A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

SÁNTA Gábor: A halomsíros kultúra leletei Zákányszék határában

Csücsökdíszítés (3. kép 7; 6. kép 8; 7. kép 3; 10. kép 1, 5). A tálakon megjelenő csücsök a halomsíros kultúra sajátja, de a koszideri korszakban a mészbetétes (KISS 1997, 4. kép 1,3) és Vatya-kultúra (BÓNA 1975, 65. t. 10, 68. t. 2, 5) táljain, sőt, a gyulavarsándi kultúra Túrkeve fázisának edényein is megjelenik. A fazekak csücsök/bütyökdíszítése a Vatya III időszak végétől általános (BÓNA-NOVÁKI 1982, 67). Vízszintes, ujjbenyomkodásos bordadísz (2. kép 4; 6. kép 2; 9. kép 8). Az őskorban általánosan elterjedt, de bizonyos korszakokban alkalmazása gyakoribb. A díszítések egyéb változataival, a seprüzéssel, a réseléssel, a schlickwurffal fentebb már foglalkoztunk, ezért ezekre nem szükséges újra kitérnünk. EREDMÉNYEK, KELTEZÉS A településtörténeti kérdések vizsgálata során fény derült arra, hogy a kiskunsági halomsíros csoportok temetkezése, kerámiája, életmódja lényeges eltérést mutat a tápéi és észak-alföldi lakosság szokásaihoz képest. Az előbbiek mozgékonyabb, kisebb temetőkbe temetkező közösségek lehettek, jóval több archaikus, nyugatról hozott vonással a kerámiájukban. A települések feltehetően nem szórtan helyezkednek el: 2-4 telepnyom egymás közelében, zárt területet alkot. A Körös-Maros közéről hiányoznak (vagy jóval ritkásabbak) a halomsíros telepek, ott számottevő helyi eredetű lakossággal kell számolni, kismértékű halomsíros infiltrációval. A halomsíros leletek a Tisza bal partján és a Szárazér völgyében sűrűsödnek, és ez utóbbi anyag erős kapcsolatokat mutat a Hajdúbagos- és Rákóczifalva-csoportokkal (SZ. KÁLLAY 1983, 60; HORVÁTH 1985, 65-69). A Homokkultúra Mgsz területén feltárt teleprészlet fontosabb kerámiatípusainak vizsgálata után a következő kérdésekre kerestük a választ: 1. Milyen a telep viszonya a Szeged környéki temetők népességéhez? 2. Lehetséges-e a telep pontosabb keltezése, vagy meg kell elégednünk azzal, hogy a R BB2-BC időtartamára keltezzük (akárcsak a temetőket)? 3. A helyi lakosság milyen szerepet játszott a zákányszéki közösség életében, mennyire olvadtak össze, egyáltalán, milyen számban lehettek jelen? Első kérdésünk megválaszolásához sem a leletanyag mennyisége, sem minősége nem megfelelő. A háromszög keresztmetszetű bordadíszes töredékek, a réselés, a szaggatott vonaldísz és a korai edényformák arra mutatnak, hogy a halomsíros periódusnak inkább korai fázisába keltezhető a település. A tápéi temetővel összehasonlítva, lényeges eltérések mutatkoznak a kerámiatípusok terén; az ott gyakori vagy kizárólag előforduló bögre- és táltípusok

41 a zákányszéki telepanyagban a korai, a Szeged környéki temetők (pl. Szeged-Bilisics, Szeged-Bogárzó, Kiskundorozsma) anyagával rokon darabokkal együtt jelenek meg. így az egyértelműen tisztázott kronológiai helyzetű típusok miatt a települést a Reinecke BB2-es fázisba (késő bronzkor la, KEMENCZEI 1989, 93) datálhatjuk. A tálak közt előforduló heterogenitás is egyfajta változásra utal, mint ahogy a bögrék közt feltűnő tápéi típus is. Bemutatott anyagunk sok szállal kapcsolódik a közép-Duna-vidéki halomsíros körhöz. Zákányszéken az ásatás és a terepbejárás során nem csak a halomsíros, hanem a Vatya-kultúra nyomait is megtaláltuk. Erre utal a kelebiai tálakra emlékeztető módon díszített urna, a csüngő bordás tárolóedény és egy-két, jobban kidolgozott, anyagában és színében is eltérő, mélyen karcolt vonalakkal díszített töredék és a fazekak több típusa. Kérdés, hogy mihez köthetjük ezeknek az edénytípusoknak a megjelenését. A korábbi népesség önálló telepével, annak az új népességgel együtt élő csoportjaival, esetleg a fazekastradíciók továbbélésével számolhatunk? A koszideri időszakban vannak jelek a halomsíros és helyi lakosság együttélésére (P. FISCHL 1999, 219; V. SZABÓ 1999, 62 64), de Ott a halomsíros elem elenyészően kevés. Mintha ennek a jelenségnek a fordítottja látszana a zákányszéki telep esetében, itt a korai halomsíros kultúra leletanyagában jelenik meg néhány Vatya-kultúrába sorolható edénytöredék.

42 A bemutatott anyagban több jellegzetes díszítésű és formájú töredék 41 Itt az éles hastörésű, ívelt nyakú bögrékre és a Tperemű, tagolt bordás csücskökkel ellátott tálakra gondolok. 42 Felmerülhet, hogy egy korábbi, koszideri korú, Vatya-kultúrába sorolható telepre költözött a hódító(?) népesség, viszont ennek ellent mond a leletanyag eloszlása. Ha így lenne, a Vatya-kultúra kerámiaanyagának a telep egy markánsan körül-