett, a típus használatának központi zónáján kívül eső Marosvásárhely/Tírgu Mureç (KOVÁCS 1915, 22. kép), Wietrzno (GEDL 2001, Abb. 7) és Kraków-Nowa Huta (BAZIELICH 1986, Abb. 1) lelőhelyeken előkerült edények mutatják. A forma és díszítés közös jegyein túl, ezeket a darabokat elsősorban a nyaki rész domborúan ívelődő kialakítása köti össze. A típus használati ideje a HA periódusra tehető. Legkésőbbi biztosan datálható előfordulását — az ott előkerült fibulalelet alapján a HA2, esetleg HA2-HB1 periódus átmenetének idejére sorolt (PREMK-POPOVIC-BJELAJAC 1984, 121; G UM À 1995. 108; PARE 1999,414-415) — vajuga-pesaki leletegyüttes képviseli. 4 Néhány példa: Szőreg (V. SZABÓ 1996, 51. kép 1-2), Igrita-barlang (EMŐDI1980, Fig. 12. 80, Fig. 23. 194), Bégaszuszány/Susani (STRATAN-VULPE 1977, Taf. 5. 2, Fig. 6. 9), Pécska/Pecica (KEMENCZEI1991, Abb. 8. 51), Nagytikvány/Ticvaniul Mare (GUMÄ 1993. Pl. 24. 5a, 6a), Mala Vrbica (VUKMANOVIC 1983, Fig. 5-6), Trifesti (LEVITKI 1994, Fig. 23. 4), Zajezierze, Kr. Ostróda (URBANEK 1941, Taf. 16. 3), Zschomewitz (KOSSACK 1996, Abb. 1. 1), Jászberény (KEMENCZEI 1966, 2. kép 9), Prájesti (LÁSZLÓ 1994, Fig. 62. 2), Privlaka (FORENBAHER 1994, Fig. 5. 1).